Egy több mint 350 éves lengyelországi sír újabb titkokat árul el egy fiatal nőről, akit a jelek szerint a közössége annyira veszélyesnek tartott, hogy különleges intézkedésekkel próbálták megakadályozni, hogy halála után visszatérjen az élők közé.
A „Zosia” néven ismert fiatal nő maradványait 2022-ben fedezték fel a Lengyelország északi részén található Pień temetőjében. A sírban egy háromszög alakú lakatot erősítettek a bal láb nagyujjára, miközben egy vasból készült sarlót helyeztek a nyakára úgy, hogy annak pengéje a torka felé nézzen. A kutatók most egy további, különös védekezési nyomot is találtak: a szájüregében réztartalmú tárgy jelenlétére utaló elszíneződéseket azonosítottak – írja a HeritageDaliy.
A radiokarbonos, genetikai, izotópos és kémiai vizsgálatok alapján Zosia a 17. század közepén, mindössze 17–19 éves korában halt meg. A kutatók szerint a temetés módja arra utalhat, hogy a környezetében kívülállónak számított, és valamilyen betegséghez, szerencsétlenséghez vagy más közösségi félelemhez kapcsolhatták. A lakatnak szimbolikus jelentősége is lehetett: egyes korabeli hagyományokban az élet lezárását, valamint az élők és a halottak közötti kapcsolat megszakítását jelképezte. Emellett olyan mágikus védelemként is szolgálhatott, amelynek célja az volt, hogy az elhunyt ne térhessen vissza a sírból.
A sarló elhelyezése különösen hátborzongató részlet. A kutatók úgy vélik, hogy a temetés után rövid idővel újranyithatták a sírt, és ekkor helyezhették a pengét Zosia nyakára. A csontok anatómiai helyzete arra utal, hogy a test ekkor még nem bomlott fel teljesen. A korabeli hiedelem szerint, ha a halott megpróbált volna felkelni, a sarló pengéje elvághatta volna a torkát, vagy akár le is fejezhette volna. A vasból készült éles tárgyaknak a népi hiedelemvilágban gyakran tulajdonítottak démonok, boszorkányság és más természetfeletti erők elleni védőhatást.
A száj környékén talált zöldes elszíneződés egy újabb rejtélyt jelent. A kutatók a szájpadláson, a koponya alsó részén, az orrüregben és az első két nyakcsigolyán is réz jelenlétére utaló nyomokat találtak. Ez alapján feltételezik, hogy Zosia szájába egy jelentős réztartalmú tárgy kerülhetett. A szakemberek szerint egy egyszerű érme valószínűleg nem okozott volna ekkora elszíneződést, ezért egyelőre nem tudják pontosan meghatározni, milyen tárgy lehetett.
A vizsgálatok Zosia származásáról is érdekes információkat szolgáltattak. Genetikai adatai skandináv eredetre utalhatnak, ugyanakkor a stronciumizotópos elemzés nem támasztja alá, hogy maga a fiatal nő Skandináviából költözött volna a térségbe. Elképzelhető, hogy családja korábban érkezett a környékre, ő maga pedig már helyben nőtt fel. Az is figyelemre méltó, hogy a sírban egy különösen igényes szalag maradványait találták meg: a szövet fő szálai selyemből készültek, a szélén pedig valódi ezüst- és aranyszálak futottak. Ez arra utalhat, hogy Zosia viszonylag előkelő társadalmi helyzetben élt, ami még érdekesebbé teszi, hogy halála után miért részesítették ilyen szokatlan bánásmódban.
A fiatal nő halálának pontos oka továbbra sem ismert. Korábbi vizsgálatok egy hemangiómot, vagyis éreredetű daganatot mutattak ki a szegycsontján, amely fájdalmat és látható elváltozást is okozhatott, de a kutatók szerint nem biztos, hogy ez vezetett a halálához. További vizsgálatokra van szükség ahhoz, hogy kiderüljön, mi okozta Zosia korai halálát.
Zosia sírja egy nagyobb jelenség része: Közép- és Délkelet-Európában több száz olyan úgynevezett „vámpírsírt” ismernek, amelyekben különleges módszerekkel próbálták megakadályozni, hogy a halott visszatérjen és ártson az élőknek. A régészek ezeket nem a modern értelemben vett vámpírok bizonyítékának tekintik, hanem a korabeli emberek halállal, betegségekkel, megmagyarázhatatlan halálesetekkel és természetfeletti veszélyekkel kapcsolatos hiedelmeinek lenyomataként. A pieńi temetőben eddig 101 sírt tártak fel, amelyek közül legalább egy tucat különlegesnek vagy szokatlannak bizonyult.
A legújabb eredmények alapján úgy tűnik, hogy Zosia temetése nem egyetlen rituálé eredménye volt. A kezdeti temetkezési intézkedéseket később újabb beavatkozás követte, amikor a sírt felnyitották és a sarlót a nyakára helyezték. Ez arra utalhat, hogy a fiatal nő halála után sem szűnt meg vele szemben a közösség félelme.
