A svéd ellenzék hárommandátumos előnnyel várja a még hátralévő szavazatok összesítését. A Svéd Demokraták történetük során először gyengültek, miközben a szociáldemokraták is történelmi mélypontra kerültek. Korábbi elemzésünk legfontosabb állítása beigazolódott. Nem egy győztes párt, hanem a legkisebb parlamenti szereplő túlélése döntötte el a választást. A kormányalakítást azonban még nem.
Vasárnap éjjel Svédország nem fordult balra. Nem fordult tovább jobbra sem. Inkább megállt a két irány között, majd olyan parlamentet választott, amelyben szinte mindenki győztesnek nevezheti magát, de egyelőre senki sem képes egyedül kormányozni.
A hétfő délutáni, még nem végleges eredmény alapján Magdalena Andersson ellenzéki oldala 176, Ulf Kristersson eddigi kormánytábora 173 mandátumot szerezhet. Ez pontosan a 2022-es eredmény fordítottja, négy évvel ezelőtt a jobboldal győzött 176–173-ra.
A különbség azonban mindössze mintegy 33 ezer szavazat, miközben a külföldről érkező voksok és a későn beérkezett előszavazatok jelentős részét csak szerdán összesítik. A végleges eredmény a hét második felében, illetve a hétvégén várható. Vagyis a parlamenti többség jelenleg valószínűsíthető, de még nem bizonyosság.
A választási éjszaka után nem az a legérdekesebb, hogy ki nyert. Hanem az, hogy a svédek egyszerre büntették meg a kormánytömb legerősebb külső támogatóját és a kormányváltásra készülő ellenzék vezető pártját.
Ez nem forradalom volt, hanem figyelmeztetés.
Három mandátum, amely még nem jelent kormányzást
A svéd közmédia hétfő délutáni összesítése szerint a szavazókörök 95 százalékának feldolgozása után a szociáldemokraták 28,1 százalékon állnak, ami 100 mandátumot jelenthet. A Mérsékelt Párt 19,9 százalékkal és 70 képviselővel visszaszerezte a második helyet, míg a Svéd Demokraták 17,5 százalékra és 62 mandátumra estek vissza.
A Balpárt 8,2, a Centrum Párt 7,1, a kereszténydemokraták 6,2, a Zöldek 6,1, a liberálisok pedig 5,4 százalékot szereztek. Az előzetes mandátumelosztás szerint a Balpárt öt, a Zöldek négy, a liberálisok és a kereszténydemokraták három-három, a mérsékeltek kettő, a Centrum Párt pedig egy képviselői helyet nyerhet. A szociáldemokraták hét, a Svéd Demokraták tizenegy mandátumot veszíthetnek. A folyamatosan frissülő adatok az SVT választási eredményoldalán követhetők.
A 176 mandátum papíron abszolút többséget jelent a 349 fős Riksdagban (a svéd parlament, az ország törvényhozó testülete). Svédországban azonban a mandátumok összeadása és a működőképes kormány létrehozása két külön művelet.
A kormányfőjelöltnek nem kell 175 igen szavazatot szereznie. A negatív parlamentarizmus szabálya szerint akkor bukik el, ha legalább 175 képviselő ellene szavaz. Ez megkönnyítheti Magdalena Andersson visszatérését, de nem oldja meg a költségvetés elfogadását és a négy ellenzéki párt egymásnak ellentmondó feltételeit.
A svédek tehát kormányváltó többséget választhattak anélkül, hogy kész kormányt választottak volna.
A voksolás előtt így fogalmaztunk: „A svéd választást könnyen nem a legnagyobb párt győzelme, hanem a legkisebb parlamenti szereplő túlélése döntheti el.” A hétfői számok fényében ez már nem pusztán jól hangzó felvetés. A liberálisok küszöb feletti eredménye valóban a teljes parlamenti erőviszony egyik kulcsa lett, még ha Kristersson többségét végül nem is mentette meg.
Amit pontosan láttunk előre
A választás előtt megjelent elemzésünk (itt olvasható) központi állítása az volt, hogy a választás sorsa nem feltétlenül a legnagyobb pártoknál, hanem a négyszázalékos parlamenti küszöb körül billegő liberálisoknál dől el.
Ez lényegében beigazolódott.
A liberálisok az év elején még 1,8 százalékon álltak az SVT és a Verian mérésében, vasárnap azonban 5,4 százalékot szereztek. A párt nemcsak túlélte a választást, hanem hárommal növelheti mandátumainak számát. Az SVT értékelése joggal nevezte ezt az éjszaka egyik legnagyobb meglepetésének: a párt nyolc hónap alatt jutott el a politikai eltűnés széléről a biztos parlamenti jelenlétig.
Korábbi cikkünkben azt írtuk, hogy ha a jobboldali választók taktikai szavazatokkal megmentik a liberálisokat, Kristersson ismét a kormányképes többség közelébe kerülhet. Pontosan ez történt. A Svéd Demokraták vezetése maga is a liberálisoknak átadott támogató szavazatokkal magyarázza visszaesésének egy részét.
A hangsúly azonban a „közelében” van. A liberális mentőakció megőrizte a négy Tidö-párt parlamenti jelenlétét, de nem mentette meg a többségét. Kristersson oldalának mind a négy párt bejutására szüksége volt, ám végül ez sem bizonyult elegendőnek.
Helyes volt az a megállapításunk is, hogy az ellenzék megnyerheti a választást úgy, hogy másnap még nincs életképes kormánya. Hétfőn pontosan ebben a helyzetben ébredt Svédország.
Abban is jól mértük fel a svéd közállapotokat, hogy a választás nem kizárólag a migrációról szólt. A kampány hajrájában az egészségügy maradt a legfontosabb ügy, miközben az iskola, az idősgondozás és a közbiztonság is megelőzte vagy megközelítette a bevándorlás jelentőségét. Ez magyarázza, hogy a kormány fel tudott mutatni eredményeket a lövöldözések visszaszorításában, mégsem kapott újabb parlamenti többséget.
A választó nem egyetlen statisztikára szavaz. Egyszerre mérlegeli, biztonságosabb lett-e az utca, működik-e a kórház, talál-e tanárt az iskola és marad-e pénz a hónap végén.
Korábbi elemzésünk három lehetséges utat rajzolt fel és óvatosan arra is figyelmeztetett, hogy „Andersson megnyerheti a választást úgy, hogy másnap még nincs életképes kormánya”. Ez a bizonytalanság következett be. A tisztességes mérleghez azonban az is hozzátartozik, hogy nem minden várakozásunk találkozott a választók döntésével.
Amit azonban nem láttunk jól
Hiteles utóelemzés nem állhat abból, hogy a valóság minden részletét utólag saját korábbi állításaink igazolásává alakítjuk.
A harmadik forgatókönyvünk szerint a Svéd Demokraták tovább erősödhetnek, vagy legalább olyan alkupozícióba kerülhetnek, amely kikényszerítheti kormányzati részvételüket. Ez nem következett be.
Jimmie Åkesson pártja három százalékpontot és az előzetes számítás szerint tizenegy mandátumot veszített. Történetében először gyengült egy parlamenti választáson, több korábbi fellegvárában, köztük Skåne egyes részein és Észak-Svédországban is visszaszorult. A Mérsékelt Párt újra megelőzte, így Kristersson személyes vezető szerepe a jobboldalon inkább erősödött, mint gyengült.
Alábecsültük annak lehetőségét is, hogy a kormányzati felelősség politikai ára elsősorban nem a formálisan kormányzó pártokat, hanem a kívülről meghatározó befolyást gyakorló Svéd Demokratákat terheli majd. Åkessonék négy éven át egyszerre próbáltak kormányzati eredményeket felmutatni és megőrizni rendszerkritikus identitásukat.
A választó azonban úgy látszik, már nem kívülálló lázadóként, hanem a hatalom részeként ítélte meg őket.
A kampány utolsó felmérései sem rajzolták meg pontosan a pártok sorrendjét. Az általunk idézett Novus-kutatás 16,6 százalékot mért a mérsékelteknek és 19,3-at a Svéd Demokratáknak. A jelenlegi eredmény ennek majdnem a fordítottja: 19,9 százalék a mérsékelteknek és 17,5 az SD-nek. A kutatások az ellenzéki előny irányát érzékelték, de annak nagyságát túlbecsülték, és nem látták a jobbközép utolsó napokban végbement átrendeződését.
Végül a korábbi cikkünk címében szereplő kérdésre sem érkezett vasárnap este végleges válasz. Nem dőlt el, hogy a Svéd Demokraták belépnek-e a kormányba. Inkább az vált valószínűbbé, hogy most ismét kívül maradnak.
Andersson nyert, a szociáldemokraták mégis vesztettek
A választás legnagyobb paradoxona Magdalena Andersson helyzete. Jó eséllyel ő lehet Svédország következő miniszterelnöke, miközben pártja 28,1 százalékos eredményével az általános választójog bevezetése óta a legrosszabb parlamenti szereplését produkálhatja.
A szociáldemokraták hét mandátumot veszítenek, különösen Észak-Svédországban gyengültek. A Balpárt viszont látványosan erősödött, főként a nagyvárosokban, és az SVT választásnapi vizsgálata szerint az ellenzéki tábor korábban kevésbé aktív, hátrányosabb helyzetű választóinak egy részét is mozgósítani tudta. A felmérés szerint a Svéd Demokraták támogatása a legfiatalabb választók körében hét százalékponttal esett. Az adatok ugyanakkor mintavételes vizsgálatból származnak, ezért irányt mutatnak, nem végleges társadalmi ítéletet. Az SVT több mint 13 ezer válaszadón alapuló VALU-elemzése itt olvasható ( az SVT svéd közmédia választásnapi, szavazóhelyiségeknél végzett országos választói felmérése).
Ez nem klasszikus baloldali győzelem. Inkább a kisebb ellenzéki pártok által kikényszerített kormányváltási lehetőség.
A választói lelkületben ezért nem látható elsöprő változásvágy. A részvétel az előzetes adatok szerint 80,3 százalék volt, csaknem négy százalékponttal alacsonyabb, mint 2022-ben. Svéd mércével ez komoly visszaesés. Nem a politikai láz, hanem inkább a fáradtság, a távolmaradás és a nagy pártokkal szembeni elégedetlenség jellemezhette a választást.
A svédek nem egy új politikai korszakra adtak hatalmas felhatalmazást. A régi kormányzati szerződés újratárgyalását követelték.
Ki alakíthat kormányt?
A jelenlegi állás alapján Magdalena Andersson kapná a legjobb esély a kormányalakításrat. A legvalószínűbb megoldás egy szociáldemokrata vezetésű kisebbségi kabinet, esetleg a Zöldek részvételével, amelyhez a Balpárt és a Centrum Párt valamilyen külső támogatási megállapodást adna.
Csakhogy éppen ez a két párt zárja ki egymás feltételeit.
A Balpárt választási programja kimondta, hogy amennyiben szavazatai szükségesek a kormányalakításhoz, akkor maga is helyet követel a kabinetben. A Centrum Párt vezetője ezzel szemben még a választás előtt azt mondta: inkább vállalna előrehozott választást, mintsem, hogy olyan kormányt támogasson, amelynek a Balpárt is tagja.
Hétfőn mindkét fél tett egy fél lépést, de csak egymás irányába mutató üzenetek nélkül. A Centrum Párt kész tárgyalni Anderssonnal, ugyanakkor gazdasági balfordulat és erős szélsőpárti befolyás nélküli, középre húzó politikát követel. A Balpárt részéről Ali Esbati viszont egy négypárti kormányt nevezett természetes megoldásnak. Az SVT hétfői tudósítása alapján tehát a tárgyalási hajlandóság megszületett, a kölcsönösen elfogadható formula még nem.
Kristersson közben nem mondott le a hatalomról. Olyan új felállás lehetőségéről beszélt, amely képes elfogadtatni a költségvetését. Ehhez azonban legalább egy ellenzéki pártot le kellene választania Andersson oldaláról. A legkézenfekvőbb célpont a Centrum Párt volna, amely gazdaságpolitikailag több kérdésben közelebb áll a jobbközéphez, vezetése azonban kizárta Kristersson támogatását a Svéd Demokratáktól való függése miatt.
A legvalószínűbb tehát Andersson visszatérése, de csak valamelyik vörös vonal elhalványulása után. Ha mindenki megtartja a kampányban tett kizáró nyilatkozatait, Svédországnak nem lesz kormánya. Az ország politikai kultúrája ugyanakkor hagyományosan képes a választások után kompromisszummá szelídíteni a kampány abszolút kijelentéseit.
Az új Riksdag szeptember 28-án ül össze. A miniszterelnöki szavazás legkorábban szeptember 29-én tartható meg; a svéd parlament hivatalos ismertetése szerint, ha négy egymást követő jelöltet elutasítanak, három hónapon belül rendkívüli választást kell tartani. A kormányalakítás alkotmányos menetrendje itt olvasható.
Gyengült a Svéd Demokraták pártja, de nem tűnt el a politikája
Itt igazolódott legerősebben korábbi elemzésünk mélyebb tézise.
A Svéd Demokraták választást veszítettek, de az általuk kikényszerített politikai fordulat nem tűnt el. A Mérsékelt Párt a szigorú migrációs politika, a büntetőjogi keménység és az integrációval kapcsolatos követelmények feladásával nem tudta volna visszaszerezni a második helyet. A szociáldemokraták sem a 2015 előtti bevándorláspolitikához való visszatéréssel kampányoltak.
A választók tehát nem a korábbi nyitottság restaurációjára szavaztak. Inkább azt mondták, hogy a rend helyreállítása szükséges, de önmagában nem elegendő. A közbiztonság javulása nem pótolja a működő egészségügyet, a jobb iskolát és a társadalmi felemelkedés esélyét.
Ez a választás legfontosabb európai üzenete. Egy radikális párt elveszíthet szavazókat akkor is, ha közben megnyerte a politikai vitát. Ha a hagyományos pártok átveszik egy korábban elszigetelt erő témáit, annak támogatói egy része visszatérhet hozzájuk. A napirend meghódítása nem azonos a választói hűség megszerzésével.
A svéd modell ezért nem ért véget. Átépítés alatt áll. A jóléti állam továbbra is a társadalmi szerződés középpontja, de már világosabb határokkal, szigorúbb kötelességekkel és erősebb biztonsági igénnyel.
Mit jelent mindez Magyarországnak?
A korábban elemzésünkben írt magyar vonatkozás két ponton módosítható.
Egy Svéd Demokratákat is magában foglaló kormány most kevésbé valószínű, ezért csökkent annak esélye, hogy Stockholm szuverenitási és migrációs ügyekben látványosan közelebb kerüljön Budapest álláspontjához. Egy Andersson vezette, a Zöldekre, a Balpártra és a Centrum Pártra támaszkodó kormány az uniós jogállamisági vitákban feltehetően kritikusabb hangot ütne meg Magyarországgal szemben.
Ez azonban politikai következtetés, nem előre eldöntött kormányprogram.
A biztonságpolitikai együttműködés alapjai viszont biztos nem változtak. Magyarország 2026 júniusára átvette a négy további Gripen vadászgépet, így immár 18 Gripen C/D repülőgépet üzemeltet. A Saab közlése szerint a támogatási és modernizációs együttműködés legalább a következő évtizedben fennmarad. A szállítás lezárását a vállalat június 24-i tájékoztatása rögzíti.
Svédország NATO-tagsága, Ukrajna támogatása és az észak-európai védelem megerősítése mögött széles parlamenti konszenzus áll. Ebben egy kormányváltás hangsúlyokat módosíthat, stratégiai irányt aligha.
A magyar politika számára azonban a korábbinál is pontosabb tanulság született. Nem elég egy fontos társadalmi problémát elsőként felismerni. Aki tartósan csak a félelmet, a dühöt vagy a rend iránti igényt képviseli, idővel elveszítheti a téma tulajdonjogát azokkal szemben, akik ugyanarra a problémára kormányzóképesebb választ kínálnak.
A Svéd Demokraták megváltoztatták Svédországot. Vasárnap mégis Svédország változtatta meg a Svéd Demokraták helyét.
Korábbi elemzésünk végén azt írtuk, hogy nem a svéd modell megszűnéséről, hanem annak új meghatározásáról szavaznak. Az eredmény fényében ezt nem kell visszavonnunk. Csak egy mondattal kell kiegészítenünk.
Az új svéd modell valószínűleg nem lesz sem a régi baloldali jóléti állam egyszerű folytatása, sem a jobboldali fordulat végállomása. Olyan kényszerű egyezség lehet, amelyben a baloldalnak el kell fogadnia a szigorúbb rendet, a jobboldalnak pedig tudomásul kell vennie, hogy biztonság nélkül nincs bizalom, de jól működő közszolgáltatások nélkül sincs.
Vasárnap Svédország nem visszafordította az órát. Inkább figyelmeztette valamennyi pártját arra, hogy a választók már nem hajlandók választani a rend és a jólét között. Mindkettőt akarják és attól veszik el a hatalmat, aki csak az egyiket képes felmutatni.
