Több ezer madárfaj dala ugyanazon nyolc alaphang kombinációjából áll – állítja egy új tanulmány, amely új megvilágításba helyezi a természet egyik legősibb rejtélyét .
Különösen a vonulómadarak énekelnek, többnyire azért, hogy párjukat vonzzák, vagy riválisaikat elriasszák, énekük pedig az egyszeri, ismétlődő hangoktól az összetett dallamokig terjedhet.
Az énekesmadarak is nagyon változatosak, az összes madár közel 60%-át teszik ki. Az ismert énekesmadárfajok száma meghaladja a 6500-at, és mindegyik egy közös őstől származik, aki több mint 50 millió évvel ezelőtt élt. A franciaországi CRNL Bioakusztikus Kutatólaboratóriumának kutatói azonban azt állítják, hogy a madárdal sokfélesége és hangarchitektúrája nagyrészt feltáratlan. Például még mindig nem világos, hogyan alakulnak ki a különböző dalminták a különböző környezetekben élő madárfajokban - írja az UNIAN.
„Egy új tanulmány, amely 3160 faj mintegy 116 000 dalát elemezte, kimutatta, hogy ez a lenyűgöző sokféleség mindössze nyolc alapvető akusztikus motívumból, például trillákból, sípokból és harmonikus hangokból származik. A Science folyóiratban megjelent tanulmány szerint minden dal jellegét a faj helyi élőhelye befolyásolja” – teszi hozzá az anyag.
A tudósok egy új módszert alkalmaztak a madárdal teljes összetettségének megragadására. A hangjellemzők, például a hangmagasság vagy a frekvencia egyszerű elemzése helyett részletes időbeli és frekvenciabeli mintázatokat vizsgáltak, lehetővé téve számukra a dalok széles körű összehasonlítását. Arra a következtetésre jutottak, hogy nyolc alapvető akusztikus motívum alakult ki a madárdal evolúciójának korai szakaszában, és ismételten alkalmazkodtak a helyi körülményekhez.
A tudósok azt is hangsúlyozták, hogy az énekesmadárfajok repertoárjukban szereplő nyolc motívumból többnyire csak körülbelül ötöt használnak.
„A legtöbb faj nagymértékben egy domináns motívumra támaszkodik, de egyesek a motívumok kiegyensúlyozottabb keverékét használják. Úgy tűnik, hogy bizonyos ökológiai korlátok határozzák meg, hogy a madarak hogyan kombinálják ezt a nyolc motívumot, beleértve a hang terjedésének módját egy adott területen, valamint a fajok közötti világos kommunikáció helyi követelményeit” – hangsúlyozza a kiadvány.
Például a trópusi erdőkben, ahol a sűrű növényzet korlátozza a hang terjedését, az egyenletes sípolás az előnyösebb. Ehelyett az ultragyors trillázás gyakori a mérsékelt égövi területeken, ahol a közeli kommunikáció és az intenzív szezonális párzás az „információban gazdag dalok” használatát részesíti előnyben.
„Ezek az eredmények a pécelismadarak énekének evolúciójának egyik legátfogóbb elemzését jelentik mindmáig. A madarak kommunikációjáról alkotott ismereteink bővítése mellett ez a megközelítés más biológiai csoportok komplex akusztikus rendszereinek evolúciójának tanulmányozására is használható” – mondta Elodie Briefer állati viselkedési szakértő, aki nem vett részt a tanulmányban.
