Semmit, ami a világban történik, és senkit, aki a világban van vagy volt, nem érthetünk és ismerhetünk meg az őt körülvevő viszonyrendszer nélkül. A történelem nem holt anyaggal foglalkozó tudomány, hiszen minden, ami a területéhez tartozik, emberi, élő volt valamikor.
Merániai Gertrúd 1200 körül házasodott össze András herceggel, akkor, amikor még nem lehetett tudni, hogy a vőlegényből király lesz. Nem is indult túl szerencsésen a frigy, hiszen sógora, a magyar Imre király börtönbe záratta a trónjára törő Andrást, és ekkor Gertrúdnak több évre haza kellett mennie.
A német krónikák erősen magasztalták Gertrúd bátorságát, és férfias lelkületét. Ugyanígy nagy szerepet kapott annak megerősítése, hogy férjéhez, II. Andráshoz minden viszontagság ellenére nagyon erős érzelmekkel, szerelemmel kötődött.
A magyar királyné, Gertrúd az Andesch-Meráni házból, a császárság egyik legelőkelőbb családjából származott, mely a kor befolyásos és gazdag dinasztiájának számított. Egyenes ági leszármazottja volt Nagy Károlynak. A család Dél-Németország legszebb tartományaiban uralkodott. A 11. századtól kezdve folyamatosan növelték birtokaik területét. Az 1100-as évek végén a Brenner-hágótól Itáliáig terjedt birodalmuk, szolgálataikra a német császároknak mindenképpen szükségük volt. Éppen ezért I. Barbarossa Frigyes őrgrófi címet adott az Andescheknek, ami egyben azt is jelentette, hogy a birodalmi hercegek rangjára emelkedtek.
Gertrúd édesapja, III. Bertold – Meránia és Karintia hercege, Isztria őrgrófja és Tirol fejedelme – követni próbálván az európai dinasztikus kiházasításokat, sorra adta férjhez leányait. A később szentté avatott Hedvig Szilézia és Lengyelország hercegnője lett. A szépségéről és szomorú sorsáról nevezetes Ágnest Franciaország királya, Fülöp Ágost vette feleségül. Ezt a házasságot az egyház nem ismerte el, mert korábbi feleségétől, a dán Ingeborgtól való elválást nem fogadták el. Mivel a pápa egész Franciaországot kiközösítette ezért, Fülöp Ágost elvált Ágnestől, aki második gyermeke születésekor, 1201-ben meghalt. A legfiatalabb lánytestvér, Mechtild kolostorba vonult, és 1254-ben bekövetkezett haláláig a kitzingeni bencés apácák apátnőjeként élt. Az ötödik lányról, Ágnesről annyit tudunk, hogy Tohu, szerb nagyzsupán unokaöccsének ígérték kezét.
Az isztriai őrgrófnak, nem csak öt lánya, hanem négy fia is volt. A legidősebbek, Ottó és Henrik osztoztak az örökségen, a harmadik, Egbert Bamberg püspöke lett, ám a német belviszályok miatt a pápa elvette tisztségét. Aztán visszaadta, néhány évig azonban Magyarországon kellett meghúznia magát, de később visszatérhetett hazájába és 1237-ig hivatalában maradhatott. IV. Bertold legkisebb fia, akit szintén Bertoldnak neveztek, testvéréhez hasonlóan az egyházi tisztséget kapott. 1206-ban Kalocsa érseke, de a magyar nemesek 1213-ban elkergették. Majd visszatért, aztán 1218-ban Aquileia pátriárkája lett, azaz a pápa utáni legmagasabb egyházi rangot szerezte meg. Hivatalának központja Udinében volt.
