A földi élet eredetéről évtizedek óta az a tudományos konszenzus uralkodik, hogy minden ma élő szervezet egyetlen közös őstől származik.
Egy új kutatás azonban ennél jóval merészebb képet vázol fel: eszerint az élet a Földön nem egyszer, hanem kétszer alakult ki, és a két különálló fejlődési vonal mégis ugyanabból az ősi genetikai rendszerből eredhetett. A tanulmány a baktériumok és az archeák – a mikroszkopikus élővilág két alapvető csoportja – DNS-ének, fehérjéinek és anyagcsere-folyamatainak részletes összehasonlítására épül. A kutatók arra jutottak, hogy a két csoport közötti különbségek olyan mélyek, hogy valószínűleg még a valódi sejtek kialakulása előtt váltak el egymástól - írja az IFLScience.
A hagyományos elképzelés szerint létezett egy „utolsó univerzális közös ős” (LUCA), egy már sejtes élőlény, amelyből minden mai életforma származik. Az új eredmények viszont azt sugallják, hogy a közös ős inkább egy sejtek előtti, primitív genetikai rendszer lehetett, amely még nem rendelkezett a mai sejtek bonyolult szerkezetével. Ebből az ősi genetikai közösségből két külön fejlődési út indulhatott ki: az egyikből a baktériumok, a másikból az archeák alakultak ki. Vagyis nem két teljesen független életkezdet történt, hanem két külön sejtesedési esemény ugyanazon korai genetikai alapból.
A kutatók szerint a legfontosabb bizonyítékot az adja, hogy bár a baktériumok és az archeák sok alapvető biokémiai megoldásban hasonlítanak egymásra, a sejthártyájuk felépítése, bizonyos fehérjéik szerkezete és több anyagcsere-útvonaluk gyökeresen eltér. Ezek a különbségek nehezen magyarázhatók pusztán egyetlen már kész sejt hosszú evolúciójával. Inkább arra utalhatnak, hogy a két vonal nagyon korán, egy még formálódó biológiai rendszerben különült el.
Az elképzelés nem jelenti azt, hogy a Földön valaha két teljesen idegen, egymással rokonságban nem álló életforma létezett volna. A genetikai kód szinte teljes egyetemessége továbbra is erős bizonyíték arra, hogy minden ismert élet mély közös eredettel rendelkezik. A kutatás inkább azt kérdőjelezi meg, hogy ez a közös eredet egyetlen konkrét sejthez köthető-e, vagy egy ősi, sejtek előtti genetikai közösséghez, amelyből több életvonal is kibontakozhatott.
Ha ez az értelmezés helyesnek bizonyul, az jelentősen átformálhatja az élet keletkezéséről alkotott képünket. Ahelyett, hogy az élet megjelenése egyetlen rendkívül ritka és szerencsés esemény lett volna, elképzelhető, hogy a korai Földön több, egymással versengő vagy párhuzamosan fejlődő protoélet-rendszer létezett. A mai élővilág végül két nagy túlélő vonal örökségét őrizheti, amelyek ugyanabból az ősi genetikai „nyelvből” indultak ki, de külön úton jutottak el a valódi sejtekig. Ez az elképzelés nemcsak a Föld múltját érinti, hanem az asztrobiológia számára is izgalmas következményekkel jár: ha az élethez vezető genetikai rendszerek viszonylag könnyen kialakulhatnak, akkor az univerzumban máshol is nagyobb eséllyel jelenhetnek meg az élet korai formái, még ha a komplex sejtes élet sokkal ritkább is.
