Európa az energiaátmenet után is nagymértékben importra szorul majd a villamosenergia-alapú gazdasághoz szükséges kritikus nyersanyagokból, noha geológiai szempontból a legtöbb ásványkincs rendelkezésre állna a kontinensen - mondta Frank Melcher, a leobeni Montanuniversität geológia és lelőhelytan professzora az APA osztrák hírügynökségnek.
A szakértő szerint az európai kitermelés fő akadályai nem a készletek hiánya, hanem a gazdasági feltételek, a hosszú engedélyezési folyamatok és a bányászattal szembeni társadalmi ellenállás. Hozzátette: a jelenlegi nyersanyagárak mellett sok lelőhely kitermelése nem lenne versenyképes.
Az Európai Unió célja, hogy 2030-ra a kritikus és stratégiai nyersanyagok egy részéből elérje a 10 százalékos önellátást. Melcher ezt ambiciózus, de ilyen rövid idő alatt többnyire nehezen megvalósítható célnak nevezte, mivel egy európai bányaprojekt előkészítése rendszerint 20-30 évet vesz igénybe.
Elmondása szerint a réz esetében az unió már teljesítette ezt a célt a lengyelországi beruházásoknak köszönhetően, a lítiumnál pedig az önellátás elérhető lehet, ha a legelőrehaladottabb európai bányaprojektek megvalósulnak. Grafitból is van esély a cél teljesítésére, platinából talán, ugyanakkor kobaltból és nikkelből ez valószínűleg nem sikerül.
A professzor szerint Európa nyersanyagvagyonáról ma sincs teljes kép, mivel sok ország nem mérte fel részletesen készleteit, illetve a rendelkezésre álló adatok jelentős része elavult. Úgy vélekedett, a kontinens a második világháború után fokozatosan háttérbe szorította a bányászatot, miközben a nyersanyag-kitermeléshez és -feldolgozáshoz kapcsolódó szaktudás egy része - különösen a kohászati és finomítási technológiák terén - Kínába került.
Melcher példaként Grönland jelentős ritkaföldfém-készleteit említette. Szerinte még a kitermelés megindulása esetén is évtizedekre lenne szükség a bányák megnyitásához, és a feldolgozás továbbra is jórészt Kínában történne, mivel ott áll rendelkezésre a szükséges technológia és szabadalmi háttér.
