Augusztus elején a sivatagi por lassan elült Agadez városának légibázisán, ahogy az utolsó amerikai katonai szállítógép is felemelkedett. A 110 millió dollárból épített, a Szahara megfigyelésére és a terrorellenes drónműveletekre szolgáló bázis kulcsait szó nélkül adták át a puccsista vezetésnek. Ez a pillanat azonban nem csupán egy taktikai kivonulás volt.
A katonai elemzések és a Stockholmi Nemzetközi Békekutató Intézet (SIPRI) fegyverkezési trendjei rámutatnak, hogy a nyugati jelenlét nem tudta megállítani az Iszlám Állam (ISGS) és az al-Kaida (JNIM) helyi szárnyainak terjeszkedését. A biztonsági kudarc a párizsi és washingtoni támogatást élvező bábkormányok legitimitásának teljes elvesztéséhez vezetett, ami 2020 és 2023 között dominóként döntötte be a régió kormányait.
A politikai töréspontot azonban az elhibázott nemzetközi reakció jelentette. Amikor a nyugat-afrikai gazdasági közösség, az ECOWAS – Párizs nyomására – bénító szankciókat és kereskedelmi blokádot vetett ki a juntákra, az IFPRI agrárgazdasági jelentései szerint az élelmiszerárak azonnal az egekbe szöktek, például a rizs ára Nigerben hetek alatt közel 40 százalékkal nőtt. A fojtogatás azonban visszafelé sült el. Ahelyett, hogy a katonai vezetők meghátráltak volna, a blokád összeforrasztotta őket. 2025 januárjában hivatalosan is kiléptek az ECOWAS-ból, létrehozva a Száhel Államok Szövetségét (AES), majd decemberre felállítottak egy 5000 fős közös katonai erőt, nyíltan demonstrálva a régió kettészakadását.
Az Afrika Hadtest
A nyugati csapatok kényszerű távozása által hagyott geopolitikai vákuumot Moszkva, és csendesebb gazdasági partnerként Peking, azonnal kitöltötte. A Jevgenyij Prigozsin halála után a Wagner-csoport hamvaiból újjászervezett, immár közvetlenül a moszkvai Védelmi Minisztérium és a katonai hírszerzés (GRU) irányítása alá tartozó „Afrika Hadtest” lépett a színre. Bár a Száhel-övezet új urai a „valódi szuverenitás” kivívásaként ünneplik a partnerséget, a nyugati és afrikai biztonságpolitikai intézetek jelentései rávilágítanak a rideg valóságra.
A különböző országokban más-más stratégiát alkalmaznak az afrikai erőforrások feletti ellenőrzés biztosítására. Ezek a zsoldoscsapatok az ACLED és más konfliktusfigyelők adatai szerint nem a sivatagi hadviselésben jeleskednek – a civil áldozatok száma meredeken emelkedik –, hanem a kritikus bányászati infrastruktúrák és a fővárosok védelmét biztosítják. Cserébe Moszkva kiépített egy „árnyék légiflottát”. A C4ADS repüléskövetési adatai szerint orosz állami hátterű szállítógépek csak másfél év alatt 75 logisztikai repülést hajtottak végre a térségben, rádiózavarókat és tüzérségi eszközöket csempészve be guineai vagy togói kikötőkön keresztül.
Nyersanyagok
Az AES blokk igazi fegyvere a föld alatt rejlik. Az orosz védőernyő és a kínai felvásárlópiacok biztos tudatában a három állam rájött, hogy a globális ellátási láncok sebezhetőségét felhasználva térdre kényszeríthetik korábbi gyarmatosítóikat.
Niger esetében ez az urán fegyveresítését jelenti. Az Euratom Supply Agency adatai szerint 2022-ben az Európai Unió természetes urán-importjának 25 százalékát Niamey biztosította, amely kritikus volt a francia atomenergia-ipar számára. A junta célirányos csapást mért a francia érdekeltségekre azzal, hohy 2024 júniusában visszavonták a francia állami óriás, az Orano engedélyét a gigantikus Imouraren bányára vonatkozóan, majd a kitermelést végző SOMAIR vállalatot is államosították.
Eközben Mali és Burkina Faso a globális aranypiacot használja nyomásgyakorlásra. A nyugati bányavállalatokat brutális adókövetelésekkel szorítják sarokba. Ugyanakkor virágzik az illegális „árnyékarany” kereskedelem.
A nyersanyagok globális piaci szerepe markáns eszközként funkcionál az AES kezében, ami egyértelműen kirajzolódik a kereskedelmi adatok és a büntetőintézkedések mögött. Míg Niger a világ egyik legfontosabb uránexportőreként az Orano engedélyeinek bevonásával és a bányák államosításával zsarolja a Nyugatot, addig Mali a hatalmas, évi több mint egymilliárd dolláros eltérést mutató, csempészett arannyal manipulál. Ez a nemzetközi aranycsempész-hálózat egyben tökéletes eszköze az orosz szankciók kijátszásának is. A moszkvai fedőcégek az aranyat a Közel-Keleten tisztára mosva juttatják a világpiacra, finanszírozva ezzel a puccsista juntákat és a Kreml ukrajnai hadigépezetét egyaránt.
Túlélés a sivatagi gyűrűben, mi van a felszín alatt
A dzsihadista csoportok elleni véget nem érő aszimmetrikus háború felemészti az államkasszákat, miközben az orosz és a formálódó kínai partnerségek haszna nagyrészt a szűk katonai elit köreiben csapódik le. A gazdasági időzített bomba azonban a valuta kérdése. Az AES vezetői, köztük Ibrahim Traoré, már nyíltan lebegtetik a francia ellenőrzés alatt álló CFA-frank elhagyását és egy új, közös, nyersanyagfedezetű valuta bevezetését. Elemzők szerint egy ilyen lépés drasztikus tőkemenekülést, a regionális kereskedelem összeomlását és hiperinflációt indíthat el.
A Száhel-övezet új urai kipaterolták a Nyugatot és megnyerték a sakkjátszma első körét. A valódi függetlenség megteremtése helyett azonban országokat a globális nagyhatalmi átrendeződés egyik legkiszolgáltatottabb és legvéresebb frontvonalává tették, ahol a szuverenitásért uránnal, arannyal és a polgári lakosság vérével fizetik meg.
