A tudósok azt találták, hogy bizonyos emberek kifejezetten jól teljesítenek a tudományos érvelést vizsgáló feladatokban, erős rendszerező gondolkodással rendelkeznek, mégis fogékonyak lehetnek az összeesküvés-elméletekre. A kutatás az autisztikus vonások, a kognitív rugalmatlanság és a rendszerezési hajlam kapcsolatát is vizsgálta. Az eredmények új kérdést vetnek fel: lehet, hogy nem kizárólag az számít, mennyire tudunk gondolkodni, hanem az is, hogyan használjuk a gondolkodási képességeinket?
A kutatás, amely új megvilágításba helyezte az összeesküvés-elméleteket
Neophytos Georgiou, Paul Delfabbro, Ryan Balzan és munkatársaik 2026. január 14-én publikálták tanulmányukat a Cognitive Processing folyóiratban.
A kutatás a hiperrendszerezés hipotézisét vizsgálta. Eszerint a világban megfigyelhető mintázatok és összefüggések keresésére irányuló erős hajlam bizonyos körülmények között az összeesküvés-elméletek elfogadásához is hozzájárulhat.
A kutatók két külön vizsgálatot végeztek. Az elsőben az általános népességből származó résztvevők gondolkodási jellemzőit elemezték, a másodikban 145, autizmusdiagnózissal rendelkező felnőttet vizsgáltak.
A tudósok többek között az autisztikus vonásokat, a rendszerező gondolkodást, a tudományos érvelést, az összeesküvés-elméletek elfogadását és a meggyőződések rugalmatlanságát mérték fel.
A cél annak megértése volt, hogy vajon minden összeesküvés-elméletben hívő ember hasonló gondolkodási mintázattal rendelkezik-e, vagy egészen különböző kognitív folyamatok is ugyanahhoz az eredményhez vezethetnek.
Az eredmények meglepték a kutatókat.
Két eltérő gondolkodási mintázat, hasonló meggyőződések
Az első vizsgálat során a kutatók négy statisztikai profilt azonosítottak. Ezek közül kettőben magasabb autisztikusvonás-értékek és az összeesküvés-elméletek iránti nagyobb fogékonyság jelent meg.
A két profil között azonban lényeges különbségek voltak.
Az egyik csoportot erős rendszerezési hajlam jellemezte. Tagjai jobban teljesítettek a tudományos érvelést mérő feladatokban, mint a másik, magasabb autisztikusvonás-értékeket mutató csoport tagjai.
A második csoportnál gyengébb tudományos érvelési teljesítményt, kisebb rendszerezési hajlamot és nagyobb meggyőződésbeli rugalmatlanságot figyeltek meg.
Az első csoport eredményei azért különösen érdekesek, mert a jobb tudományos érvelés mellett is megjelent az összeesküvés-elméletekre való fogékonyság.
A kutatás tehát megkérdőjelezi azt az egyszerű elképzelést, hogy kizárólag a gyengébb érvelési képesség vezethet az ilyen meggyőződések kialakulásához. Fontos azonban, hogy a tudósok nem végeztek általános intelligenciatesztet. Ezért a vizsgálatból nem következik, hogy az egyik csoport tagjai magasabb, a másikéi pedig alacsonyabb intelligenciával rendelkeztek volna.
A kutatás a gondolkodás meghatározott területein mutatott ki különbségeket.
Mi az a hiperrendszerező gondolkodás?
A rendszerező gondolkodás azt jelenti, hogy valaki különösen erős késztetést érez a szabályok, mintázatok, oksági összefüggések és következetes magyarázatok keresésére.
Az ilyen gondolkodás számos területen előnyös lehet. A matematikában, a programozásban, a mérnöki munkában vagy a tudományos kutatásban kifejezetten hasznos a bonyolult rendszerek működésének megértése és az összefüggések felismerése.
A hiperrendszerezés azonban bizonyos helyzetekben nehézségeket is okozhat.
Az ember ugyanis a véletlenszerű eseményekben is szabályszerűségeket kereshet, vagy olyan összefüggéseket feltételezhet, amelyekre nem áll rendelkezésre elegendő bizonyíték.
Az összeesküvés-elméletek gyakran éppen ezt a gondolkodási igényt elégítik ki.
Látszólag egységes magyarázatot kínálnak egymástól távolinak tűnő eseményekre, feltételezve, hogy azok mögött egy közös, rejtett szándék húzódik meg. Egy erősen rendszerező gondolkodású ember számára különösen vonzó lehet egy olyan elmélet, amelyben minden eseménynek meghatározott helye és magyarázata van.
A kutatás szerint tehát nem feltétlenül a gondolkodás hiánya, hanem bizonyos esetekben a túlzott mintázatkeresés is hozzájárulhat az összeesküvés-elméletek elfogadásához.
Mi köze mindennek az autizmushoz?
Az autizmus olyan idegrendszeri fejlődési sajátosság, amely az érzékelés, a kommunikáció, a társas kapcsolatok és az információfeldolgozás különböző területeit érintheti. Az autista emberek rendkívül sokfélék, ezért nem beszélhetünk egységes autista gondolkodásról vagy viselkedésről.
Egyes autista emberekre erős rendszerezési hajlam, intenzív érdeklődés és a szabályszerűségek iránti fokozott figyelem jellemző. Másoknál ezek a vonások jóval kevésbé hangsúlyosak. A kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy a rendszerezési hajlam milyen szerepet játszik az autisztikus vonások és az összeesküvés-elméletek elfogadása közötti kapcsolatban.
A második vizsgálatban 145 autista felnőtt adatait elemezték. Az eredmények szerint a magasabb rendszerezési hajlam felerősítette az autisztikus vonások és az összeesküvés-elméletekben való hit közötti statisztikai kapcsolatot. Azoknál, akiknél alacsonyabb rendszerezési hajlamot mértek, ez az összefüggés nem volt szignifikáns. A kutatók emellett azt is megállapították, hogy a rendszerező gondolkodás és a meggyőződésbeli rugalmatlanság együttesen hozzájárult az összeesküvés-elméletek elfogadásának előrejelzéséhez.
Az eredmények azonban nem jelentik azt, hogy az autizmus összeesküvés-elméletekben való hitet okozna, vagy hogy az autista emberek általában hajlamosabbak lennének az ilyen meggyőződésekre. A vizsgálat meghatározott gondolkodási jellemzők közötti statisztikai kapcsolatokat mutatott ki, és nem alkalmas egyéni viselkedés előrejelzésére.
Miért nem elegendő önmagában a tudományos érvelés?
A kutatás talán legérdekesebb megállapítása, hogy a tudományos érvelési képesség és a meggyőződések rugalmassága nem feltétlenül jár együtt.
Előfordulhat, hogy valaki képes összetett érveket megérteni, következetesen gondolkodik és jól teljesít a tudományos feladatokban, mégis nehezen változtatja meg valamely mélyen rögzült meggyőződését.
Ennek hátterében a megerősítési torzítás is állhat.
Ez azt jelenti, hogy az ember hajlamos nagyobb figyelmet fordítani azokra az információkra, amelyek alátámasztják korábbi elképzeléseit, miközben a velük ellentétes bizonyítékokat kevésbé veszi figyelembe. A tudományos gondolkodás egyik legfontosabb eleme azonban nem csupán az érvek logikus felépítése, hanem a tévedés lehetőségének elfogadása is.
Egy tudományos állítás akkor tekinthető megbízhatónak, ha megfelelő bizonyítékok támasztják alá, és a cáfoló adatok figyelembevételével is megállja a helyét. A kutatás rámutat, hogy a jó érvelési képesség nem minden helyzetben nyújt védelmet a téves meggyőződésekkel szemben. Az is számít, mennyire vagyunk hajlandók módosítani az elképzeléseinket, amikor új bizonyítékokkal találkozunk.
Az összeesküvés-elméletekben hívők nem alkotnak egységes csoportot
A tanulmány egyik fontos következtetése, hogy az összeesküvés-elméletek elfogadásához különböző gondolkodási folyamatok vezethetnek. Egyes emberek számára az ilyen magyarázatok a világ rendszerezésének és a látszólag összefüggéstelen események összekapcsolásának lehetőségét kínálják. Másoknál a meggyőződésbeli rugalmatlanság vagy a bizonyítékok feldolgozásának nehézsége játszhat nagyobb szerepet.
A kutatók ugyanakkor nem állítják, hogy minden összeesküvés-elméletben hívő ember e két profil valamelyikébe tartozna. A négy azonosított profil egy adott vizsgálati minta statisztikai elemzéséből származik, és nem tekinthető az emberek általános besorolásának.
Az is fontos, hogy a valóságban léteznek bizonyított összeesküvések. Egy állítás igazságtartalmát ezért nem az dönti el, hogy összeesküvésre hivatkozik-e, hanem az, hogy milyen ellenőrizhető bizonyítékok támasztják alá. A tudományos gondolkodásnak a megalapozatlan állítások kritikájára és a valódi visszaélések feltárására egyaránt alkalmasnak kell lennie.
A gondolkodás rugalmassága lehet az egyik legfontosabb képességünk
Az ausztrál kutatás új szempontból közelíti meg az intelligencia, a tudományos érvelés és az emberi meggyőződések kapcsolatát.
Az eredmények szerint az erős rendszerezési hajlam egyszerre kapcsolódhat kedvező tudományos érvelési teljesítményhez és az összeesküvés-elméletek iránti nagyobb fogékonysághoz. A vizsgálat arra is rámutat, hogy a meggyőződések rugalmatlansága és a rendszerező gondolkodás kölcsönhatása fontos szerepet játszhat bizonyos nézetek fennmaradásában. A kutatás azonban nem bizonyít oksági kapcsolatot, és eredményei nem általánosíthatók minden autista emberre vagy minden összeesküvés-elméletben hívő személyre.
A legfontosabb tanulság talán az, hogy a jó gondolkodás nem kizárólag a mintázatok felismerésének és a logikus érvelésnek a képességét jelenti. Legalább ilyen fontos annak felismerése is, amikor egy korábbi elképzelésünket az új bizonyítékok fényében felül kell vizsgálnunk.
A tudomány története ugyanis nem csupán a nagy felismerésekről szól, hanem arról is, hogy képesek vagyunk elengedni azokat a magyarázatokat, amelyekről idővel kiderül, hogy nem állják meg a helyüket.
