A Point Nemo – hivatalos nevén a Dél-csendes-óceáni Űrhajók Pihenőhelye – a Föld legtávolabbi pontja minden szárazföldtől, amely mintegy 2688 kilométeres távolságra fekszik a legközelebbi szigetektől. Ezt a mélytengeri, sivár térséget a világ űrügynökségei hivatalos hulladéklerakóhelyként jelölték ki a leszerelt űrállomások és teherhajók számára.
A nagyjából 4 kilométer mély óceáni területet azért választották ki, hogy minimalizálják az emberekre és a hajózásra jelentett kockázatokat. A süllyedési folyamatot rendkívül pontosan kiszámítják: a légkörbe nagy sebességgel belépő szerkezet nagyrészt elégett, míg a legellenállóbb elemek – például a masszív titántartályok és -motorok – egy előre megjósolt, több száz kilométeres ellipszis alakú zónában zuhannak a vízbe.
A víz alatti űrtemető „lakói” között olyan jelentős eszközök találhatók, mint a legendás orosz Mir űrállomás, több mint száz orosz Progressz teherhajó, valamint számos európai automata teherhajó (ATV) és japán HTV jármű.
A jelenlegi tervek szerint a valaha pályára állított legnagyobb tömegű objektum, a Nemzetközi Űrállomás (ISS) szintén 2030–2031 körül fejezi majd be pályafutását ugyanezen a térségen. Bár a neve baljóslatúan hangzik, a Point Nemo alapvető jelentőségű űrbiztonsági eszköz, amely lehetővé teszi a hatalmas űrszemét civilizált, ellenőrzött ártalmatlanítását, elejét véve a veszélyes, kontrollálatlan zuhanásoknak – írta a Gismeteo.
