A rendeleti kormányzás megszüntetését egyetlen mondattal be lehet jelenteni. A jogalkotási kultúra megváltoztatásához azonban nem elég lekapcsolni a villanyt a Magyar Közlöny éjszakai szerkesztőségében.
A valódi kérdés ugyanis nem az, hogy éjfél előtt vagy után jelenik-e meg egy jogszabály. Hanem az, hogy mennyi idő jutott az elolvasására, kik mondhattak róla véleményt, válaszolt-e valaki az észrevételekre, volt-e érdemi parlamenti vita és mikor kellett az érintetteknek alkalmazkodniuk hozzá. Az éjszakai jogalkotás megszűnhet úgy is, hogy a kapkodás nappal folytatódik.
A TISZA-kormány első száz napjának jogalkotási mérlege ezért jóval érdekesebb annál, mint amit a puszta darabszám mutat. A számok szerint valóban történt fordulat. A mélyebb vizsgálat azonban azt jelzi, hogy a rendeleti állam lebontása gyorsabban haladt, mint a korábbi jogalkotási reflexek felszámolása.
Száz nap, 33 törvény és 37 kormányrendelet
Magyar Péter kormánya 2026. május 13-án nulla órakor alakult meg, így első száz napja augusztus 20-án ért véget (a 100 napról szóló elemzésünket itt olvashatják). Ebben az időszakban a Magyar Közlönyben 33 rendes törvényt hirdettek ki, a 2026. évi XV. törvénytől a XLVII. törvényig. Ehhez hozzá kell számítani az Alaptörvény tizenhatodik és tizenhetedik módosítását is. Vagyis a parlament első száz napja alatt összesen 35 törvényi, illetve alkotmányozó jellegű döntést hozott.
A kormányrendeletek száma 37 volt. Az új kabinet első rendelete a miniszterek feladat- és hatáskörét rendező 90/2026-os jogszabály, az időszak utolsó ilyen aktusa pedig az augusztus 17-én kiadott 126/2026-os kormányrendelet volt. A következő, 127-es rendelet csak augusztus 25-én jelent meg, tehát már kívül esett a száznapos időhatáron. A törvények teljes éves jegyzéke és tárgya a Jogtár országgyűlési adatbázisában, a rendeletek pedig a Nemzeti Jogszabálytárban ellenőrizhetők.
Ez önmagában egy szokatlan arány, majdnem ugyanannyi törvény született, mint kormányrendelet. A jogalkotás súlypontja tehát észrevehetően visszakerült a parlamentbe.
Az eltérés nagyságát jelzi, hogy az ötödik Orbán-kormány 2022. május 24-i megalakulásának napján a kormányrendeletek számozása 180-nál járt, augusztus 11-én pedig már megjelent a 306-os sorszámú rendelet is. Ez 127 kormányrendeletet jelent kevesebb mint nyolcvan nap alatt, szemben a TISZA-kormány teljes első száz napjának 37 rendeletével.
A két korszak természetesen nem vethető össze laboratóriumi pontossággal.
2022-ben háborús veszélyhelyzet, energiaválság és a kormányzati szerkezet teljes átalakítása is gyorsította a rendeletalkotást. A különbség még ezzel együtt is akkora, hogy nem magyarázható kizárólag külső körülményekkel. A jogalkotási módszer valóban változott.
A rendeleti állam nem tűnt el, hanem törvényi alakot öltött
A legfontosabb fordulat a háborús veszélyhelyzet kifuttatása volt. A korábbi rendkívüli rendeletek az Alaptörvény alapján május 14-én elvesztették hatályukat. Ezt egyebek mellett a márciusi földgázbiztonsági rendelet hivatalos jogszabálytári bejegyzése is rögzíti. (Nemzeti Jogszabálytár)
Ám ami addig veszélyhelyzeti rendelet volt, annak jelentős része nem egyszerűen eltűnt. A szabályokat a 2026. évi XIV. törvény emelte át a rendes jogrendbe. Ez a törvény még május 9-én, tehát a kabinet megalakulása előtt jelent meg, de már az új parlamenti többség korszakához tartozó átmenet része volt. Ráadásul a tervezetet eredetileg még az előző kormány nyújtotta be.
Ez a részlet azért fontos, mert árnyalja a politikai sikertörténetet. A TISZA valóban nem hosszabbította meg a veszélyhelyzeti kormányzást. Ugyanakkor annak jogi örökségét egy 249 paragrafusból álló, több mint 1600 soros törvénycsomagba emelte át. (A törvény teljes szövege itt olvasható)
A döntések jogforrási szintje tehát megváltozott, amit korábban a kormány egyedül szabályozhatott, arról ismét a parlament döntött. Ez alkotmányosan lényeges előrelépés. A szabályozás tömbösített jellege azonban megmaradt. A veszélyhelyzeti joganyag nem paragrafusonként kapott új politikai mérlegelést, hanem nagy csomagban került át a rendes jogrendbe.
Ez a TISZA első száz napjának egyik alig tárgyalt ellentmondása. A rendeleti államot parlamenti úton bontották le, de részben éppen a rendeleti államtól örökölt joganyag egyetlen hatalmas törvénybe csomagolásával.
A salátatörvény túlélte a kormányváltást
A jogszabályok megszámlálása azért is csalóka, mert egy törvény nem feltétlenül jelent egy szabályozási ügyet. A 33 rendes törvény közül saját címvizsgálatunk szerint 19 már a címében is több törvényt vagy több, részben eltérő szabályozási tárgyat kapcsolt össze.
Akadt csomag az uniós források hozzáférési feltételeiről, az adózásról, az energetikai vállalásokról, a rendészeti szervezetről, a közlekedésről, a médiáról, a parlamenti ellenőrzésről és az államháztartásról. Ezek között természetesen voltak szakmailag összetartozó módosítások is. A módszer azonban továbbra is lehetővé teszi, hogy egy politikailag népszerű főcím mögött kevésbé látványos rendelkezések utazzanak.
A salátatörvény nem feltétlenül rossz törvény. De gyengítheti a nyilvánosság ellenőrző képességét. Egy ellenzéki képviselő, szakmai kamara vagy érdekképviselet könnyebben követ végig egy világosan körülhatárolt változtatást, mint egy több tucat jogszabályt megnyitó csomagot. A jogalkotási átláthatóság ezért nemcsak azt jelenti, hogy a szöveg hozzáférhető, hanem azt is, hogy a szabályozás emberi léptékben áttekinthető.
Augusztus 11.: nyolc törvény elfogadás egyetlen nap alatt
A száz nap legbeszédesebb dátuma nem egy éjszakai közlönymegjelenés, hanem augusztus 11. Az Országgyűlés ezen az egyetlen ülésnapon nyolc törvényt fogadott el, a XL. törvénytől a XLVII. törvényig.
A csomagban szerepelt az áfaszabályok módosítása, az agrárkamara átalakítása, az akkumulátor-újrafeldolgozó üzemek kijelölési rendjének megváltoztatása, a költségvetés módosítása, egészségügyi adatkezelési szabály, közpénzügyi reform, köznevelési csomag, valamint a rendészeti rendszer 173 paragrafusos átszervezése. Ez utóbbi rendelkezett a Terrorelhárítási Központ és az Országgyűlési Őrség rendőrségi szervezetbe olvasztásáról is.
A nyolc törvény közül legalább öt egészben vagy jelentős részében a kihirdetését követő egy-három napon belül hatályba lépett. A köznevelési csomag például a kihirdetést követő harmadik napon, több államháztartási és intézményi módosítás pedig már másnap alkalmazandóvá vált.
Ez mutatja meg a jogalkotási folyamat belső mechanizmusának fonákját. A formális kivételes eljárások számának csökkentése önmagában nem garantál lassabb, megfontoltabb törvényhozást. Ugyanaz a döntési sűrűség előállítható rendkívüli üléssel, csomagba rendezett javaslatokkal és rövid hatálybalépési idővel is. Az éjszakai jogalkotás megszűnhet, miközben a parlamenti idő a nappali ülésszakokba préselődik össze.
Nyolc nap egyeztetés, de hány valódi munkanap?
Az új kormány társadalmi egyeztetési gyakorlata kézzelfogható javulást mutat. A dokumentumtárban több tervezet mellett megtalálható a normaszöveg, az indokolás, a tartalmi összefoglaló, a hatásvizsgálati lap és egyes esetekben a beérkezett vélemények összesítése is.
A pénzügyi tárgyú jogharmonizációs csomagot (Pénzügyi tervezet) például május 26-án tették közzé, június 2-i határidővel. A javításhoz való jogról szóló tervezet július 10. és 18., az Alkotmánybíróság működéséről szóló szabályozás július 27. és augusztus 4. között volt véleményezhető.
Ez rendszerint nyolc naptári nap. Teljesíti a törvényi minimumot, de hétvégétől függően mindössze öt-hat tényleges munkanapot jelent. Egy magánembernek ez elegendő lehet egy rövid észrevételre. Egy kamarának, önkormányzatnak vagy országos érdekképviseletnek azonban ennyi idő alatt kell jogászokkal, szakértőkkel és tagszervezetekkel egyeztetnie.
Külön pozitívum volt az Alaptörvény tizenhetedik módosításához létrehozott nyilvános párbeszédfelület. A kormány közlése szerint 23 ezren vettek részt az egyeztetésben és a javaslat több ponton változott is. Ezzel szemben az alig egy hónappal korábban elfogadott tizenhatodik módosításhoz nem kapcsolódott ugyanilyen, külön felületen dokumentált folyamat. Márpedig az is súlyos alkotmányos ügyekről, köztük a miniszterelnöki mandátum nyolcéves korlátozásáról és a közfeladatot ellátó vagyonkezelő alapítványokról rendelkezett.
A másik hiányosság maga az adatközlés módja. A dokumentumok egyenként hozzáférhetők, de nincs egyszerűen letölthető, géppel feldolgozható kimutatás arról, hány tervezet került egyeztetésre, mely jogszabályokat mentesítették, hány észrevétel érkezett, és ezek közül hányat fogadtak el. A nyilvánosság tehát javult, az ellenőrizhetőség még nem teljes. Az átláthatóság jelenleg inkább kattintható, mint mérhető.
Az első ítéletünk szerint: irányváltás történt, kultúraváltás még nem
A TISZA-kormány első száz napja alapján már nem állítható, hogy minden lényeges állami döntés a parlament megkerülésével, kormányrendeletekben születik. A rendeletek száma látványosan visszaesett, a törvényhozás visszakapott feladatokat, a társadalmi egyeztetések dokumentálása pedig követhetőbb lett.
De a jogalkotás régi beidegződései nem tűntek el. A nagy csomagok, a rövid hatálybalépési idők, az egyetlen ülésnapra sűrített törvények és a minimális egyeztetési határidők azt mutatják, hogy a gyorsaság továbbra is gyakran megelőzi a kiszámíthatóságot.
A gyors javítások számából száz nap után még nem lehet végső következtetést levonni. Az átvizsgált törvények között nem látszik tömeges, néhány héten belüli visszajavítás, ez azonban részben azért van, mert több nagy átalakítás csak ősszel lép hatályba. A jogszabály minőségét nem kihirdetésének napján, hanem első komoly alkalmazásakor méri meg az élet.
A TISZA tehát teljesítette az első próbát. A kormányzás jogforrási súlypontját érzékelhetően visszatolta a parlament felé. A második próba azonban nehezebb lesz. Be kell bizonyítania, hogy a parlament nem csupán az a hely, ahol a kormány rendeleteit törvénynek nevezik át, hanem az a tér, ahol a döntésekhez valódi idő, vita és korrekció is társul.
Mert a jogállam nem attól kezdődik, hogy a Magyar Közlöny időben megérkezik. Hanem attól, hogy az állampolgárnak még a megjelenése előtt lehetősége van beleszólni abba, ami másnaptól kötelező lesz számára.
