Robert Ficót meglőtték, Abe Sindzót meggyilkolták, Donald Trumpot egy kampányrendezvényen érte merénylet. Magyar Péter ellen néhány napon belül két súlyos kijelentés is elhangzott egy betelefonálós műsorban. A miniszterelnök humorral reagált, miközben az ilyen mondatok mögött rejlő tényleges veszély megítélése már nem politikai, hanem személyvédelmi és nemzetbiztonsági kérdés. De hogyan reagál egy ilyen helyzetre egy állam vezetője és mit kell tennie azoknak, akik az életét védik?
Előbb egy mesterlövészt emlegetett egy betelefonáló Magyar Péter „kiiktatására”, majd egy másik hallgató arról beszélt, hogy a miniszterelnököt egy stadion lelátójához kellene láncolni. Lehet ezeket a mondatokat ostoba indulatkitörésnek tekinteni. Biztonsági szempontból azonban éppen ezt nem szabad megtenni. De hogyan kell reagálnia arra egy kormányfőnek, ha nyilvánosan már nem leváltani, hanem fizikailag eltüntetni akarják?
A politika természetéből következik a vita. Beletartozik a kritika, a harag, a gúny, a kemény szembenállás is. Egyetlen dolog nem tartozik bele: annak mérlegelése, hogyan lehetne fizikailag „kiiktatni” a politikai ellenfelet.
A Hír TV Paláver című műsorának szeptember 15-i adásában egy betelefonáló arról beszélt, nincs-e Magyarországon olyan „mesterlövész” vagy „jó céllövő”, aki „kiiktatná” Magyar Pétert. A műsorvezető nem szakította meg azonnal a beszélgetést. A Hír TV és a Hír FM tulajdonosa később közleményben „rendkívül súlyos szakmai hibának” nevezte a történteket, megszüntette a műsorvezető munkaviszonyát és belső vizsgálatot indított.
Néhány nappal később ugyanennek a műsornak egy másik betelefonálója már arról beszélt, hogy ha Magyar Péter megjelenik egy sporteseményen, tegyenek szíjat a kezére, láncolják egy lelátó korlátjához, és ne engedjék el.
Ezek után Magyar Péter a Facebookon ironikusan reagált: „Azért van fejlődés. A hét elején még mesterlövésszel iktattak volna ki a Hír TV-ben, tegnap pedig már csak kiláncolni akartak.”
Majd hozzátette, hogy nem haragszik azokra, akik ilyen mondatokat tesznek, mert szerinte részben az előző politikai rendszer áldozatai, ugyanakkor a Hír TV-t a nyílt agressziónak teret adó propagandával vádolta.
És itt kezdődik az ügy igazán érdekes része.
Beteg elme gondol vagy mond olyat, hogy kit hogyan kellene megölni?
Kézenfekvő reakció azt mondani, hogy aki egy másik ember lelövéséről beszél, annak valami nincs rendben a fejében. Csakhogy biztonságpolitikai szempontból ez veszélyesen egyszerű magyarázat.
Egy rádió- vagy televízióadás néhány mondata alapján senkit nem lehet mentálisan diagnosztizálni. Ráadásul a célzott erőszak kutatásának egyik fontos tanulsága éppen az, hogy nincs egyetlen „merénylőprofil”. Az amerikai Secret Service National Threat Assessment Center kutatásai kifejezetten arra figyelmeztetnek, hogy nem valamiféle személyiségtípust kell keresni, hanem a viselkedést, a fenyegetéseket, a konkrét készülődést és a körülményeket együtt kell értékelni.
Vagyis nem az a megfelelő kérdés, hogy „őrült-e” az illető.
Hanem az, hogy a mondat mögött van-e szándék, előzmény, hozzáférés fegyverhez, célpont iránti megszállottság, korábbi erőszak, konkrét készülődés vagy olyan magatartás, amely arra utal, hogy a beszéd egyszer cselekvéssé válhat.
Az FBI szintén hangsúlyozza, hogy önmagában egyetlen jelből nem lehet megjósolni az erőszakot, de a részletes erőszakfantáziák, a konkrét fenyegetések, a fegyverek iránti megszállott érdeklődés vagy egy lehetséges célpont biztonságának feltérképezése már olyan viselkedések lehetnek, amelyeket komolyan kell venni.
A politikai indulat tehát lehet motiváció. Lehet ürügy. Lehet valamely személyes sérelemre ráépülő igazolás. De attól, hogy egy fenyegetés politikai nyelven fogalmazódik meg, még nem válik „csupán politikává”.
Nem minden fenyegetőből lesz merénylő, de ezt előre nem a politikusnak kell eldöntenie
Van egy különösen fontos tanulság a Secret Service több évtizedes kutatásaiból: azok, akik valóban támadásra készülnek, nem feltétlenül tesznek előtte világos, egyenes fenyegetést. Ugyanakkor azok közül sem követ el mindenki erőszakot, aki fenyegetőzik.
Éppen ezért létezik a szakmai fenyegetésértékelés. Nem a miniszterelnöknek kell eldöntenie, hogy az illető „csak beszélt-e”. Nem a televíziós műsorvezetőnek és nem a közösségi médiának. Ez a rendvédelmi és a személyvédelmi szakemberek feladata.
Magyarországon ki védi a miniszterelnököt?
A hatályos magyar szabályozás egyértelmű.
A miniszterelnök állandó személyvédelmét a Terrorelhárítási Központ szervezi és hajtja végre. A vonatkozó kormányrendelet szerint a TEK gyűjti, rendszerezi, ellenőrzi és értékeli a védett személy veszélyeztetettségére, illetve az ellene irányuló erőszakos cselekmények megelőzésére vonatkozó információkat is.
Ez jóval többet jelent annál, mint hogy néhány testőr áll a kormányfő körül.
A jogszabály alapján a védelem kiterjed az élet és testi épség megóvására, a munkahely és a tartózkodási hely biztosítására, indokolt esetben az útvonalra, a hivatalos programok helyszíneire, a belföldi utazásra és a miniszterelnök esetében a külföldi utakra is.
A rendőrségi törvény emellett lehetőséget biztosít közterület lezárására, beléptetés korlátozására, területek biztosítására és technikai ellenőrzés alkalmazására is, ha ezt a védett személy biztonsága szükségessé teszi.
A pontos operatív intézkedések természetesen nem tartoznak a nyilvánosságra.
A lényeg azonban világos: egy miniszterelnök elleni konkrét erőszakos kijelentés elsősorban már nem kommunikációs, hanem fenyegetésértékelési kérdés.
Mert a történelem tele van olyan mondatokkal, amelyeket először talán senki nem vett elég komolyan
2024.május 15-én Robert Fico szlovák miniszterelnök egy kormányülést követően az emberek közé ment Handlován. Egy férfi közelről többször rálőtt. Fico életveszélyesen megsérült, de túlélte a merényletet. A támadás után Szlovákiában újra fellángolt a vita arról, milyen szerepet játszhat a végletes politikai gyűlölet és a társadalmi polarizáció az erőszak kialakulásában.
2022 júliusában Japán volt miniszterelnökét, Abe Sindzót egy szabadtéri kampányrendezvényen lőtték le. A későbbi biztonsági elemzések azt vizsgálták, hogy a testőröknek volt-e lehetőségük a második lövés előtt eltávolítani vagy fizikailag védeni a politikust.
2003-ban Zoran Djindjic szerb miniszterelnököt mesterlövész ölte meg Belgrádban.
Olof Palme svéd miniszterelnököt 1986-ban Stockholm utcáján gyilkolták meg. Az európai politikai történelemben számos további merénylet és merényletkísérlet történt vezető politikusok ellen.
2024.július 13-án pedig Donald Trump akkori amerikai elnökjelölt ellen követtek el merényletet a pennsylvaniai Butlerben. Trump megsérült, egy néző meghalt, mások megsebesültek. A Secret Service saját vizsgálata később kommunikációs, koordinációs, parancsnoki és helyszínbiztosítási hibákat tárt fel.
A butleri eset talán azért különösen tanulságos, mert utólag szinte minden biztonsági rés apróságnak tűnt külön-külön. Egy problémás helyszín, egy rosszul kezelt látóvonal. Akadozó kommunikáció, nem megfelelő információáramlás. Egy gyanús személy, akiről már tudtak, de az információ nem jutott el időben mindenkihez.
Ezek együtt azonban majdnem egy amerikai elnök életébe kerültek. Az amerikai szenátusi vizsgálat ugyancsak súlyos koordinációs és kommunikációs hiányosságokat állapított meg.
A személyvédelemben ezért az egyik legveszélyesebb mondat az lehet: „biztosan nem gondolta komolyan”.
De akkor Magyar Péternek szabad-e reagálnia?
Természetesen egy miniszterelnök reagálhat arra, ha erőszakos kijelentéseket tesznek róla. Sőt, adott helyzetben indokolt lehet világossá tennie, hogy politikai erőszaknak nincs helye a közéletben. Csakhogy van egy lényeges különbség Magyar Péter korábbi ellenzéki szerepe és jelenlegi pozíciója között. Ma már nem pusztán Magyar Péter magánember vagy pártpolitikus reagál.
Magyarország miniszterelnöke reagál.
Az ország kormányfőjének minden mondata intézményi üzenetté is válik.
Ezért biztonsági kommunikációs szempontból az irónia kétélű eszköz. A „már csak kiláncolni akartak” típusú megfogalmazás jelezheti, hogy a miniszterelnök nem ijedt meg, ugyanakkor könnyedebb keretet is adhat valaminek, amit a személyvédelmi szerveknek éppen ellenkezőleg, a lehető leghidegebben és legkomolyabban kell értékelniük.
Van egy másik probléma is.
Amikor a fenyegetésre adott válasz azonnal átkerül a pártpolitikai térbe, hogy ki hergelte fel a fenyegetőt, melyik média felelős, melyik korábbi politikai rendszer tehet róla, akkor a biztonsági ügyből ismét politikai csata lesz.
Ezekről természetesen lehet politikai vitát folytatni, de annak megállapítása, hogy egy konkrét ember miért tett erőszakos kijelentést, biztonsági vizsgálat nélkül nem tény, hanem politikai értelmezés.
Milyen lenne a legkisebb kockázatú miniszterelnöki reakció?
Nem hallgatás, nem félelem és nem is fenyegetésre fenyegetés. Hanem valami sokkal szárazabb.
Annak közlése, hogy Magyarországon politikai nézettől függetlenül elfogadhatatlan bárki életének kioltásáról vagy fizikai bántalmazásáról beszélni. A fenyegető kijelentéseket az illetékes szervek értékelik, a kormányfő biztonságáról az erre kijelölt szervezetek gondoskodnak, ugyanakkor a politikai vitának továbbra is szabadnak, keménynek, de erőszakmentesnek kell maradnia.
Ebben nincs dráma, éppen ez a lényege.
Egy állam működésének erejét ugyanis nem az mutatja meg, mennyire hangosan válaszol a fenyegetésekre, hanem az, hogy képes-e azokat higgadtan felismerni, kivizsgálni és kezelni.
És ebben nincs jobb- vagy baloldal
Talán ez az ügy legfontosabb része. Ha ma Magyar Pétert fenyegetik meg, azt ugyanazzal a komolysággal kell kezelni, mintha tegnap Orbán Viktort, holnap egy köztársasági elnököt vagy bármely más politikust fenyegetnének. A politikai erőszak normalizálása ugyanis különösen veszélyes folyamat.
Először csak azt mondják, hogy valakit „el kellene takarítani”. Aztán „ki kellene iktatni”. Aztán valaki már arról beszél, milyen fegyverrel és valahol mindig létezhet egy ember, aki számára az, ami másnak csak indulatos mondat, már cselekvési terv.
A Secret Service kutatásainak egyik legfontosabb következtetése éppen az, hogy a célzott erőszak megelőzésénél nem kell megvárni a tökéletesen konkrét fenyegetést. A kockázatokat a viselkedés és a körülmények egészéből kell értékelni.
Ezért Magyar Péter személyi védelmének most nem azt kell vizsgálnia, hogy politikailag ízléstelen volt-e egy rádióműsor, hanem azt, hogy van-e valós veszély. Ezt pedig nem a Facebooknak, nem a kommentelőknek és nem a politikai oldalaknak kell eldönteniük, hanem azoknak, akiknek éppen ez a munkájuk.
A miniszterelnök feladata közben más.
Megmutatni, hogy egy demokratikus államban lehet valakit gyűlölni, lehet ellene tüntetni, lehet rá soha többé nem szavazni, lehet róla lesújtó véleményt mondani. De a politikai ellenfél attól még nem ellenség. És nem célpont.
