Az Aral-tó kiszáradt medre 1960 óta mintegy 748 millió tonna szén-dioxidot juttatott a légkörbe, a folyamat megállítását pedig a tó részleges helyreállításával és karbonkreditek értékesítésével finanszíroznák spanyol kutatók – írta az El País. A Science folyóiratban megjelent tanulmány szerint a kibocsátás nagyságrendje megfelel Spanyolország, Franciaország és Belgium együttes éves emissziójának.
Az egykor a világ negyedik legnagyobb tavának számító Aral-tó az 1960-as évektől kezdett zsugorodni, miután a Szovjetunió a tavat tápláló folyók vizét nagyrészt gyapotföldek öntözésére terelte. Mára eredeti vízfelületének kevesebb mint tíz százaléka maradt meg.
A kutatók szerint a kiszáradt meder még további 605 millió tonna szén-dioxidot bocsáthat ki. Amikor eltűnik a vízréteg, az oxigén behatol az üledékbe, és aktiválja az ott élő mikroorganizmusokat, amelyek lebontják a korábban felhalmozódott szerves anyagot. A folyamat során jelentős mennyiségű szén-dioxid szabadul fel.
A tudósok azt javasolják, hogy az elkerülhető kibocsátást karbonkreditekké alakítsák. Ezek értéke becslésük szerint 3,1–15,8 milliárd euró lehetne, ami hozzájárulhatna a tó feltöltéséhez és a térség öntözőrendszerének korszerűsítéséhez.
A számítások szerint mintegy 8,5 milliárd eurós beruházással az Aral-tó 1960-as vízfelületének akár fele is helyreállítható lenne. Ehhez mindenekelőtt az elavult öntözési hálózatot kellene korszerűsíteni, amelyben jelenleg a felhasznált víz akár kilencven százaléka is elvész.
