Az olaj és a földgáz ára nem feltétlenül mozog együtt, de könnyen előállhat olyan helyzet, amikor egyszerre kezd drágulni mindkettő. Európa számára 2026 őszén éppen ez jelenti az egyik legnagyobb gazdasági kockázatot. Az olaj világpiaci ára már ismét 100 dollár fölé került: október 7-én a Brent hordónkénti ára 101 dollár körül mozgott. Eközben a földgázpiacon is tartós ellátási bizonytalanság alakult ki, miközben Európának a tél előtt nagy mennyiségű cseppfolyósított földgázra, LNG-re van szüksége. A két energiahordozó egyidejű drágulása pedig jóval nagyobb problémát okozna Európának, mint ha csak az egyik ára emelkedne.
Az olaj árát jelenleg elsősorban a Közel-Kelet bizonytalansága hajtja felfelé. Az iráni háború és a Hormuzi-szoros körüli problémák hónapok óta zavarják az energiakereskedelmet, ehhez pedig a jemeni húszik támadásai és az ukrán–orosz háború olajipari létesítmények elleni csapásai is társulnak. Bár a Perzsa-öböl olajexportja szeptemberben már a háború előtti szint 81 százalékára állt vissza, a finomított üzemanyagok kivitele mindössze körülbelül 60 százalékra kapaszkodott vissza. Ez különösen a dízel piacán okoz problémát. A helyzet súlyosságát mutatja, hogy a G7 országai újabb stratégiai olaj- és dízelkészletek felszabadításáról állapodtak meg, az IEA pedig akár 100 millió hordó piacra dobásának részleteiről tárgyal.
A földgáz esetében más mechanizmus működik, de ugyanaz a geopolitikai konfliktus egyszerre mindkét piacot megütheti. Katar a világ egyik legfontosabb LNG-exportőre, szállítmányainak pedig át kell jutniuk a Hormuzi-szoroson. Bár az utóbbi hetekben ismét több katari LNG-hajó tudott áthaladni a térségen, a forgalom továbbra is bizonytalan. Szeptember végén a QatarEnergy például meghosszabbította a vis maior értesítéseket egy olasz és több ázsiai vevő esetében. A gázpiac már most azt árazza, hogy az ellátási nehézségek nem feltétlenül érnek véget a télen.
Európa helyzetét tovább nehezíti, hogy a kontinens gáztartalékai a korábbi közel-keleti fennakadások következtében szokatlanul alacsony szintre kerültek. Emiatt Európának LNG-t kell vásárolnia a világpiacon, és ezért akár az ázsiai vevőkkel is versenyeznie kell. Ha hideg lenne a tél, újabb probléma jelentkezne: nőne a fűtési célú gázfogyasztás, miközben ugyanabban az időszakban kellene biztosítani a következő szezonhoz szükséges tartalékokat is. Az amerikai LNG ezért egyre fontosabb Európa számára.
Vagyis több olyan esemény is elképzelhető, amely egyszerre hajtaná felfelé az olaj és a gáz árát. Ilyen lenne a Hormuzi-szoros forgalmának újabb jelentős visszaesése, a közel-keleti háború további eszkalációja, fontos olaj- vagy gázipari létesítmények kiesése, illetve egy különösen hideg európai tél. Ha ezek közül több egyszerre következne be, az energiaár-emelkedés könnyen önmagát erősítő folyamattá válhatna: az országok elkezdenének nagyobb készleteket felhalmozni, az LNG-ért Európa és Ázsia egymásra licitálna, miközben a kereskedők további ellátási kockázatot áraznának be.
Európában az olaj és a gáz egyidejű drágulása azért lenne különösen fájdalmas, mert két különböző csatornán keresztül érné a gazdaságot. A drágább kőolaj elsősorban a benzint, a dízelt, a légi közlekedést, a közúti fuvarozást és végső soron szinte minden szállított termék árát növeli. A magasabb földgázár ezzel szemben a fűtés, a villamosenergia-termelés és számos energiaintenzív iparág – például a vegyipar, műtrágyagyártás, üveg-, acél- és kerámiaipar – költségeit emeli.
A kettő együtt ezért ismét inflációs hullámot indíthatna el. Ha drágább egy kamion üzemanyaga, nő az áru szállításának költsége. Ha közben az élelmiszer-feldolgozó üzem vagy a műtrágyagyár energiája is drágul, már a termék előállítása is többe kerül. A két költségnövekedés végül ugyanannak a terméknek az árában találkozhat. Az Európai Unió kormányai 2026-ban már közel 18 milliárd eurót fordítottak az energiaár-emelkedés hatásainak tompítására, miközben az Európai Bizottság szerint az energiasokk az inflációs kilátásokat is rontotta.
Magyarország sem tudná kivonni magát egy ilyen folyamatból. A legközvetlenebb hatás az üzemanyagoknál jelentkezne. A tartósan 100 dollár feletti olajár – az árfolyam és az adók változatlanságát feltételezve – felfelé nyomná a benzin és a gázolaj nagykereskedelmi, majd fogyasztói árát. A dízel különösen érzékeny pont, mert nemcsak az autósok használják: a közúti áruszállítás, a mezőgazdaság és számos vállalkozás működési költsége közvetlenül függ tőle.
A gáz drágulásának magyarországi hatása részben attól függne, hogy milyen áron és milyen szerződések alapján érkezik az országba földgáz, illetve mekkora készletek állnak rendelkezésre. A világpiaci árak tartós emelkedése azonban előbb-utóbb Magyarország beszerzési költségeiben is megjelenhet. Még akkor is gazdasági teher keletkezik, ha a lakossági végfelhasználói árakat szabályozás védi, mert a világpiaci és a fogyasztói ár közötti különbség valahol az energiarendszerben vagy az állami költségvetésben jelentkezik.
A magyar gazdaság számára talán még ennél is fontosabb lenne a közvetett hatás. Magyarország erősen kötődik a német és más nyugat-európai ipari termeléshez. Ha a magas energiaárak miatt az európai autó-, vegy- vagy feldolgozóipar termelése lassulna, az a magyar beszállítók megrendeléseit és a hazai ipari termelést is visszafoghatná. Ehhez társulhatna az infláció ismételt gyorsulása: drágulhatna a szállítás, az élelmiszer-termelés, az iparcikkek előállítása és számos szolgáltatás.
A legrosszabb forgatókönyv ezért nem egyszerűen az lenne, hogy többet kell fizetni a benzinkúton vagy a földgázért. Az olaj és a gáz egyidejű, tartós drágulása egyszerre növelné az inflációt és fékezné a gazdasági növekedést. Európa éppen ezt szeretné elkerülni, mert a 2022–2023-as energiaválság már megmutatta, milyen gyorsan képes egy geopolitikai konfliktus az energiaárakon keresztül begyűrűzni az élelmiszerektől az ipari termelésig. A mostani helyzet még nem jelenti automatikusan egy új, 2022-höz hasonló válság kezdetét, de a kockázatok egy része egyszerre van jelen: 100 dollár feletti olaj, bizonytalan közel-keleti LNG-ellátás, alacsonyabb európai gáztartalékok és egy közeledő tél. Ez az a kombináció, amelyet Európának – és Magyarországnak is – érdemes komolyan figyelnie.
