A modern rakétaháború egyik legfurcsább versenye nem arról szól, melyik fegyver repül gyorsabban. Hanem arról, melyik tudja még mindig, hol van, amikor körülötte már minden elektronikus jel hazudik neki. Az ukrán Flamingo FP-5-ről most éppen ezt állítja a gyártó, hogy erős elektronikai zavarás közben is képes folytatni útját. Ha ez valóban így van, az jóval fontosabb lehet, mint maga a rakéta látványos, több ezer kilométeres hatótávolsága.
A Fire Point ukrán vállalat által bemutatott FP-5 Flamingo a gyártói adatok szerint földről indítható nagy hatótávolságú cirkálórakéta, amely akár 3000 kilométeres hatótávval és mintegy 1150 kilogrammos robbanófejjel rendelkezhet.
Ezeket az értékeket azonban érdemes annak kezelni, amik valójában. A gyártó által hirdetett állításoknak. Háborús környezetben a teljesítmény adatokat egyik fél sem szokta független laboratóriummal hitelesíttetni.
Az ennél is erősebb állítás az, hogy a Flamingo intenzív elektronikai hadviselési környezetben is működőképes.
A „megzavarhatatlan” szó azonban technológiai értelemben félrevezető.
Megzavarhatatlan fegyver gyakorlatilag nem létezik.
Zavarásnak ellenálló viszont nagyon is elképzelhető.
Mi történik, ha eltűnik a GPS?
A hosszú távú fegyverek egyik alapvető problémája, hogy folyamatosan tudniuk kell, hol járnak.
A legegyszerűbb megoldás a műholdas navigáció – GPS, Galileo vagy más rendszer –, csakhogy ezek jelei rendkívül gyengék. Egy megfelelő teljesítményű zavaróadó elérheti, hogy a rakéta vevője egyszerűen ne hallja a műholdakat.
Oroszország ebben különösen komoly tapasztalatot szerzett.
A front környezetében az elektronikai hadviselés miatt időnként még polgári navigációs eszközök is egészen különös helyeken „találják magukat”.
Egy komoly cirkálórakéta ezért nem támaszkodhat kizárólag GPS-re.
Használhat inerciális navigációt, amely giroszkópok és gyorsulásmérők segítségével műholdas jel nélkül is követi a repülést. Ennek hátránya, hogy a hibahatár idővel nagy mértékben felhalmozódik.
Ezt egészítheti ki terepkövető rendszer, radaros vagy optikai összehasonlítás, illetve olyan képfeldolgozás, amely a rakéta kamerája által látott tereptárgyakat előre betáplált referenciaadatokkal veti össze.
Tehát nem azt kérdezi az égtől, hogy „hol vagyok?”, hanem lenéz a tájra és azt mondja:
„Ezt a folyót ismerem. Az a vasútvonal is ott van, ahol lennie kell. Akkor jó irányba repülök.”
Ezt már sokkal nehezebb egy rádióadóval becsapni.
Miért lenne fontos Szamara?
A most terjedő beszámolók szerint Flamingókat vethettek be a több mint ezer kilométeres mélységben fekvő szamarai ipari térség ellen is.
Ezt az állítást jelenleg nem lehet független, friss forrásokkal megerősíteni, ezért a konkrét rakétatípust és a károk mértékét nem érdemes kész tényként kezelni.
A célpont stratégiai jelentősége viszont valódi.
Szamarában működik az RKC Progressz, az orosz űripar egyik kulcsfontosságú vállalata, ahol a Szojuz–2 hordozórakéta-család gyártása koncentrálódik.
Ez már önmagában érzékeny infrastruktúra.
A Szojuz rakéták nemcsak az orosz űrprogram történelmi jelképei. Katonai és kettős felhasználású műholdak pályára állításában is szerepet kaphatnak.
Az állításban szereplő Rasszvet esetében szintén érdemes pontosítani a képet. A programot gyakran az orosz Starlink egyik lehetséges megfelelőjeként emlegetik. Alacsony Föld körüli pályán működő műholdas kommunikációs hálózat kiépítése a cél. Ez nem egyszerűen „Putyin katonai Starlinkje”, de egy ilyen rendszernek nyilvánvalóan lehetnek stratégiai és kettős felhasználású képességei is.
Ha tehát egy támadás valóban képes megakasztani egy ilyen gyártóbázis működését, annak jelentősége messze túlmutathat az épületben okozott káron.
Oroszország legnagyobb problémája saját mérete
És itt jutunk el a Flamingo valódi stratégiai érdekességéhez.
Oroszország hatalmas ország.
Ez békeidőben óriási stratégiai előny. A kritikus üzemeket, repülőtereket, raktárakat és energetikai létesítményeket több száz vagy akár több ezer kilométerre lehet elhelyezni a fronttól.
A nagy hatótávolságú ukrán fegyverek azonban fokozatosan lerombolják ezt a biztonságérzetet.
Egy légvédelmi rendszer ugyanis nem teleportálható.
Ha Moszkva körül S–400-asokat és Pancir rendszereket koncentrálnak, azok ugyanabban a pillanatban nem védhetnek egy finomítót, repülőgépgyárat vagy rakétaüzemet ezer kilométerrel arrébb.
Az az állítás, hogy Oroszország „minden légvédelmét” kivonta volna és három gyűrűben Moszkva köré telepítette, túlzó. Moszkva már évtizedek óta a világ egyik legsűrűbben védett légterével rendelkezik és az ukrajnai háború során valóban láttunk további rövid hatótávolságú rendszereket stratégiai pontok köré telepíteni.
De Oroszország méretéből adódó alapvető probléma ettől még megmarad:
mindent egyszerre nem lehet megvédeni.
Ez a Flamingo igazi fegyvere
Nem biztos, hogy az FP-5 minden indítása sikeres.
Nem biztos, hogy valóban 3000 kilométerre repül teljes harci teherrel.
És végképp nem bizonyított, hogy „megzavarhatatlan”.
Ha azonban az ukrán fejlesztőknek sikerült olyan navigációs rendszert építeniük, amely műholdas jel nélkül is elfogadható pontossággal működik, akkor Ukrajna már nem egyszerűen újabb rakétához jutott.
Arra kényszerítheti Oroszországot, hogy újrarajzolja saját biztonságos hátországának térképét.
És talán ez a hosszú hatótávolságú fegyverek legfontosabb tulajdonsága.
Nem kell minden gyárat eltalálniuk.
Elég, ha minden gyár vezetője attól kezdve tudja:
ő is rajta lehet a térképen.
