Volodimir Zelenszkij ukrán elnök szerint Oroszország további mintegy 30 ezer észak-koreai katona fogadására készülhet, a korábbi becslések szerint több mint tízezres, egyes értékelések szerint 14 ezer fő körüli észak-koreai jelenlét mellé.
A döntés mögött azonban nem pusztán a katonai segítségnyújtás állhat. Phenjan számára az ukrajnai háború egyedülálló lehetőséget kínálhat arra, hogy valódi harci körülmények között próbálja ki fegyvereit, kiképezze katonáit és olyan hadviselési tapasztalatokat szerezzen, amelyekhez békeidőben évtizedek alatt sem juthatna hozzá. Miközben Oroszország lőszert és emberi erőforrást kaphat, Kim Dzsongun számára az ukrajnai háború egy XXI. századi katonai „laboratóriummá” válhat.
Egy újabb észak-koreai kontingens önmagában aligha változtatná meg a háború menetét. Ukrán és nyugati becslések szerint Oroszország havi veszteségei elérhetik vagy meghaladhatják ezt a nagyságrendet, ezért a harmincezres észak-koreai erősítés sem önmagában háborúfordító tényező. Katonai szempontból ez inkább kiegészítő segítséget jelenthet Moszkva számára.
Az észak-koreai egységek átvehetnek olyan feladatokat, amelyeket jelenleg orosz katonák látnak el. Őrizhetnek határszakaszokat és logisztikai központokat, elláthatnak műszaki feladatokat vagy szolgálhatnak a hátországban is.
Ez lehetővé teheti, hogy több orosz katona kerüljön az ukrán frontra, miközben Moszkva elkerülheti egy újabb mozgósítás politikai és társadalmi következményeit – írja a Critical Threats amerikai katonai elemzőközpont.
Észak-Korea már korábban is nagy mennyiségű tüzérségi lőszert és ballisztikus rakétát szállított Oroszországnak. Az együttműködés 2024 után gyorsult fel, amikor Vlagyimir Putyin orosz elnök és Kim Dzsongun észak-koreai vezető stratégiai partnerségi megállapodást kötött.
Oroszország számára rendkívül értékes, hogy van egy olyan szövetségese, amely nemcsak lőszert és rakétákat biztosít, hanem katonákat is hajlandó lehet küldeni. Ez egyben politikai üzenet is a Nyugatnak: Oroszország korántsem elszigetelt nemzetközi szereplő – mutat rá a dél-koreai Yonhap News hírügynökség elemzése.
Phenjan katonai szállítmányainak jelentős részét az orosz és kínai határ közelében fekvő Raszon kikötőjéből indítja útnak. A különleges gazdasági övezetként működő kikötőváros a koronavírus-járvány idején gyakorlatilag megbénult, az elmúlt három évben azonban egyértelmű jelei mutatkoztak annak, hogy ismét felértékelődött a stratégiai szerepe. Orosz és kínai hajók újra megjelentek a kikötőben, ami a térség gazdasági és katonai jelentőségének növekedésére utal.
Az újabb észak-koreai katonák Oroszországba küldése a stratégiai együttműködés következő szintjét jelentheti. Kim Dzsongun jelentős előnyökre tehet szert Oroszország támogatása révén. Számos elemző szerint Moszkva a katonai segítségért cserébe fejlett technológiákat adhat át Phenjannak. Ide tartozhatnak a műholdas rendszerek, a rakétatechnológia, a légvédelmi és elektronikai hadviselési képességek, valamint a tengeralattjáró-technológia is.
A modern fegyvereket azonban nem elegendő birtokolni, azok szakszerű alkalmazásához megfelelő harctéri tapasztalatra is szükség van. Az észak-koreai hadsereg több mint hetven éve nem vett részt jelentősebb háborús konfliktusban. Az utolsó ilyen a koreai háború volt, amely 1953-ban fegyverszüneti megállapodással zárult. A XXI. századi hadviselés azonban gyökeresen eltér az 1950-es évek katonai valóságától.
Az ukrajnai háború az első olyan nagy intenzitású konfliktusok egyike, amelyben tömegesen alkalmaznak drónokat, műholdas felderítést, elektronikai hadviselést és precíziós fegyvereket. Az ötvenes évek katonai tapasztalatai ma már alig használhatók a modern hadszíntéren.
Az ukrajnai háborúban való részvétel ezért felbecsülhetetlen értékű tapasztalatokat biztosíthat Phenjan számára. Ha észak-koreai rakétákat, rakéta-sorozatvetőket vagy más fegyverrendszereket vetnek be Ukrajnában, Kim Dzsongun pontosabb képet kaphat azok teljesítményéről, megbízhatóságáról és harctéri hatékonyságáról. Olyan tapasztalatokról van szó, amelyeket sem hadgyakorlatokon, sem békeidőben nem lehet megszerezni – írja az Észak-Koreára szakosodott amerikai NK News.
Phenjan számára a szoros orosz–észak-koreai kapcsolatoknak további stratégiai előnyei is lehetnek. Észak-Korea évtizedek óta attól tart, hogy az Egyesült Államok és szövetségesei megpróbálják megbuktatni a rezsimet. Oroszország támogatása jelentősen növelheti Phenjan biztonságérzetét. Egy erős orosz szövetséges komoly visszatartó erőt jelenthet az Egyesült Államokkal, Japánnal és Dél-Koreával szemben.
Az észak-koreai szerepvállalás azért is került most ismét a figyelem középpontjába, mert szerkezetileg elkészült az Oroszországot és Észak-Koreát összekötő új közúti híd a Tumen határfolyó felett. Ez az első közúti összeköttetés a két ország között. A Tumenen ugyan már 1959 óta létezik egy vasúti híd, de az elsősorban áruszállítási célokat szolgál, és korlátozott kapacitással személyszállításra is használják.
A két ország közös határa mindössze 17 kilométer hosszú, így Oroszország és Észak-Korea között eddig rendkívül szűk volt a közvetlen kapcsolattartás lehetősége.
Az új közúti híd jelentősége azonban messze túlmutathat a közlekedésen. Katonai és geopolitikai szempontból fontosabb lehet, mint a már meglévő vasúti összeköttetés. Míg a vasúti szállítás menetrendhez és kötött infrastruktúrához kapcsolódik, addig a közúti híd jelentősen rugalmasabb közúti szállítást tehet lehetővé.
Ez gyorsabb és nagyobb kapacitású logisztikai mozgást biztosíthat, amelyet a nyugati megfigyelők szerint nehezebb lehet követni. Az új közúti kapcsolat jól mutatja, hogy az ukrajnai háború kezdete óta Moszkva és Phenjan kapcsolata stratégiai szövetséggé mélyült – állapítja meg a brit The Guardian.
Ukrán részről komoly fenntartások fogalmazódtak meg azzal kapcsolatban, hogy a híd csupán kereskedelmi és turisztikai célokat szolgálna. Oroszország és Észak-Korea éves kétoldalú kereskedelmi forgalma mindössze mintegy 34 millió dollár, miközben a híd megépítése körülbelül 100 millió dollárba került.
A turizmus sem tűnik önmagában elégséges magyarázatnak a beruházásra. Észak-Koreába csak szervezett csoportokkal és helyi idegenvezető kíséretében lehet belépni, az ezen a határszakaszon bonyolódó turizmus pedig elenyésző. Nehezen hihető tehát, hogy egy ekkora infrastrukturális beruházás kizárólag gazdasági vagy turisztikai megfontolásokból valósult volna meg.
Az észak-koreai katonák Oroszországba küldésének tehát nem az lehet a célja, hogy Phenjan „megmentse” Moszkvát az ukrajnai háborúban. Sokkal inkább egy kölcsönösen előnyös stratégiai együttműködésről van szó. Oroszország emberi erőforrást és lőszert kaphat, míg Észak-Korea pénzhez, modern harctéri tapasztalatokhoz, fejlett orosz technológiákhoz és nagyobb geopolitikai mozgástérhez juthat.
Az ukrajnai háború ebből a szempontból Kim Dzsongun számára valóban egy rendkívül értékes katonai „laboratóriummá” válhat.
