A bokaízület két, egymással ütköző funkciót lát el: elnyeli a láb ütésének erejét, majd előre tolja a testet.
Az ausztrál Flinders Egyetem kutatói 107, 25 és 85 év közötti önkéntest figyeltek meg. Azt találták, hogy az életkorral e két funkció közötti egyensúly eltolódik, a stabilitás javára. Az ízület a landolás lágyítását hangsúlyozza az elrugaszkodás rovására, aminek következtében az idősebb emberek lassabban mozognak és gyorsabban kimerülnek.
A tudósok megfigyelték, hogy a boka mindkét oldalán lévő izmok egyszerre kezdenek dolgozni a szekvenciális helyett, ami szükségtelen feszültséget okoz. A merev ízület megbízható támaszt nyújt a sarok érintkezésekor, és megakadályozza a ficamokat. Ez az összehangolt izom-összehúzódás azonban kevésbé hatékony mozgásokat eredményez: a legtöbb energia a stabil pozíció fenntartására fordítódik, nem pedig a test előre mozgatására. Ugyanakkor a láb ereje a lépés utolsó fázisában csökken, lerövidítve a lépéshosszt és csökkentve a sebességet.
Az idegrendszer átszervezi magát, a biztonságot helyezve előtérbe a teljesítmény helyett. Ez csökkenti az esések kockázatát, de növeli az energiafelhasználást járás közben.
Az eredmények az esések megelőzésének más megközelítését sugallják: az izomtréning önmagában nem elég; koordinációs és egyensúlygyakorlatokra, például tai chira van szükség. Ezen folyamatok megértése lehetővé teszi a célzott rehabilitációs tervek kidolgozását, ahelyett, hogy a járáslassulást az öregedés elkerülhetetlen hatásainak tulajdonítanánk - írja a Gismeteo.
