Egy friss amerikai kutatás olyan genetikai mutációt azonosított az ágyi poloskáknál, amely magyarázatot adhat a hagyományos rovarirtó szerekkel szembeni növekvő rezisztenciájukra és globális, gyors terjedésükre.
A Virginia Tech egyetem kutatócsoportja, köztük Camilla Block kutató, összesen 134 ágyipoloska-populációt vizsgált meg. Két különböző csoportból származó mintában is sikerült azonosítaniuk egy specifikus mutációt a rovarok idegsejtjeiben. Ez az első alkalom, hogy ezt az elváltozást ágyi poloskáknál kimutatták, ami kulcsfontosságú mérföldkő a kémiai kártevőirtással szembeni védekezőképességük megértésében.
A felfedezés részben véletlenszerű volt. Warren Booth entomológus a minták elemzése során állította fel azt a hipotézist, hogy az ágyi poloskák rezisztenciájának mechanizmusa a német csótányokéhoz és a liszteskékéhez (molytetvek) hasonlíthat.
A második világháborút követő időszakban – elsősorban a később betiltott DDT rovarirtó szer tömeges alkalmazásának köszönhetően – az ágyi poloskák szinte teljesen eltűntek a nyugati világból. Az elmúlt évtizedekben azonban a populációjuk robbanásszerűen újra megugrott, a modern lakossági és professzionális irtószerek pedig egyre hatástalanabbnak bizonyulnak ellenük. Bár az ágyi poloskák bizonyítottan nem terjesztenek fertőző betegségeket, a csípésük rendkívül kellemetlen, a kiirtásuk pedig komoly anyagi és logisztikai kihívást jelent.
A kutatók szerint a most felfedezett idegsejti mutáció egy sajátos evolúciós válaszreakció eredménye lehet. A szakemberek egyik feltételezése szerint a rezisztencia kialakulásához hozzájárulhatott a modern kisállattartási kultúra: a rendszeresen bolhairtó szerekkel kezelt kutyák és macskák gyakran az emberek közvetlen közelében, az ágyban alszanak. Ez a gyakorlat folyamatos, de alacsony dózisú vegyszerterhelésnek tehette ki a poloskákat, ami hosszú távon elősegítette a túlélésüket biztosító genetikai alkalmazkodást – írta a Gismeteo.
