Az amerikaiak egy tucat légi utántöltő repülőgépet vezényeltek Izrael környezetébe. Minden bizonnyal Washington egy nagyobb katonai művelet lehetőségére készül. Mindez azt jelenti, hogy az Egyesült Államok kész a konfliktus eszkalációjára is. Mindez több veszélyes forgatókönyvet is a felszínre hozott. A legfontosabb talán, hogy az USA közvetlenül beléphet a háborúba. Ugyancsak kockázatot jelent, hogy Irán támadást indíthat a Perzsa-öböl amerikai szövetségesei ellen, vagy a húszik újabb tengeri blokádot vezetnek be.
Donald Trump legalább tizenkét amerikai légi utántöltő repülőgépet (KC-135 és KC-46 típusokat) vezényelt Izrael közelébe. Önmagában ez még nem azt jelenti azt, hogy az Egyesült Államok eddigi korlátozott Irán elleni hadműveletét esetleg kiterjeszti. Azt azonban igenis jelenti, hogy Washington egy nagyobb katonai művelet lehetőségére készül. Az ilyen gépek bevetése ugyanis csak akkor indokolt, ha nagy távolságú harci repülőgépes műveleteket terveznek, vagy ezek lehetőségét fenn akarják tartani. Az amerikai légi utántöltő repülőgépek az izraeli és az amerikai légierő gépeinek közel-keleti műveleti sugarát jelentősen megnövelik – jelentette a Reuters brit hírügynökség.
A tankerrepülők nem támadó fegyverek, hanem olyan eszközök, amelyek nélkül az amerikai bombázók nem tudnának hosszú időn keresztül a térségben műveleteket végrehajtani. Egy tucat ilyen gép egyszerre akár több száz légi utántöltést is lehetővé tesz egyetlen művelet során.
Ez három dolgot jelenthet: Az USA felkészül iráni célpontok elleni újabb csapásokra, Izraelnek nyújt közvetlen katonai támogatást, demonstrálja Irán felé, hogy kész a konfliktus eszkalációjára is.
A konfliktus már rég nem kizárólag Izrael és Irán között zajlik. Irán amerikai támaszpontokat támadott a térségben, amerikai katonák haltak meg és sérültek meg, miközben Washington több napon keresztül hajtott végre légicsapásokat iráni célpontok ellen. A konfliktus kiterjedt a tengeri kereskedelmi útvonalakra is.
Mindez több veszélyes forgatókönyvet is a felszínre hozott. A legfontosabb talán, hogy az USA közvetlenül belép a háborúba. Ugyancsak kockázatot jelent, hogy Irán támadást indít a Perzsa-öböl amerikai szövetségesei ellen, vagy a húszik újabb tengeri blokádot vezetnek be. Ezen kívül a Hezbollah ismét megnyitja az északi frontot Izrael ellen és így a jelenlegi konfliktus regionális háborúvá szélesedik. A konfliktus által leginkább érintett államok: Szaúd-Arábia, az Egyesült Arab Emírségek, Bahrein, Katar, Kuvait, Jordánia, Irak – áll a The Guardian londoni napilap írásában.
Ezekben az országokban amerikai katonai bázisok működnek, amelyek már iráni támadások célpontjaivá váltak. Ha az iráni rakéta- és dróntámadások folytatódnak, az érintett államok kénytelenek lehetnek közvetlenebb katonai szerepet vállalni.
Sokan úgy gondolják, hogy az amerikai haditengerészet bármikor képes lenne a Hormuzi-szorosból kisöpörni az iráni erőket. A valóság ennél sokkal bonyolultabb, mert a perzsa állam több előnnyel is rendelkezik. Jó a földrajzi fekvése, több ezer partvédelmi rakétája van, ugyancsak számos tengeri akna áll a rendelkezésére, gyorsnaszádok százai állnak készenlétben, és nincs híján a kamikáze drónoknak, valamint a ballisztikus rakétáknak sem.
A Hormuzi-szoros helyenként mindössze 39 kilométer széles. A hajózási folyosó ennél jóval keskenyebb, vagyis rendkívül könnyen sebezhető. Már néhány elsüllyesztett tanker vagy akna felrobbantása is elegendő lehet ahhoz, hogy a biztosítótársaságok ne vállalják felelősséget a hajókért.
Az amerikai haditengerészet természetesen képes lenne katonailag megnyitni a szorost, de ennek ára rendkívül magas lenne, mert minden bizonnyal a hadműveletek hetekig tartanának, meg kellene semmisíteni az iráni rakétaállásokat és szükséges lenne az aknamentesítésre is. Arról már nem is beszélve, hogy folyamatosan légi fedezetet kellene nyújtani a harcoló egységeknek, de még így is jelentős amerikai veszteségekkel kellene számolni. Ezért Washington egyelőre nem egy klasszikus tengeri áttörést hajt végre, hanem fokozatosan próbálja katonailag és gazdaságilag elszigetelni Iránt.
A Hormuzi-szoros a világ egyik legfontosabb energiaszállítási útvonala. Békeidőben a világ tengeren szállított kőolajának nagyjából egynegyede, valamint a cseppfolyósított földgáz mintegy ötöde halad át rajta.
Már a hajóforgalom részleges kiesése is elegendő ahhoz, hogy az olaj ára jelentősen emelkedjen. A mostani konfliktus következtében visszaesett a tankerforgalom, több hajót ért támadás, megugrottak a biztosítási díjak, egyes tankerhajók alternatív útvonalakat kerestek.
Egy tartós blokád nemcsak Európában, hanem világszerte inflációs sokkot okozna, megdrágítaná az üzemanyagokat, a szállítást és az ipari termelést. Az LNG-piacot is érzékenyen érintené, ami ismét felhajthatná az európai energiaárakat.
Az amerikai tankerrepülők Izrael környékére való telepítése arra utal, hogy Washington a konfliktus elhúzódására és esetleges kiszélesedésére készül. Ez még nem jelenti egy újabb közel-keleti háború elkerülhetetlenségét, de azt igen, hogy az Egyesült Államok megteremti egy Irán elleni nagyszabású légi hadművelet katonai feltételeit. A legnagyobb veszélyt jelenleg nem is az jelenti, hogy Irán és Izrael tovább lövi egymást, hanem az, hogy a Hormuzi-szoros körüli harcok a világ energiaellátását is megbéníthatják. Ebben az esetben a katonai válság néhány nap alatt globális gazdasági válsággá válhat.
