Az átkozott boszorkák – Sally és Gillian - a napokban visszatértek a filmvászonra. Az alkotók ezúttal Alice Hoffman 2021-es A mágia könyve című regényét dolgozták fel, sok változtatással, annak érdekében, hogy inkább a családi átok megtöréséről és a fiatalabb generáció jövőjéről meséljenek, és arról meg ne, hogy Sally (Sandra Bullock) boldogan éldegélt a nyomozójával, Gillian (Nicole Kidman) meg egy Ben nevű rendes fazonnal.
Ehelyett Gillian az Átkozott boszorkák 2 szerint egyedül boszorkánykodik évtizedeken át, Sally pedig – aki inkább mugli életet élt - megözvegyül, és magába fordul, mígnem tinédzser lánya életében újra terítékre kerül a családi átok.
Sally a lánya védelmében végre hajlandó visszatérni a varázslathoz, és küzdeni azért, hogy megtörjön a családi átok, amely miatt minden férfi meghal, akit az Owens lányok megszeretnek.
A transzgenerációs blokk vagy transzgenerációs trauma kifejezések még nem számítottak kötőszónak akkor, amikor 1995-ben megjelent Alice Hoffman Practical Magic című mágikus realistának címkézett családregénye, és még akkor sem, amikor vászonra került 1998-ban a regény filmváltozata. Az ezt követő 28 évben pedig az egyik nagyon fontos önismereti téma lett a családi traumák, családi blokkok oldása.
Mindenki meg akart szabadulni a többgenerációs elfojtásoktól, ki nem beszélt fájdalmaktól, blokkoktól és átkoktól, hiszen most lett ehhez idő és tér az életünkben. Most éreztük azt is, hogy ilyen terhekkel nem fogunk tudni átlépni a szép jövőbe, de még a nagyjából élhetőbe sem.
Nagy kár lett volna, ha éppen az Átkozott boszorkák és az ő családi átkuk marad ki a részben sikeres folyamatból, amelynek a végén már inkább azt sugallják a műalkotások is, hogy ne a múlttal és a felmenőinkkel foglalkozzunk annyit, hanem éljük az életünket, és az akadályok majd odébb mennek.
Igen ám, de amikor úgy hullanak a férfiak, mint az őszi legyek, nem csoda, ha az özvegyek megtorpannak, és nem nagyon hisznek abban, hogy az élet élése nem vezet újabb tragikus halálesetekhez.
Mi magyarok nagyon is jól értjük ezt, hiszen nekünk is vannak hasonló boszorkányaink. Nuca például, Wass Albert A funtineli boszorkány című regényének főhőse, aki körül szintén sok a temetés, vagy a Pozsgai Zsolt Liselotte és a május című színdarabjából készült, számtalan nemzetközi díjat nyert Liza, a rókatündér (2015) című fekete filmvígjáték főszereplője (Balsai Mónika).
A magyar boszik helyzete persze kicsit más, itt nem családi átokról van szó, az viszont egészen biztos, hogy túl lehet túllépni rajta, méghozzá egyszerűen: nem kell becsapni, rosszul bánni a nőkkel, és akkor nem szükséges hirtelen meghalniuk a férfiaknak.
Az Owens lányok viszont az átoktörést nem ússzák meg sötét mágia és emberáldozat nélkül. De ez is alkalom arra, hogy az alkotók a férfi-nő kapcsolatokról és a családi kapcsolatokról beszéljenek.
Az Átkozott boszorkák1 őszi, sejtelmes meghitt családias hangulatából kevés marad a második filmre, mert itt a fő téma a visszatérés a mágiához és a szerelemhez meg az áldozathozatalhoz, és ahhoz, hogy elfogadják a sorsukat.
Az Átkozott boszorkák2-ben sok probléma van a forgatókönyvvel és a rendezéssel, sőt ezek miatt a színészi játék is helyenként félremegy, de ilyen intenzitással és őszintén nem sokszor élhettük még át annak a mély és sötét fájdalmát, hogy mit jelent egy nőnek megtagadni a szerelmet, a férfit, a mágiát, a saját erejét. Ezért is kér folyton bocsánatot Sandra Bullock karaktere, nem azt hajtogatja, hogy ki és mi miatt történt mindez, ki a hibás, hanem megteszi a saját gesztusát ahhoz, hogy minden változhasson.
Sally már nem is remél szerelmet, csak a lányát mentené, meg az átkot oldaná, amikor megtalálja a haldokló mágiaprofesszort (Lee Pace).
Az Átkozott boszorkák alkotói nem a hollywoodi bevétel-hajhászás miatt változtattak a regénybeli történeten, és nem is azért harrypotteresítették némiképp, hanem azért, hogy megálmodják, milyen lesz az erejét vállaló boszorkány igazi párja.
Hát nem egy mugli, aki folyton abban reménykedik, mikor hagyja abba az asszony azt a sok marhaságot, vagy aki folyton meg akarja törni a nőt, netán elorozni az ötleteit, teljesítményeit, hanem aki maga is varázslatos lény, egyenrangú, támogató partner, sőt lángra tudja lobbantani a nőben a szenvedélyt és az erőt. És persze nincs spiriegó problémája. Mert az is kuka.
Itt most négy bekezdésnyi spoilergyanús tartalom következik, aki nem akarja tudni, mi történik a film végefelé, hagyja ki.
Az Owens nővérek nem pont az optimális állapotában találnak rá a professzorra, hanem széttetoválva, részegen, halálra átkozva és teljesen csupaszon. Ez nagyon szomorú látlelet, mert azt mutatja, mire jut egy potenciálisan értékes férfi, ha a női erőt kivonják a képletből. Sajnos, sok nézőnek nem jön át, hogy miről van szó, és ezért nem kellett volna a Kő’ kóla? színvonalát is alulmúló flörtöléssel elterelni a figyelmet minderről.
Sajnos, a rendezés és a forgatókönyv a továbbiakban is cserbenhagyta a szerelem és a női erő jelenlétében szép lassan gyógyuló, szépülő, fiatalodó, tisztuló karaktert, hiába szakadt meg Lee Pace, a Gyűrűk ura-filmek tündekirálya abban, hogy mindenki helyett teljesítsen. Még a jéghideg Sandra Bullock helyett is felolvadjon.
Így aztán csak az érti, hogy a filmnek ebben a szakaszában mit akartak az alkotók, aki amúgy is tudja, miről szólnak ma az efféle narratívák.
(Egyébként meg napjainkra már a férfimentésről is kiderült, hogy többnyire nem működik. Akit ilyen állapotban találnak meg a nők, az már nemigen fog megválni a kedvenc szenvedélybetegségeitől, esetleg csak lehúzza a megmentőit.)
Egészében, ha nem várunk túl sokat, ez a film sem rontja el az esti közös szórakozást, mert a nosztalgia sok mindent elfed, megbocsát. Örülhetünk annak is, hogy az Átkozott boszorkák két sztárja, a 62 éves Sandra Bullock és az 59 éves Nicole Kidman ilyen jól néznek ki 28 év után, akármit tettek vagy nem tettek is ezért. (A maszkmesterek biztos, hogy nagyon jól voltak, mert Lee Pace karakterét az első percekben fel sem lehetett ismerni.)
Ha nem is túl sok jelenetben, de kulcspontokon a nagyon kedves nővérek: Diane Wiest és Stokard Channing is visszatértek a vászonra, és már itt vannak az új boszik Maisie Wiliiams és Joey King személyében.
Egyikük könyvmoly, és lehet, hogy író lesz, a másik orvos, ily módon a boszorkányság, a varázslat két másik oldalát, a gyógyítást és a művészetet képviselik. De azt persze nem tudjuk, hogy ez a mostani produkció elég lesz-e ahhoz, hogy Alice Hoffman másik két regénye is filmes változatot kapjon, pedig az egyikben Maria Owens, a családot megátkozó boszorkány története kel életre.
Átkozott boszorkák2 – Practical Magic2 -2026
Amerikai fantasy vígjáték - 104 perc
Rendezte Suzanne Bier
6/10
