Vasárnap este Európa egyik legcsendesebbnek hitt országából érkezhet a kontinens egyik leghangosabb politikai üzenete. A svédek egyszerre választanak parlamentet, regionális és helyi önkormányzatokat, de a figyelem elsősorban arra irányul, folytatódhat-e Ulf Kristersson jobboldali kormányzása vagy Magdalena Andersson vezetésével visszatérhetnek a szociáldemokraták.
A tét azonban nagyobb egy szokásos kormányváltásnál.
Svédország arról is dönt, hogy a Svéd Demokraták négy évnyi külső támogatás után beléphetnek-e a kormányba. Arról, hogy a szigorú migrációs és büntetőpolitikai fordulat átmeneti válságkezelés volt-e, vagy az új svéd állameszmény része. Végül pedig arról, jelent-e még valamit a „svéd modell”, vagy már csak egy hajdani európai korszak politikai emléktárgya.
A választás, amelyet egy kis párt dönthet el
A 2022-es választáson a jobboldali tömb mindössze hárommandátumos többséget szerzett: 176 képviselő állt 173-mal szemben. Ulf Kristersson Mérsékelt Pártja a kereszténydemokratákkal és a liberálisokkal alakított kormányt, miközben a náluk nagyobb Svéd Demokraták kívülről biztosították a parlamenti többséget. A Tidö-megállapodással azonban Jimmie Åkesson pártja olyan befolyáshoz jutott, amilyennel korábban egyetlen kormányon kívüli erő sem rendelkezett Svédországban.
Idén áprilisban Kristersson újabb határt lépett át, közölte, hogy jobboldali győzelem esetén a Svéd Demokraták előtt is megnyílhat a kormány ajtaja és jelentős felelősséget kaphatnak a migrációs politikában az AP tudósítása szerint. A vasárnapi voksolás ezért egy több évtizedes politikai karantén végét is hivatalossá teheti.
A számok ugyanakkor nem mutatnak biztos jobboldali győzelmet. A szeptember 9-én közölt Novus-mérésben a szociáldemokraták 26,6, a Svéd Demokraták 19,3, a mérsékeltek 16,6 százalékon álltak. Az ellenzéki pártok együtt 50,7, a jelenlegi kormányoldal és a Svéd Demokraták 48,1 százalékot kaptak. Más intézetek ennél nagyobb ellenzéki előnyt mértek.
A választás igazi kérdése mégsem a két nagy párt, hanem a Liberálisok helyzete. A svéd parlamentbe országosan legalább négy százalék szükséges. A legfrissebb Novus-kutatás 5,8 százalékot mért nekik, több közvetlenül megelőző felmérésben azonban csak 2,2–3,5 százalékon álltak. Ha kiesnek, a jobboldali tábor szavazatainak jelentős része nem válik mandátummá.
Ha a jobboldali választók taktikai szavazatokkal megmentik őket, Kristersson ismét kormányképes többség közelébe kerülhet.
A svéd választást tehát könnyen nem a legnagyobb párt győzelme, hanem a legkisebb parlamenti szereplő túlélése döntheti el.
A jobboldal akkor is nyert, ha elveszíti a választást?
A kampányról Magyarországról nézve könnyű lenne azt hinni, hogy minden a bevándorlásról szól. Az SVT és a Verian felmérése szerint azonban a svédek számára az egészségügy, a közbiztonság és az iskola a három legfontosabb kérdés. A bevándorlás csak a hetedik, az integráció pedig a tizedik helyen áll.
Ez nem feltétlenül a migrációs kérdés jelentéktelenné válását mutatja. Inkább azt, hogy a szigorúbb bevándorláspolitika alapfeltevéseinek jelentős részét már a politikai közép is átvette. A szociáldemokraták sem a 2015 előtti nyitottsághoz való visszatérést ígérik, hanem továbbra is ellenőrzött, szigorú migrációs politikáról beszélnek.
Ebben az értelemben a Svéd Demokraták már a szavazás előtt stratégiai győzelmet arattak, úgy változtatták meg a vita nyelvét, hogy közben még egyszer sem ültek kormányban.
A jobboldal kézzelfogható eredményt is fel tud mutatni. A svéd rendőrség adatai szerint 2022 első felében 205 lövöldözés történt, 2026 azonos időszakában 39. A halálos áldozatok száma 34-ről nyolcra csökkent. A rendőrség ugyanakkor arra is figyelmeztetett, hogy a bűnözői hálózatok konfliktusszintje továbbra is magas.
A kormány azt mondhatja, hogy a szigor működik. Az ellenzék válasza az lehet, hogy a büntetőjog önmagában nem javítja meg az iskolát, nem rövidíti le a kórházi várólistákat, és nem számolja fel a társadalmi elkülönülést.
Három forgatókönyv lehetséges vasárnap után
Az első lehetőség a jobboldali együttműködés folytatása. Ehhez mindenekelőtt a Liberálisok parlamentben maradása szükséges. Ebben az esetben a Svéd Demokraták már nem elégednének meg a háttérből gyakorolt befolyással. Miniszteri tisztségeket és közvetlen kormányzati felelősséget követelnének. Ez tenné valóban tartóssá az északi jobboldali fordulatot.
A második forgatókönyv az ellenzéki többség és Magdalena Andersson visszatérése. Csakhogy a többség megszerzése még nem jelent kormányalakítási képességet. A Centrum Párt inkább előrehozott választást vállalna mintsem, hogy olyan kormányt támogasson, amelyben a Balpárt is részt vesz. A Balpárt viszont miniszteri tisztségeket követel és hivatalos álláspontja szerint nemet mondana olyan kabinetre, amelyből kihagyják.
Andersson tehát megnyerheti a választást úgy is, hogy másnap még nincs életképes kormánya.
A harmadik forgatókönyv a Svéd Demokraták további erősödése vagy megkerülhetetlenségük növekedése. Ehhez még az sem feltétlenül szükséges, hogy javítsanak a 2022-es eredményükön. Ha ismét ők lesznek a jobboldal legnagyobb pártja, Kristersson csak az ő támogatásukkal maradhat miniszterelnök. Åkesson alkupozícióját már nem pusztán a százalékok, hanem a nélküle létrehozhatatlan többség adná.
Maradt-e még svéd modell?
A NATO-tagság kevésbé választja ketté Svédországot, mint kívülről gondolnánk. A kormány és hat ellenzéki párt már 2025-ben közös megállapodást kötött a védelmi kiadások jelentős növeléséről és Ukrajna támogatásáról. A vita ezért nem elsősorban arról szól, Nyugathoz tartozik-e Svédország, hanem arról, milyen társadalmat kíván megvédeni.
A klasszikus svéd modell magas bizalomra, széles jóléti szolgáltatásokra, erős munkavállalói érdekképviseletre és az állampolgári kötelességek elfogadására épült.
Ezek az elemek azonban már régen nem alkotnak sértetlen egységet. A jóléti rendszer munkaerőt igényel, miközben a migráció korlátozása éppen az egészségügyből és az idősgondozásból vonhat el dolgozókat. A nyitottság gazdasági előnyt hozhat, az elhibázott integráció viszont alááshatja azt a bizalmat, amelyből a jóléti államot finanszírozzák.
Mit üzenhet a svéd választás Magyarországnak?
A svéd választás Magyarország számára nem csak egy távoli ország politikai eseménye. A két ország kapcsolata a svéd NATO-csatlakozás elhúzódó magyar ratifikációja idején látványosan megterhelődött, végül azonban éppen a biztonságpolitika teremtett új együttműködési alapot. Ulf Kristersson 2024. februári budapesti látogatásán megállapodás született négy további Gripen vadászgép beszerzéséről. A korábban lízingelt tizennégy gép 2026-ban magyar tulajdonba kerül, Svédország pedig 2036-ig logisztikai és műszaki támogatást biztosít hozzájuk.
Stockholm politikai stabilitása tehát közvetlen magyar biztonsági érdek is.
A vasárnapi eredménytől függetlenül nem valószínű a svéd NATO-politika vagy a kétoldalú védelmi együttműködés alapvető megváltozása, mert a katonai megerősítés mögött széles pártközi egyetértés áll. A hangsúlyok azonban megváltozhatnak. Egy Svéd Demokratákat is magában foglaló kormány keményebb migrációs és szuverenitáspolitikai hangot vihetne az Európai Unióba, ami bizonyos kérdésekben Budapest számára új partnert, más ügyekben kiszámíthatatlanabb északi szereplőt jelenthetne.
A magyar politika számára ennél is fontosabb tanulság, hogy egy korábban elszigetelt pártnak nem feltétlenül kell kormányra kerülnie ahhoz, hogy átírja a politikai napirendet.
A Svéd Demokraták már azzal jelentős győzelmet arattak, hogy a bevándorlás korlátozásának, az integráció szigorításának és a büntetőpolitika keményítésének több elemét a hagyományos jobbközép, részben pedig a szociáldemokrata oldal is átvette.
Magyar szemmel ezért nem az a legérdekesebb kérdés, hogy található-e pontos hazai megfelelője Jimmie Åkesson pártjának. Nincs ilyen egyszerű megfelelés. A tanulság inkább az, hogy amikor a politikai közép hosszú időn keresztül nem ad hiteles választ a választók biztonsági vagy társadalmi aggodalmaira, előbb-utóbb az a párt határozza meg a vita nyelvezetét, amelyet korábban mindenki a vita szélén akart tartani.
Vasárnap ezért nem a svéd modell megszűnéséről szavaznak. Annak új meghatározásáról döntenek.
A jobboldal szerint a szolidaritás csak világos határokkal, követelményekkel és közbiztonsággal menthető meg. A baloldal szerint a rend helyreállítása kevés, ha közben gyengülnek az iskolák, az egészségügy és a társadalmi felemelkedés csatornái.
Európa szeptember 13-án tehát nem egyszerűen azt tudhatja meg, ki vezeti majd Svédországot.
Hanem azt, hogy az északi jobboldali fordulat még választási hullám-e, vagy már maga az új svéd modell. Magyarországról nézve pedig az is kiderülhet, hogy Stockholm és Budapest politikai vitáik ellenére közelebb kerültek-e egymáshoz egy olyan Európában, ahol a biztonság, a migráció és a nemzeti mozgástér kérdését már egyetlen kormány sem kerülheti meg.
