A Holt-tengeri tekercsek évtizedek óta fontos forrásnak számítanak az ókori Közel-Kelet történetének, vallási életének és mindennapjainak kutatásában.
A qumráni kéziratok között azonban nemcsak vallási szövegek maradtak fenn, hanem olyan írások is, amelyek egy különleges naptárrendszer működésébe engednek betekintést. Ez a naptár mindössze 364 napból állt, ami első látásra komoly problémát jelent, hiszen a csillagászati év ennél több mint egy nappal hosszabb.
A rendszer ugyanakkor rendkívül szabályos volt. A 364 nap pontosan 52 hétnek felel meg, ezért az ünnepek minden évben ugyanarra a hét napjára estek. A qumráni közösség számára ez nem egyszerű időszámítási kérdés volt: a naptár vallási jelentőséggel is bírt. Úgy gondolták, hogy az ünnepek rendjét Isten már a világ teremtésekor meghatározta, ezért annak megváltoztatása vagy más rendszer követése komoly vallási következményekkel járt.
A tökéletesnek tűnő rendszernek azonban volt egy komoly hibája. A 364 napos év minden esztendőben körülbelül egy nappal és egynegyeddel rövidebb volt a tényleges csillagászati évnél. A különbség idővel összeadódott: nagyjából két évtized alatt az ünnepek csaknem négy héttel eltolódhattak volna az évszakokhoz képest. Ez különösen problémás lehetett egy olyan közösség számára, amelynek vallási ünnepei a mezőgazdasági ciklusokhoz, a vetéshez, az aratáshoz és az első termésekhez is kapcsolódtak.
A kutatók ezért régóta próbálják megfejteni, hogyan használhatták a gyakorlatban ezt a naptárt. Az egyik lehetőség szerint időnként korrekciókat, például plusz napokat vagy heteket iktattak be. Egy másik elképzelés szerint a 364 napos naptár soha nem volt valódi, mindennapi időszámítási rendszer, hanem inkább vallási és elméleti modellként szolgált.
Egy új értelmezés szerint azonban a két elképzelés között lehet az igazság. Eshbal Ratzon, a Tel-avivi Egyetem kutatója úgy véli, hogy a qumráni közösség kezdetben valóban használhatta a 364 napos naptárt a mindennapi életben, később azonban annak gyakorlati alkalmazása egyre nehezebbé válhatott. Végül a rendszer inkább vallási szimbólummá és a közösség saját identitásának részévé alakulhatott.
A naptár kérdése ráadásul vallási és politikai konfliktusokkal is összefonódhatott. A qumráni közösség eltérő álláspontot képviselt a jeruzsálemi vallási vezetőkkel szemben, mivel tagjai szerint az ünnepek időpontját nem embereknek kellett meghatározniuk. A naptár megválasztása így tulajdonképpen vallási állásfoglalássá vált: aki a qumráni rendszert követte, az egyben a közösség sajátos vallási rendjéhez is igazodott.
A Holt-tengeri tekercsek között mintegy húsz olyan szöveget találtak, amelyek a naptárral vagy a csillagászattal kapcsolatosak. Közülük különösen fontos a Jubileumok könyve, amely a 364 napos rendszert az isteni rend részeként mutatja be, miközben bírálja a más közösségek által használt holdalapú naptárt.
Az új kutatási eredmények ezért egy érdekes lehetőséget vetnek fel. A qumráni naptár talán nem egyszerűen egy hibás időszámítási kísérlet volt, de nem is pusztán egy elméleti vallási elképzelés. Elképzelhető, hogy kezdetben ténylegesen használták, majd a csillagászati évvel való eltérés miatt fokozatosan elvesztette gyakorlati jelentőségét. Végül inkább egy olyan vallási eszmét őrizhetett tovább, amely a közösség szerint az Isten által meghatározott tökéletes világrendet jelképezte - írja a focus.pl.
