A mérges állatokkal ellentétben, amelyek harapással juttatják be a méreganyagokat, a mérges madarak passzívan, például érintés vagy lenyelés útján juttatják el a mérgező anyagokat.
A legtöbb madár a táplálékából jut a méreganyagokhoz, mérgező rovarokat vagy növényeket fogyaszt, és speciális, szivacsszerű fehérjék védik testüket a mérgezéstől, írja a Gismeteo.
A leghíresebb képviselők a Pápua Új-Guineában élő csuklyás pitohui, amelynek tollai a homobatrachotoxin nevű szteroid alkaloidot tartalmazzák, valamint a vörös erdei füges, amelyet az ókori aztékok ehetetlennek tartottak. A közönséges fürj a tavaszi vagy őszi vonulás során az embereknél a cothurnis nevű betegséget okozza, a gambiai sarkantyús lúd pedig a kémiai védekezést a szárnyain lévő éles sarkantyúkkal ötvözi.
A mogyorós nyírfajd, vagy más néven császármadár. amely télen a hegyi babér mérgező rügyeivel táplálkozik, veszélyt jelent a vadászokra. Ez a rejtőzködő madár a hazánkban megtalálható egyetlen természetes, őshonos fajdféle. E madarak többsége nem annyira az emberek elleni védekezésre, mint inkább a paraziták és a természetes ragadozók elriasztására használja a méreganyagokat.
A fürj húsa és tojása ízletes – bár vándorlása egyes szakaszaiban mérgező növényeket fogyasztva a húsa átmenetileg mérgezővé válhat. Ennek okát az általa fogyasztott tarlóvirágban, bürökben és hunyorfajokban látják, de erre nincs döntő bizonyíték. Magyarországon védett, nem vadászható faj.
