A Galileai-tó, amelyet Tibériási-tóként is ismernek, a kereszténység egyik legismertebb bibliai helyszíne. Az evangéliumok szerint Jézus itt tanított, gyógyított, tanítványokat hívott el, és ehhez a tóhoz kapcsolódik a vízen járás története is. Most egy új régészeti felfedezés irányította ismét a figyelmet a térségre: a vízszint csökkenése egy csaknem kétezer éves kikötő maradványait tárta fel.
A felfedezés a tó északi részén történt, ahol a vízszint jelentős visszahúzódása miatt korábban víz alatt rejtőző kőépítmények kerültek felszínre. A kutatók különböző méretű, jellegzetes módon elhelyezett köveket találtak, amelyek elrendezése arra utal, hogy egykor hajók kikötésére szolgáló infrastruktúra részei lehettek. Nem egyszerűen elszórt kövekről van szó: az építmények elhelyezkedése egy nagyobb kikötőkomplexumhoz tartozó szerkezetre enged következtetni.
A lelet azért különösen érdekes, mert a kikötő a római korszakban működhetett, vagyis abban az időszakban, amikor a keresztény hagyomány szerint Jézus a Galileai-tó környékén tevékenykedett. A tó északi partvidékén olyan települések helyezkedtek el, amelyek az evangéliumi történetekben is fontos szerepet kaptak, köztük Kapernaum. A környék a halászat és a vízi közlekedés egyik fontos központja lehetett, így a most feltárt kikötő újabb bizonyítékot szolgáltat arra, hogy a tó partján élő közösségek mindennapjaiban milyen jelentős szerepet játszott a víz.
A régészeti felfedezés természetesen nem bizonyítja, hogy Jézus valóban ezen a konkrét helyen járt a vízen. A vízen járás története vallási szövegekben szerepel, és a most előkerült kövek önmagukban nem kapcsolhatók közvetlenül Jézushoz vagy tanítványaihoz. A lelet jelentősége inkább abban rejlik, hogy kézzelfogható képet adhat arról a környezetről, amelyben az evangéliumok eseményei játszódtak.
Nem ez az első különleges régészeti felfedezés a Galileai-tóban. 1986-ban egy aszály következtében a vízszint annyira visszahúzódott, hogy előkerült egy nagyjából kétezer éves halászhajó maradványa is. A hajót az időszámításunk előtti első és az időszámításunk szerinti első századra datálták, de arra nincs bizonyíték, hogy Jézusé vagy valamelyik tanítványáé lett volna.
A most feltárt kikötő azonban más szempontból különösen értékes. Míg az egykori hajó egy konkrét vízi járműről árulkodik, a kikötő azt mutatja meg, milyen környezetben használhatták ezeket a hajókat. A halászok itt köthettek ki, rakodhatták ki fogásukat, és készíthették fel hajóikat a következő útra. A lelet így közelebb hozza a mintegy kétezer évvel ezelőtti Galilea hétköznapjait, és segít elképzelni azt a világot, amelyben a bibliai történetek játszódtak.
A Galileai-tó tehát ismét megmutatta, hogy a változó vízszint nemcsak természeti jelenség, hanem régészeti szempontból is rendkívül fontos lehet. A víz által évszázadokon át elrejtett kőfalak és kikötőszerkezetek most új információkat szolgáltathatnak az ókori Galilea életéről – miközben továbbra sem adnak közvetlen bizonyítékot a Jézushoz kapcsolódó csodák megtörténtére - írja a GazetaExpress.
