És akkor 152. – Komikus motoros eset

Ma, amikor elég sokan munkálkodnak azon, hogy a zsidóságot szembefordítsák az úgynevezett parasztokkal, ami már önmagában elég idióta elképzelés, hiszen paraszt, mint olyan, ma már nincs, és, ha néhány ostoba ember hőzöngését nem vesszük figyelembe, a zsidó származás sem lehet meghatározó tényező. A hataloméhes, politikai dicsőségre ácsingózók a leginkább azok, akik ezt a zsidó-paraszt ügyet időről időre előveszik, egyáltalán nem furcsa módon leginkább a világ rendjének nem az elképzeléseik szerint alakulása miatt csalódott emberek kiabálnak. Éppen ezért becsülendők azok, akik régen is, ma is tekintet nélkül származásukra, igyekeztek tisztességgel nem csak magukat, hanem kisebb-nagyobb közösségeiket gyarapítva élni az életüket.

A Lepsénynél még megvolt, nem csak Nóti Károly és Salamon Béla bohózata, hanem azoknak az időknek a tükre, amikor még élt a tisztesség, az egymásra utaltság a hétköznapokban és a szellemi élet csúcsain is. Hogy aztán az úgynevezett politika ebből miként csinált akkor is, ma is méltatlan és sok esetben tragikus harcokat, azt most nem részletezzük. Ha lepsényi maradtam volna, a település díszpolgárai között egészen biztosan ott lenne Nóti Károly és Salamon Béla.

Nóti Károly, a sokoldalú és népszerű kabarészerző a 19. század végén Tasnádon született, Zilahon végezte el a gimnáziumot, majd Kolozsvárott jogászdiplomát szerzett. Elég nehezen találta meg igazi helyét az életben, vasúti tisztviselőből vált először újságíróvá, majd mind nagyobb sikereket arató kabarészerzővé. 1923-tól Budapesten élt, és vált a pesti kabaré meghatározó figurájává. Irgalmatlan mennyiségű filmforgatókönyvet írt, ezek közül a leghíresebb talán a Hyppolit a lakáj. Nóti lenyűgöző mennyiségű darabot jegyzett. Önálló könyvei is megjelentek, bohózatainak válogatását 1958-ban és 2002-ben is legismertebb darabjának címével tették közzé: Lepsénynél még megvolt.

A rendkívül népszerű komikus, Salamon Béla és a háborúból hazatért Nóti Károly, amikor elindították, talán még nem sejtették, hogy milyen óriási népszerűséget hoz nekik Nóti Motor című bohózatának felújítása. Az ötvenes-hatvanas évek egyik legnépszerűbb kabaré előadása született meg, amelynek a Lepsénynél még megvolt mondata, még mielőtt kötetcímmé vált volna, már szállóigeként élt a köztudatban. Hogy miről is van itt lényegében szó, az néhány mondatban összefoglalható. Nóti Károly a mindenkori kisember derűs karikatúráját alkotta meg ebben a darabban. A kisemberét, aki az állásáért, a második világháború után közvetlenül, úgy is fogalmazhatunk, az életben maradásáért képtelen áldozatokra is képes, melyek megélésekor egymást követik a mulatságos félreértések.

A bohózat főhőse, hogy állását bebiztosítsa – erre bizony mások is szemet vetettek –, felajánlja, hogy elviszi a főnöke kövér feleségét motorozni, ám az élményszerző úton sietnie kell, mert délben jön a főnök úr. Tenyér kartárs, a kisember, felülteti tehát motorjára a főnöknét, aki útközben leesik onnan. Tenyér egyre kétségbeesettebben keresi, ám nem találja, és nagy feszengve jelenti az esetet főnökének. Ekkor hangzik el a kulcsmondat: Főnök úr, kérem, Lepsénynél még megvolt. Ez a többször elhangzó mondat aztán annyira megragadt a köztudatban, hogy igen rövid idő után szállóigévé vált. Még napjainkban is gyakran mondjuk, ha valami elveszett, vagy gyanús körülmények között eltűnt: Pedig Lepsénynél még megvolt. Ahhoz, hogy a tréfának ez a mondata vált híressé, kellett egy másik nagy tehetségű művész, aki ezt úgy mondta el, hogy ma is az ő hangján halljuk. Salamon Béláról van szó, azaz lesz a következő részben.