Szakértők jelentős mennyiségű új szöveget tártak fel két elszenesedett herculaneumi tekercsből, köztük egy korábban ismeretlen művet, amelyet egy sztoikus filozófus írt.
Közel 2000 évvel ezelőtt a Vezúv hatalmas tekercsgyűjteményt temett el hamuban, és szilárd fekete csomókká égette őket. Most, anélkül, hogy kigöngyölték volna őket, a kutatók virtuálisan elolvastak kettőt közülük – és feltártak egy olyat, amely egy ismert sztoikus filozófus műve lehet.
Az áttörés a Vesuvius Challenge-nek köszönhető, egy nemzetközi kutatási programnak, amelynek célja a Pompeii és Herculaneum Kr. u. 79-ben történt hamu és horzsakő általi eltemetésekor megőrzött tekercsek digitális elolvasása. Az ősi kéziratokat tanulmányozó és megőrző papirológusok június 25-én bejelentették, hogy digitálisan kibontották az egyik tekercs, a PHerc. 1667 fennmaradt részét, feltárva a nagyjából 1,5 méternyi, 20 hasábon átívelő, folyamatos görög szöveget. A kutatók egy második tekercsből, a PHerc. 172-ből is több mint 70 hasábnyi szöveget találtak.
„Közel két évezreden át ezek közül a szövegek közül sok fizikailag megőrződött, de intellektuálisan hozzáférhetetlen” – mondta Brent Seales, a Vesuvius Challenge társalapítója és a Kentucky Egyetem informatikusa egy nyilatkozatban. „Ma – évekig tartó interdiszciplináris munka után, amely a fejlett képalkotást, a mesterséges intelligenciát, az akadémiai kutatást és egy innovációs versenyt ötvözte – végre képesek vagyunk elolvasni őket.”
Az elmúlt években Seales és csapata egy szinkrotron segítségével lényegében röntgenfelvételeket készített a tekercsek belsejéből, és kimutatta az ókori rómaiak által használt tintát. A betűket ezután papirológusok vizsgálják, akik lefordítják a szöveget.
A PHerc. 1667 egy részét fizikailag is felbontották az 1980-as években, de az átfedő rétegek annyira eltakarták az írást, hogy a tekercs nulla olvashatósági pontszámot kapott – mondta Federica Nicolardi, a II. Federico Nápolyi Egyetem papirológusa a közleményben, számol be a Live Science.
A PHerc. 1667 kézírása és szövege arra utal, hogy a tekercs az i. e. második vagy harmadik századból származik, így ez a herculaneumi gyűjtemény egyik legrégebbi tekercse. Ez a korai dátum azt jelenti, hogy nem írhatta gadarai Philodémosz, az i. e. első századi epikureus filozófus, akinek írásai uralták a herculaneumi könyvtárat.
A szakértők úgy vélik, hogy a szöveg inkább egy sztoikus értekezésre hasonlít az etikáról és az emberi viselkedésről, és konkrétan megemlíti Arisztokreónt, a befolyásos sztoikus filozófus, Khrüszipposz unokaöccsét és tanítványát. Khrüszipposz saját írásaiból nagyon kevés maradt fenn, így ha a forrásmegjelölés megállja a helyét, jelentős kiegészítést jelentene a korai sztoikus gondolkodás történelmi feljegyzéseihez.
Egy külön felfedezésben a kutatók egy új könyvcímet azonosítottak a PHerc. 139. számú tekercsben. A tekercs vége Philodémosz nyolcadik könyvére, az „Istenekről” című műre utal. Bár korábban is ismert volt, hogy létezik ez az értekezés, az új felfedezés azt mutatja, hogy a munka legalább nyolc kötetre terjed ki. A szakértők azt tervezik, hogy újra megvizsgálják a Herculaneum gyűjteményében található többi szöveget is, további, esetleg ugyanahhoz a sorozathoz tartozó kötetek után kutatva.
Több mint 600 Herculaneum-tekercs maradt felbontatlanul. Úgy vélik, hogy a villa egykor Julius Caesar apósának tulajdonában volt.
