Jeruzsálemben ma is emberek ezrei állnak sorba azért, hogy néhány másodpercre beléphessenek egy apró sírkamrába. Sokan úgy hajolnak meg előtte, mint Jézus Krisztus földi életének utolsó helyszíne előtt. A történelem azonban itt különösen óvatosan fogalmaz, a sír lehet hiteles, de ezt kétezer év után már senki sem tudja teljes bizonyossággal állítani.
A kérdés egyszerűen hangzik: hol temették el Jézust?
A válaszhoz először vissza kell mennünk a legkorábbi forrásokhoz.
A kanonikus evangéliumok szerint a keresztre feszítés után Arimateai József kérte el Jézus testét Pontius Pilátustól. Márk, Máté, Lukács és János beszámolója részleteiben eltér, de a történet magva közös, Jézus testét sziklába vájt sírba helyezték, majd a bejáratot kővel zárták le.
János evangéliuma még egy fontos támpontot ad, a kivégzés helyének közelében kert volt, benne egy új sírral, amelybe korábban senkit sem temettek el.
Ez történeti szempontból azért érdekes, mert megfelel annak, amit az első századi jeruzsálemi temetkezési szokásokról tudunk. A tehetősebb zsidó családok valóban sziklába vájt családi sírokat használtak a városfalakon kívül.
Csakhogy az evangéliumok nem adnak pontos helyszíni címet.
A hely, amelyet már az ókorban Jézus sírjaként tiszteltek
A legerősebb történeti jelölt a Szent Sír-templom helyszíne Jeruzsálem óvárosában.
Első pillantásra ez furcsa lehet. A templom ma sűrű városi beépítés közepén áll, miközben az evangéliumi kivégzésnek és temetésnek a városfalakon kívül kellett történnie.
A régészet azonban itt meglepetéssel szolgált.
A terület az első században valóban Jeruzsálem akkori falain kívül feküdhetett, és korábban kőbányaként használták. A felhagyott bánya területén később sziklába vájt sírok jelentek meg. Vagyis a hely topográfiája alapvetően összeegyeztethető az evangéliumi elbeszéléssel.
Ez még természetesen nem bizonyítja, hogy pontosan ott feküdt Jézus.
A következő érdekes nyom a hagyomány folytonossága.
A 4. században, Nagy Konstantin császár idején kezdték monumentális keresztény szentéllyé alakítani a helyet. Euszebiosz egyháztörténész beszámolója szerint korábban pogány építmény állt fölötte, amelyet eltávolítottak és alatta olyan sírhelyet tártak fel, amelyet a keresztény közösség Krisztus sírjaként azonosított.
Hogy ez valóban megszakítás nélkül őrzött első századi emlékezet volt-e, azt nem tudjuk bizonyítani.
De fontos különbség, hogy a Szent Sír-templomhoz kötődő hagyomány nem a modern turizmus találmánya, legalább a 4. századig biztosan visszavezethető.
A sírt 2016-ban valóban felnyitották
A történet egyik legizgalmasabb modern fejezete 2016-ban következett be.
Restaurálás közben szakemberek évszázadok után rövid időre hozzáfértek a templom belsejében található síremlék eredeti sziklafelületéhez. A kutatás során az is kiderült, hogy a sír fölött kialakított szentély egyes habarcsrétegei a konstantini korszakig, vagyis a 4. századig vezethetők vissza.
Ez fontos eredmény.
De nem azt jelenti, hogy „a tudomány igazolta volna Jézus sírját”.
A vizsgálat azt igazolja, hogy ezt a konkrét helyet már a késő ókorban Krisztus sírjaként tisztelték. Azt nem tudja bizonyítani, hogy az első században valóban Jézus teste feküdt benne.
A régészet itt elér egy falhoz.
És ez a fal nem márványból van, hanem bizonyíthatóságból.
És mi a helyzet a híres Kerti Sírral?
Jeruzsálem másik ismert jelöltje a Kerti Sír, amely az óváros falain kívül található.
A hely valóban lenyűgöző. Sziklába vájt sírkamra, csendes kert, a közelben pedig olyan sziklaalakzat található, amelyet egyesek koponyához hasonlítanak, innen könnyen adódott a Golgota, vagyis a „Koponya helye” kapcsolat.
A helyszín különösen a 19. századtól vált népszerűvé protestáns körökben, és Charles Gordon brit tábornok neve is hozzájárult ismertségéhez.
Csakhogy a régészet itt kevésbé kedvez a romantikus elképzelésnek.
A legtöbb régész szerint a Kerti Sír jóval Jézus kora előtt, feltehetően a vaskorban készült. Ha ez helyes, nehezen egyeztethető össze az evangéliumok azon állításával, hogy új, korábban nem használt sírról volt szó.
Ezért történeti-régészeti szempontból a szakemberek többsége a Szent Sír-templom helyszínét komolyabb jelöltnek tekinti.
De bizonyítani valószínűleg soha nem lehet
Van ugyanis egy probléma, amelyet sem ásó, sem DNS-vizsgálat nem könnyen oldhat meg.
Tegyük fel, hogy bizonyítani tudjuk, hogy egy sír első századi. Jeruzsálem falain kívül állt. Megfelel a korabeli zsidó temetkezési szokásoknak. Már nagyon korán Jézus sírjaként tisztelték.
Még mindig hiányzik az utolsó mondat:
„És bizonyíthatóan Jézus feküdt benne.”
Ehhez nincs olyan felirat, kortárs dokumentum vagy más régészeti bizonyíték, amely minden kétséget kizárna.
Arimateai József történeti személyét sem tudjuk az evangéliumoktól független forrásból biztosan azonosítani. Ez nem jelenti azt, hogy nem létezett, csak azt, hogy a rendelkezésünkre álló forrásanyag határai meglehetően nyitottak.
Jeruzsálemet ráadásul az elmúlt kétezer évben ostromolták, lerombolták, újjáépítették, templomokkal, mecsetekkel és új városfalakkal alakították át. Az első századi táj jelentős része szó szerint eltűnt a későbbi város alatt.
Ezért a kérdésre ma talán ez a történelmileg legtisztességesebb válasz:
nem tudjuk teljes bizonyossággal, hol volt Jézus sírja.
A két legismertebb helyszín közül azonban a Szent Sír-templom mellett lényegesen erősebb történeti, topográfiai és régészeti érvek szólnak, mint a Kerti Sír mellett.
És talán éppen ez ad különös súlyt a jeruzsálemi helyszínnek.
A zarándok számára a kérdés elsősorban hit.
A történész számára valószínűség.
A régész számára kő, réteg és dátum.
Ugyanazon sír előtt állnak, csak mindhárman mást keresnek benne.
