Szent Ágoston két korábban ismeretlen prédikációját azonosították egy 12. századi lengyelországi kéziratban, feltárva az endori boszorkányról, a mágiáról, a halálról és az isteni hatalomról szóló elképzeléseit.
Egy lengyel egyházmegyei könyvtárban található kézirat olyasmit hozott nyilvánosságra, amire a tudósok ritkán számítanak: két korábban ismeretlen prédikációt Szent Ágostontól, a késő ókor egyik legbefolyásosabb elméjétől.
A latin szövegek, amelyeket egy 12. századi kézirat őriz, és amelyeket ma a Pelplini Egyházmegyei Könyvtárban őriznek, a Biblia egyik legnyugtalanítóbb epizódjával foglalkoznak: Saul király látogatásával az endori boszorkánynál és a halott Sámuel próféta titokzatos megjelenésével. Ágoston számára a történet egy máig nyugtalanító kérdést vetett fel. Elérheti-e a mágia a halottak lelkét, vagy Isten engedte meg Saulnak, hogy lássa, amit látott?
A felfedezést Dr. Christian Tornau professzor, a Würzburgi Egyetem munkatársa és Dr. Clemens Weidmann, a Corpus Scriptorum Ecclesiasticorum Latinorum, más néven CSEL munkatársai tették, amely egy nagyszabású tudományos projekt, amely a korai keresztény latin szövegek szerkesztésével foglalkozik. Elemzésük azt sugallja, hogy a prédikációk nem középkori utánzatok, hanem Hippói Ágoston, a Kr. u. 354 és 430 között élt hiteles művei.
2024-ben Tornau felvette a kapcsolatot az észak-németországi Bad Doberan Kolostor Egyesületével, és felkérték egy 12. századi latin kézirat megfejtésére. A könyv eredetileg a Bad Doberan apátsághoz tartozott, és ma a lengyelországi Pelplinben őrzik.
Eleinte úgy tűnt, hogy a kézirat hat, Ágostonnak tulajdonított prédikációt tartalmaz. Négy már ismert volt. Kettő nem.
Ágoston írásai formálták a keresztény teológiát, a középkori filozófiát, a kegyelem, a bűn, az emlékezet, a történelem és az egyház természetének eszméit. Művei, különösen Az Isten városa és a Vallomások, központi szerepet játszottak a nyugati kereszténység intellektuális építészetében. Ágoston tekintélye miatt azonban a középkor számos olyan szöveget is termelt, amelyeket hamisan neki tulajdonítottak.
Egy új Ágoston-szöveget nem lehet egyszerűen azért elfogadni, mert egy középkori írnok a nevét írta fölé. Alapos vizsgálatot kell kiállnia.
Az endori boszorkány és Ágoston nehéz kérdése
Az újonnan azonosított prédikációk az 1Sámuel 28-ra összpontosítanak, egy olyan részre, amely évszázadok óta foglalkoztatja a zsidó és keresztény értelmezőket.
A bibliai történetben Saul király háborúba néz a filiszteusokkal. Isten már nem álmokon, prófétákon vagy szent sorsvetésen keresztül válaszol neki. Saul kétségbeesésében Endórban felkeres egy nőt, akiről azt írják, hogy jóslási képességgel rendelkezik. Kérésére a nő megidézi a halott Sámuel prófétát, aki megjövendöli Saul vereségét és halálát.
A keresztény gondolkodók számára az epizód veszélyes teológiai alapot jelentett.
Ha a nő valóban megidézte Sámuelt, az azt jelenti, hogy mágikus erővel parancsolhat a halottak lelkének? Ha csak illúziót teremtett, mi történik a bibliai beszámoló igazságával? És ha Isten megengedte Sámuel megjelenését, miért működne az isteni akarat egy olyan cselekedeten keresztül, amelyet maga Saul ítélt el?
A két prédikáció azt mutatja be, ahogy Ágoston feldolgozza ezeket a feszültségeket egy gyülekezet előtt. Az első prédikációt úgy tűnik, vasárnap tartották. Ahelyett, hogy lezárná az ügyet, Ágoston bemutatja a problémát, és versengő lehetőségekkel hagyja hallgatóit. Csak a második prédikációban, amelyet látszólag a következő szerdán tartottak, tér vissza, hogy alaposabban mérlegelje az érveket. Asztrológia és jóslás
Ez a szerkezet szokatlan erőt ad a felfedezésnek. Ezek nem elvont teológiai jegyzetek. Úgy tűnik, Ágostont olyan prédikátorként őrzik meg, aki a közönségével gondolkodik, és hagyja, hogy egy nehéz bibliai rész nehéz maradjon, mielőtt a gyülekezetet a következtetés felé vezetné.
Miért hisznek a tudósok a prédikációk hitelességéban?
Az Ágostonnak való tulajdonítás részletes filológiai munkán alapul. Tornau és Weidmann megvizsgálták a prédikációk nyelvezetét, stílusát, szintaxisát, humorát, retorikai mozgását és teológiai érvelését. A tudósok szerint ezek a jellemzők erősen Ágostonra, nem pedig egy későbbi utánzóra utalnak.
A szövegeket nemzetközi diákokkal is megvitatták egy interdiszciplináris CSEL workshopon. 2025 őszén körülbelül húsz latin szakemberből álló csoport vizsgálta meg az anyagot Bécsben. A következtetés egyhangú volt: a prédikációk hitelesek.
Ez az óvatosság elengedhetetlen. Ágoston neve széles körben elterjedt a középkori kéziratos kultúrában, és a prédikációk a legkönnyebben félreértelmezhető műfajok közé tartoztak. Egy rövid erkölcsi vagy teológiai szöveget Ágoston tekintélye alatt akkor is le lehetett másolni, ha semmi köze nem volt hozzá. Vallás és hit
Itt azonban a belső bizonyítékok szokatlanul erősnek tűnnek. A prédikációk nem csupán homályos értelemben hangzanak „ágostonikusnak”. Módszerük, habozásuk, érvelésük és lelkipásztori tempójuk illik ahhoz, ahogyan Ágoston gyakran kezelte a nehéz szentírási problémákat.
Maga a kézirat egy másik kérdést is felvet: hogyan maradtak fenn ezek a prédikációk?
Tornau szerint egy ilyen kézirat elkészítése a 12. században némileg szokatlan az ilyen jellegű anyag esetében. Egy 8. vagy 9. században készült másolat tipikusabb lett volna. Ezért valószínűnek tartja, hogy a Pelplin-kéziratot egy korábbi, az alsó-szászországi Amelungsborn apátsághoz kapcsolódó példányról másolták.
Egy régi Amelungsborn-i katalógus említ egy hasonló címsorokkal és hasonló tartalomsorral rendelkező szöveget. Ez a Pelplin-kézirat mögötti forrásra utalhat. De a nyomot nem lehet biztosan bizonyítani. Az Amelungsborn-i könyvtár a harmincéves háború alatt, a 17. században elpusztult, magával ragadva azokat a bizonyítékokat is, amelyek megerősíthették volna a kapcsolatot.
Az eredmény egy tudományos detektívtörténet, melynek középpontjában egy hiányzó archívum áll. A prédikációk fennmaradtak, de a lánc, amely a középkoron átívelte őket, részben elszakadt.
Egy apró, de nagy jelentőséggel bíró kiegészítés
Ez nem éri el a 20. századi jelentős Ágoston-felfedezések mértékét, amikor az ismeretlen szövegek nagyobb csoportjai kerültek a tudományokba. De már két prédikáció is számít. Teológia és vallástudomány
Kibővítik Ágoston ismert bibliaértelmezési, mágia-, nekromancia-, halott- és isteni tekintélyfeldolgozását. Élénk példát is adnak arra, hogyan tudta egy késő ókori püspök lekötni a hétköznapi hallgatókat egy olyan részlettel, amely ellenállt a könnyű magyarázatnak.
A modern olvasók számára a téma különösen szembetűnő. Ezek a prédikációk Ágostont a teológia és a természetfeletti határára helyezik, azt kérdezve, hogy vajon egy tiltott rituálé feltárhatja-e az igazságot, vajon a démoni megtévesztés utánozhatja-e a próféciát, és vajon Isten hatalma látható-e még egy félelemmel és engedetlenséggel teli epizódban is.
A prédikációk első kritikai kiadása jelenleg előkészületben van. Várhatóan tartalmazza majd a latin szöveget, egy német fordítást, történelmi és teológiai kontextust, valamint egy hivatalos hitelességi elemzést. A kiadás várhatóan 2026 végére készül.
Addig is a Pelplin-kézirat ritka bepillantást nyújt Ágostonra, nem mint a keresztény gondolkodás távoli emlékművére, hanem mint egy prédikátorra, aki a Szentírás egyik legfurcsább jelenetével néz szembe: egy kétségbeesett királlyal, egy tiltott rituáléval és egy hanggal a halottak közül - írja az Arkeonews.
