Az iráni vezetés alaposan átrajzolja a védelmi és megtorlási stratégiáját egy esetleges újabb amerikai támadás esetére. A legmagasabb rangú katonai parancsnokok az Egyesült Államok közvetlen érdekeltéségein túl a régió – és akár a Közel-Keleten kívüli területek – felé is kiterjeszthetik a célpontok listáját. Eközben a diplomáciai egyeztetések is zajlanak, ám Teheránban kevesen bíznak az áttörésben.
Irán szélesebb körű és minden eddiginél erőteljesebb válaszcsapásra készül, amennyiben az Egyesült Államok újra nagyszabású katonai támadást indít az ország ellen – értesült diplomáciai és katonai forrásokból a nemzetközi sajtó. Bár Teherán a színfalak mögött folyamatosan tesz diplomáciai erőfeszítéseket az eszkaláció elkerülésére, az iráni tisztviselők magánbeszélgetésekben meglehetősen szkeptikusak ezek sikerét illetően.
A kibontakozó stratégia jól tükrözi a klerikális vezetés azon meggyőződését, hogy minden megújult amerikai fegyveres kampányra a korábbinál jóval erősebb katonai választ kell adni. Három magas rangú iráni tisztviselő, valamint egy, a tárgyalásokat közelről ismerő bennfentes megerősítette: a katonai vezetők jelenleg is felülvizsgálják a potenciális célpontok listáját. A tervek szerint a csapásmérő képességeket már nemcsak az Egyesült Államokhoz közvetlenül köthető eszközökre, hanem az amerikai katonai műveleteket támogató országokra, sőt, akár a Közel-Keleten kívüli helyszínekre is kiterjeszthetik.
Mióta Maszúd Pezeskian elnök a múlt héten visszatért az ENSZ New York-i közgyűléséről, a parancsnokok és a magas rangú tisztviselők minden energiájukkal a válaszlépések mértékének és időzítésének megtervezésére összpontosítanak. Végleges döntés még nem született, ám a készültség egyre intenzívebb, mivel egyik fél sem mutat hajlandóságot a kompromisszumra.
A válságtanácskozások egy eleve pattanásig feszült időszakban zajlanak. A térségben hét hónapja tartó, február 28-án indult konfliktus az amerikai–izraeli támadásokkal kezdődött. Bár az április 8-án megkötött tűzszünet hivatalosan véget vetett a 40 napos, legintenzívebb háborús szakasznak, az ellenségeskedés azóta is folyamatos, szórványos akciók formájában lángol fel újra és újra.
Elrettentés és a globális szövetségesek mozgósítása
Hamidreza Azizi, az International Crisis Group vezető iráni elemzője szerint Teherán továbbra sem tudja biztosan megjósolni az amerikai elnök következő lépését: Donald Trump újabb nagyszabású inváziót indít, vagy inkább célzott, korlátozott támadásokat – például az iráni nukleáris létesítmények elleni csapásokat – választ.
„Az azonban teljesen egyértelműnek tűnik, hogy az iráni vezetés eltökélt abban, hogy egy szimbolikus amerikai lépésre nem szimbolikus válaszcsapással reagál. Ehelyett a feszültség drasztikus fokozását választják, abban a reményben, hogy ezzel helyreállíthatják a megrendült elrettentő erejüket” – mutatott rá Azizi.
Teherán ugyanakkor élénken figyeli az amerikai belpolitikát is, és tudatosan mérlegeli a Trumpra leselkedő politikai kockázatokat egy elhúzódó konfliktus esetén. Az amerikai közvélemény-kutatások szerint a háború rendkívül népszerűtlen a lakosság körében, a tartósan magas üzemanyagárak pedig komoly fejfájást okoznak a republikánus adminisztrációnak a közelgő félidős választások előtt.
Ennek jegyében – erősítette meg két tisztviselő – Irán már kiadta a parancsot a libanoni, jemeni és iraki szövetséges milíciáknak: álljanak készenlétben, hogy egy újabb nagyszabású amerikai támadás esetén azonnal fegyveres támogatást nyújtsanak Teheránnak. Az iránymutatás egy széles körű, összehangolt regionális válaszcsapás előkészítését írja elő, amely a Hormuzi-szorostól kezdve az amerikai érdekekig terjedően „a régióban és a Közel-Keleten kívül is” lecsaphat.
Titkos diplomácia és ultimátumok Kataron keresztül
Bár Irán gőzerővel készül egy esetleges, szélesebb körű háborúra, a diplomáciai kapukat továbbra sem zárta be teljesen. Ennek hátterében egy nagyon is racionális félelem áll: vajon a súlyos amerikai blokád alatt álló, az olajexporttól – mint legfőbb bevételi forrástól – elzárt iráni gazdaság túlélne-e egy hosszan elhúzódó katonai konfrontációt? Az évek óta tartó szigorú nemzetközi szankciók és az egyre elviselhetetlenebb gazdasági nehézségek már most is hatalmas nyomás alá helyezik az átlag iráni állampolgárokat.
Információk szerint a múlt héten az ENSZ New York-i közgyűlésén az iráni delegáció katari közvetítőkön keresztül egy titkos javaslatot juttatott el Washingtonba. Az ajánlat lényege, hogy amennyiben az Egyesült Államok elfogadja a feltételeket, Irán hét napon belül újra megnyitná a világkereskedelem szempontjából kritikus Hormuzi-szorost, és leállítaná az ellenségeskedést a térségben.
Az iráni hatóságok kiszivárogtatták: a javaslat a harcok azonnali beszüntetését, az iráni kikötők elleni amerikai blokád feloldását, legalább 12 milliárd dollárnyi, külföldön befagyasztott iráni állami vagyon felszabadítását, valamint az olajszankciók eltörlését szabta feltételül.
Bár Donald Trump szombaton nyilvánosan kijelentette, hogy elutasítja a javaslatot, az iráni állami média kedden arról számolt be, hogy Kataron keresztül mégis érkezett egy amerikai válaszüzenet Teheránba, amelyet a vezetés jelenleg is értékel. Helyi források szerint Washington azt követeli, hogy az asztalra kerüljön Irán vitatott nukleáris programja is. Teherán azonban mereven elzárkózik ettől: ragaszkodnak ahhoz, hogy a nukleáris kérdésekről csak azután hajlandók tárgyalni, ha az általuk támasztott hét feltétel maradéktalanul teljesült.
„Még ha Irán nem is utasítja el nyíltan a most megkapott amerikai választ, és a közvetett tárgyalások valamilyen formában folytatódnak is, jelenleg rendkívül valószínűtlen, hogy a két fél tető alá tudjon hozni egy megállapodást” – nyilatkozta az egyik iráni diplomáciai forrás.
Alex Vatanka, a washingtoni Közel-Kelet Intézet iráni programjának igazgatója is pesszimista. „Irán egyszerűen nem engedheti meg magának, hogy az amerikai blokádok folytatódjanak, hiszen ezek gyökeresen megváltoztatják a játékszabályokat, és szó szerint elszívják az oxigént a rezsim tüdejéből. Egy katonai eszkaláció ezen a ponton teljesen reális forgatókönyv” – figyelmeztetett az elemző.
A belső lázadástól is retteg a rezsim
Az ellenségeskedés fellángolása óta a konfliktus váltakozó intenzitással, kisebb csillapodások és megújult csapások között ingadozott. Ez idő alatt civilek ezrei vesztették életüket, Irán katonai képességei jelentősen gyengültek, a már amúgy is rendkívül törékeny gazdaság pedig a szakadék szélére sodródott. Ugyanakkor az Egyesült Államok sem könyvelhet el egyértelmű sikert: a háború eddig nem érte el az amerikai elnök folyamatosan változó stratégiai céljait, miközben a Pentagon rakétakészletei is apadni kezdtek.
Irán és szövetségesei tudatosan arra játszanak, hogy a konfliktus kiterjesztésével elviselhetetlenül magasra srófolják Washington költségeit. Ebbe beletartozik a Hormuzi-szoroson keresztül zajló olajforgalom folyamatos megzavarása, ami állandó kockázatot jelent a globális energiapiacok számára.
A stratégiát a gyakorlatban is alkalmazzák: Irán drón- és rakétatámadásokat indított az Egyesült Államok öböl menti szövetségesei ellen, miközben jemeni szövetségesei, a húszik szaúdi érdekeltségekre csaptak le. A húszik agresszív előrenyomulása a Bab el-Mandeb-szoros felé ráadásul egy második kritikus nyomáspontot is nyitott a globális energiaellátási útvonalakon, hatalmas zsarolási potenciált adva a Vörös-tenger déli kapuját ellenőrző, Teheránnal szövetséges csoportnak – írta a Reuters.
A feszültség azonban nemcsak a frontvonalakon, hanem Iránon belül is tapintható. A döntéshozatali folyamatokra rálátó források szerint a klerikális vezetés egyre nehezebben tudja menedzselni a külső katonai nyomás és a belső gazdasági összeomlás kettős szorítását. A rezsim legfőbb félelme, hogy megismétlődik a januárban kirobbant belső lázadás, amikor a romló gazdasági körülmények miatt az egész országot lángba borító tüntetéshullám indult. Bár a hatóságok akkor brutális erővel – több ezer tüntető meggyilkolásával – leverték a megmozdulásokat, a parázs még mindig izzik a hamu alatt.
„A belföldi társadalmi robbanás – miközben a rendszer az Egyesült Államok nyomása alatt áll és bombák hullanak – rendkívül komoly, talán végzetes kihívást jelenthet az uralkodó elit legitimitására” – mutatott rá egy volt magas rangú reformista iráni politikus.
A januári véres zavargások közelgő évfordulója miatt a hatóságok a végletekig szigorították a belső ellenőrzést, miközben a hivatalos propagandagépezet a lakosság mozgósításával próbálja demonstrálni a rezsim támogatottságát. Jogvédő csoportok jelentései szerint a teheráni kormány a háborús helyzetet ürügyként használva drasztikusan fokozta a politikai ellenállók elleni fellépést. Az Amnesty International májusi adatai alapján az ellenségeskedés kezdete óta több mint 6000 embert tartóztattak le, az ENSZ vizsgálóinak szeptemberi jelentése pedig tömeges letartóztatásokról, rendszerszintű kínzásokról és a halálbüntetés egyre gyakoribb alkalmazásáról számolt be.
