Egy ókori egyiptomi sír egyik kamrájában talált múmiák csoportja a tér több évszázados, folyamatos használatának eredménye, nem pedig a maradványok véletlenszerű elrendezéséből fakad. Egy tudományos portál beszámolója szerint a régészek 16 mumifikálódott embert, egy kutyát és legalább négy másik személy elszenesedett csontjait vizsgálták meg a dél-asszaszífi TT 209-es sír egyik oldalkamrájában.
A körülbelül 5,1 x 3,2 méteres kamrát az idők során fokozatosan töltötték meg új temetkezésekkel. A 25. dinasztia elején az elhunytakat fakoporsókba helyezték, és minden egyes sírhely a padló egy-egy külön részét foglalta el, közöttük pedig üres helyeket hagytak.
A helyzet azonban megváltozott, amikor a kamrát újra elkezdték használni. Kr. e. 680 körültől egészen a perzsa korszakig az újabb holttesteket már mindenhol elhelyezték, ahol csak találtak még helyet. Ennek érdekében időnként a már ott lévő maradványokra is fektettek újabb múmiákat. Ennek eredményeként a temetkezések mintegy kétharmadánál függőleges átfedéseket fedeztek fel a kutatók.
Ezzel egy időben a temetkezési szertartások bizonyos jellemzői is megváltoztak. A 14 olyan múmia közül, amelynél megmaradt a karok eredeti tartása, nyolc későbbi holttestet úgy helyeztek el, hogy mindkét kezük a mellkasukon pihent. Az egyiptológusok ezt a testtartást Oziriszhez kötik. A fakoporsók használata idővel visszaszorult: bár az öt legkorábbi elhunytat még mind ilyenben temették el, az utolsó három temetkezési csoportnál már nem találtak egyértelmű koporsómaradványokat. A holttesteket ugyanakkor továbbra is gondosan mumifikálták.
Szokatlan felfedezés várta a régészeket a kamra délkeleti részén is. Egy perzsa korban eltemetett férfit és nőt egymás fölé fektettek, a lábukra pedig egy mumifikált kutyát helyeztek. A kutatók úgy vélik, hogy az állat elhelyezése szándékos volt, de jelenleg lehetetlen meghatározni a pontos célját. Kapcsolatban állhatott konkrét személyekkel, de akár sajátos temetési rituálékkal is.
Az évszázadok során a kamra eredeti állapotát jelentősen megváltoztatták a természetes folyamatok és a különböző fizikai sérülések. A sírt többször is elárasztotta a víz, aminek következtében üledék mosódott a koporsókba, a faszerkezetek pedig végül összeomlottak. Emellett egy bizonyos csontcsoport tűznek is ki volt téve.
Ezen a területen a kutatók 1775 csonttöredéket számoltak meg, amelyek legalább négy személyhez tartoztak. A csontok 88 százaléka mutatott hőhatásra utaló jeleket, és körülbelül 36 százalékuk szinte teljesen megégett. A leletek állapota 550 Celsius-fokot megközelítő, oxigénszegény környezetben létrejött hőhatásra utal – olyan körülményekre, amelyek egy zárt térben történő izzás vagy parázslás során fordulhatnak elő.
A koporsók későbbi megsemmisülése és a testek elmozdulása ellenére a fennmaradt maradványok elhelyezkedése lehetővé tette a temetkezési sorrend rekonstruálását. Az új múmiákat ugyanis úgy helyezték el, hogy egyértelműen figyelembe vették a kamra korábban már elfoglalt területeit. A kutatók azonban hangsúlyozzák, hogy a puszta térbeli elrendezés önmagában nem elegendő a sírhoz ismételten visszatérő emberek pontos indítékainak megállapításához, sem pedig annak megértéséhez, hogy milyen spirituális jelentőséget tulajdonítottak a korábbi temetkezéseknek – írta az Earth.com.
