Egy új-zélandi tanulmány arra az érdekes feltételezésre jutott, hogy egyes madárfajok – különösen a fekete hattyúk és a sirályok – tudatosan, „öngyógyító” céllal keresik fel a vulkáni hőforrásokat. A kénben gazdag geotermikus gőz segíthet nekik a tollaik között megbújó paraziták és gombás fertőzések elpusztításában.
A madarak életük jelentős részét tollászkodással, azaz a tollaik tisztán tartásával és elrendezésével töltik. Ez a viselkedés nemcsak a tollazat karbantartását szolgálja, hanem segít megszabadulni az olyan irritáló külső élősködőktől is, mint a tetvek vagy az atkák.
Az új-zélandi Otago Egyetem kutatócsoportja azt vizsgálta, hogy a madarak vajon felhasználják-e a környezetük speciális adottságait is ebben a folyamatban. A megfigyelések helyszíne az intenzív geotermikus aktivitásáról – hőforrásairól, fortyogó iszapmedencéiről és gőzölgő nyílásairól – ismert Rotorua környéke volt. A kutatók arra figyeltek fel, hogy bár egyes medencék vize a 100 Celsius-fokot is elérheti, a madarak mégis előszeretettel pihennek, fészkelnek és tisztálkodnak a zord területek közvetlen közelében.
Szaunázó madarak a hidegben
Az ötlet Ceridwen Fraser professzortól, az Otago Egyetem oktatójától származik, miután az Antarktiszon arra lett figyelmes, hogy hideghez alkalmazkodott madarak vulkáni gőz közelében gyülekeznek. „Ez rendkívül furcsának tűnt. Ezek hideghez szokott fajok, elvileg semmi keresnivalójuk nem lenne egy vulkáni szaunában” – magyarázta a professzor.
A megfigyelés alapján Fraser arra a következtetésre jutott, hogy a madarakat valószínűleg nem maga a meleg vonzza. „Arra gondoltam, talán egészségügyi célokra használják a kénes gőzt. A kén ugyanis egy rendkívül erős természetes rovar- és gombaölő szer, amit a mezőgazdaságban is gyakran alkalmaznak az állatok és növények élősködői ellen” – tette hozzá.
Fekete hattyúk a „gyógyfürdőben”
A kutatócsoport négy héten át, mintegy 48 órányi tiszta megfigyelési időben vizsgálta a madarak viselkedését Rotorua geotermikus helyszínein, majd az adatokat összehasonlították egy közeli, vulkáni aktivitás nélküli terület adataival. Összesen 334 megfigyelést rögzítettek, többek között fekete hattyúk, kanadai ludak, pūkeko-k (ausztrálázsiai guvatfélék) és különböző sirályfajok esetében. A kutatók minden madarat tíz percig figyeltek, precízen feljegyezve, mennyi időt töltenek tollászkodással, fürdéssel, pihenéssel vagy táplálkozással.
A legélesebb különbség a fekete hattyúknál mutatkozott: ezek a madarak szignifikánsan több időt töltöttek tollászkodással és az úgynevezett vízi tisztálkodással (amikor a madár kénes vízbe mártja a csőrét, mielőtt áthúzná a tollain) a geotermikus területeken, mint a hagyományos élőhelyeken. Hasonló, bár enyhébb mintázatot figyeltek meg a feketehátú sirályoknál is. Ugyanakkor a kanadai ludak és a pūkeko-k viselkedése nem változott a hőforrásoknál, ami arra utal, hogy a kénes fürdőzés nem minden fajra jellemző.
A hipotézis még bizonyításra vár
A tanulmány vezető szerzője, Rani Cousens (Otago Egyetem) feltételezése szerint a madarak a tollaik felborzolásával segítik, hogy a kénben gazdag, forró gázok mélyen átjárják a tollazatukat.
A kutatók ugyanakkor hangsúlyozzák: a vizsgálat eddig csupán a madarak megváltozott viselkedését rögzítette, és önmagában a fokozott tollászkodás még nem bizonyítja egyértelműen a tudatos „orvosi” kezelést. A kutatásnak ugyanis komoly korlátai voltak: a szakemberek nem mérték meg fizikailag a madarakon lévő paraziták számát a gőzfürdőzés előtt és után, és azt sem vizsgálták laboratóriumban, hogy az adott koncentrációjú kénes gőz valóban elpusztítja-e az atkákat. Elméletben az is elképzelhető, hogy a gyakoribb tollászkodást csupán a meleg vagy az erős gázok okozta bőrirritáció váltja ki.
Új perspektíva az állatvilág megfigyelésében
„Ennek ellenére az adatok izgalmas bizonyítékot szolgáltatnak arra, hogy a madarak célzatosan használják ezeket a kénes területeket a tisztálkodásukhoz” – vonta le a következtetést Fraser professzor. „Régóta hiszünk a geotermikus fürdők emberi egészségre gyakorolt jótékony hatásában. Ha kiderül, hogy a vadon élő állatok is ösztönösen ilyen célokra használják ezeket a helyeket, az lenyűgöző párhuzam lenne.”
A kutatás igazi jelentősége a madarak viselkedésén is túlmutat. Rávilágít arra a tágabb ökológiai koncepcióra, hogy egy élőhely nem csupán táplálékot, vizet és menedéket nyújthat, hanem speciális „orvosi” vagy „higiéniai” állomásként is szolgálhat az állatvilág számára. A kutatók következő lépése az lesz, hogy befogott madarakon fizikailag is összehasonlítsák a geotermikus és a normál élőhelyeken élő populációk parazitaterhelését – írta az Earth.com.
