Az univerzum egyik legkülönösebb légköri jelenségét fedezték fel a Szaturnuszon: a NASA és az ESA Hubble űrteleszkópjának friss megfigyelései egy hatalmas, tízoldalú légköri hullámot tártak fel a bolygó déli pólusa körül.
A szabályos, dekagonális alakzat első pillantásra a Szaturnusz északi pólusán található, legendás hatszögre emlékeztet, ám a kutatók szerint a két jelenség között jelentős különbségek is vannak. A most azonosított struktúra ráadásul láthatóan fejlődik és erősödik, így a csillagászok ritka lehetőséget kaptak arra, hogy egy óriásbolygó légköri mintázatának kialakulását szinte a szemük előtt kövessék.
A felfedezés több évnyi megfigyelés eredménye. A kutatók a Hubble 2023 óta készült felvételeit elemezték, és ezekben már korábban is felfedezhetőek voltak a későbbi alakzat halvány jelei. A jelenségre először 2024-ben földi megfigyelések alapján figyeltek fel: Agustín Sánchez-Lavega és amatőr csillagászok egy enyhén hullámzó sávot vettek észre a Szaturnusz déli pólusának térségében. A 2025-ös felvételeken a mintázat még egyértelműbbé vált, a Hubble nagy felbontású képei pedig megerősítették, hogy egy valódi, tízoldalú struktúráról van szó.
A különös képződmény a Szaturnusz egyik rendkívül erős futóáramlásában helyezkedik el, és nem csupán a felhők legfelső rétegét érinti. A megfigyelések szerint több légköri szinten is jelen van, vagyis függőlegesen kiterjedt szerkezetről lehet szó. A Hubble különböző hullámhosszokon készített felvételein kissé eltérő helyzetben látható, ami azzal magyarázható, hogy az egyes hullámhosszok a légkör különböző magasságait vizsgálják.
A jelenség azért is különösen érdekes, mert a Szaturnusz északi pólusán található hatszög már több mint négy évtizede ismert és stabil légköri képződmény. A déli póluson azonban a Cassini űrszonda 2004 és 2017 közötti küldetése során sem találtak hasonló, hosszú életű struktúrát. A Hubble adatai alapján ugyanakkor úgy tűnik, hogy a mostani dekagon már 2023-ban is jelen volt, és azóta fokozatosan erősödik.
A csillagászok számára az egyik legnagyobb rejtély éppen az, hogy miért alakult ki most ez a mintázat. Egyelőre azt sem tudják, hogy hosszú időn keresztül fennmarad-e, és stabilizálódik-e az északi hatszöghöz hasonlóan, vagy idővel eltűnik, illetve tovább változik. A kutatók ezért a Hubble és a James Webb űrteleszkóp további megfigyeléseit, valamint számítógépes modelleket is felhasználnak majd a jelenség eredetének és működésének megértéséhez.
A felfedezés egyben jól példázza, miért különösen értékesek a hosszú éveken keresztül végzett rendszeres űrtávcsöves megfigyelések. A Hubble nem csupán egyetlen pillanatfelvételt készít a Szaturnuszról, hanem lehetővé teszi a kutatók számára, hogy évről évre nyomon kövessék a bolygó légkörének változásait, a viharokat és az olyan lassan fejlődő struktúrákat is, amelyek egyetlen megfigyelésből könnyen észrevétlenek maradnának - írja a esahubble.org.
