Mit tesznek valójában az aggyal a pszichedelikumok?

A tudatmódosító pszichedelikus szerek egyre ígéretesebb eredményeket mutatnak a kutatásokban: bizonyos mentális problémák, például a poszttraumás stressz vagy a depresszió kezelésében is szerepet kaphatnak. A kutatók azonban még mindig nem értik teljesen, pontosan hogyan hatnak ezek az anyagok az agyra.

Egy új vizsgálat most egy jellegzetes mintázatot azonosított az agyi aktivitásban, amelyet különböző pszichedelikumok – például az LSD vagy a pszilocibin – váltanak ki. A kutatás több mint 500 agyi felvételt elemzett, 267 résztvevő adatai alapján, a világ különböző pontjairól. Az eredmények szerint ezek a szerek fokozzák a kapcsolatot az agy különböző hálózatai között: nemcsak a gondolkodásért felelős területek között, hanem az olyan, inkább elkülönülten működő régiók között is, mint a látás vagy a tapintás - írja a Smithsonian magazine.

„Normális esetben az, ahogyan a külvilágot érzékeljük, eléggé elkülönül az emlékeinktől és az absztrakt gondolkodásunktól” – mondta az egyik kutató.

„Úgy tűnik, hogy a pszichedelikumok képesek áthidalni ezt a különbséget a belső gondolataink és a külső érzékelés között.”

Korábban több kutatócsoport is vizsgálta már, hogyan hatnak ezek a szerek az agyra, például MRI-felvételek segítségével, nyugalmi állapotban. Ezek a vizsgálatok azonban általában kevés résztvevővel készültek, és gyakran eltérő eredményekhez vezettek.

Ennek egyik oka, hogy a pszichedelikus kutatás még viszonylag korai szakaszban jár. Emellett az is nehezíti az összehasonlítást, hogy a kutatók különböző módszerekkel mérik és értelmezik az agyi aktivitást.

A mostani tanulmány készítői ezért öt éven keresztül gyűjtöttek adatokat több országból és kontinensről. Négyféle pszichedelikum hatását vizsgálták: pszilocibint, LSD-t, meszkalint (amely például a peyote kaktuszban található), valamint a DMT-t, amely az ayahuasca nevű főzet egyik hatóanyaga. Az adatok egységes feldolgozása azt mutatta, hogy ezek az eltérő anyagok nagyon hasonló módon befolyásolják az agyműködést.

„Bár ezek a szerek különböznek egymástól, mégis van egy közös pont abban, ahogyan az emberi agyra hatnak” – mondta az egyik szerző. Ez a felismerés még azt is megkérdőjelezi, hogyan csoportosítjuk ezeket az anyagokat.

A kutatás egy másik fontos eredménye, hogy ellentmond a korábbi elképzeléseknek, miszerint a pszichedelikumok „szétesésre” késztetik az agyi hálózatokat. Ehelyett úgy tűnik, hogy bizonyos kapcsolatokat inkább megerősítenek. Például a magasabb szintű gondolkodásért felelős agyterületek sokkal szorosabban együttműködnek ilyen állapotban, mint józanul.

Egy független szakértő szerint a tanulmány kiemelkedően alapos munka, bár jó lett volna látni azt is, hogyan befolyásolja az életkor vagy a nem a hatásokat.

Összességében az eredmények arra utalnak, hogy az agyterületek közötti erősebb kapcsolat segíthet „feloldani” a berögzült gondolkodási mintákat, és rugalmasabbá teheti a gondolkodást. Ez magyarázhatja, miért lehetnek ezek a szerek hasznosak például depresszió vagy függőség kezelésében.

A kutatók szerint a jövőben fontos lenne részletesebben feltérképezni a pszichedelikus élmények teljes lefolyását is. A mostani vizsgálatok ugyanis csak az élmény korai szakaszát követték, miközben egy ilyen hatás akár órákig is eltarthat.

„Egy ilyen élmény során nagyon sok minden történhet: intenzív látomások, az énérzet feloldódása, emlékek felidézése vagy erős érzelmi feldolgozás” – mondta a kutató. A jövőbeli vizsgálatok célja, hogy megértsék, ezek az élmények hogyan jelennek meg az agyban, és hogyan kapcsolódnak a terápiás hatásokhoz.