Megszólalt Manfred Weber. Elhiszem, hogy a név hallatán a kedves olvasónak felfordul a gyomra, de sajnos olyan helyzetben vagyunk, hogy bűn lenne figyelmen kívül hagyni az Európai Néppárt vezetőjének nyilatkozatát.
Az Európai Parlament legnagyobb frakciójának feje egyébként is sokat szeret beszélni és nagyokat mondani, mindezzel saját gondolatait devalválja, nem is érdemes mindenre odafigyelni.
Most azonban olyat mondott, amitől, ahogy a szólás is tartja: Megáll a levegőben a kés. Nem is kijelentés volt ez, hanem egy olyan figyelmeztetés, amely egyszerre foglalja magába a félelmet és egy változás elszánt megakadályozását.
A német, magát politikusnak tartó Weber, arra figyelmeztetett, hogy az EU-ra milyen komoly veszélyt jelent a jövőre esedékes francia elnökválasztás és a lengyel parlamentet megújító voksolás. Weber aggódik. Mert mint mondja: Nagy a valószínűsége, annak, hogy azok az erők győznek, amelyek nem támogatják az EU centralizációjának folytatását. „Ezek olyan erők, amelyek e helyett, a szuverén nemzetek Európáját szorgalmazzák” – vélekedik Weber.
Eddig a mondandó első része, és itt álljunk is meg egy pillanatra. Az EU alapító okirata éppen a szuverén nemzetek közösségeként határozza meg önmagát. Viszont az idők folyamán az ilyen Weber-féle figurák mindent elkövettek, hogy ezt a pozíciót megváltoztassák.
Ma már ott tartunk, hogy a nemzet kifejezést is démonizálták. A fogalomnak olyan értelmezést adtak, amely minden eszközt megenged annak érdekében, hogy ezt a kifejezést kitöröljék a közbeszédből.
Nagyon ismerős a helyzet. Az előző rendszerben a proletár internacionalizmus jegyében a nemzet kifejezés szitokszónak számított. A közéletben alig lehetett ezzel a kifejezéssel találkozni. Jelenleg Németországban sincs másként. Sőt, aki kiteszi háza homlokzatára a német zászlót, azt lefasisztázzák. Börtönbe még nem zárják, de dolgoznak rajta.
De ami ez után jött, az már egyenesen sokkoló. Weber egy olyan jövőt vázolt fel számunkra, amelyet nagyon nehezen lehetne nem diktatúrának nevezni. Weber konkrétan Jarosław Kaczynskit, a lengyel Jog és Igazságosság (PiS) elnökét és Jordan Bardellát, a francia Nemzeti Tömörülés (RN) vezetőjét említette, mint veszélyforrást, mert azt mondta: Az EU-nak rendelkeznie kell a szükséges erővel, akár egy közös hadsereg révén is, hogy ellensúlyozza az ilyen lehetséges kimeneteleket.
Mi ennek a kijelentésnek a valós tartalma? Ha a kedves olvasó eddig jutott, akkor ne törje a fejét, mert Weber nyilatkozatának második részében megadja a választ. „Remélem, hogy most már van erőnk, hogy létrehozzunk egy olyan Európát, amelyet nem lehet elpusztítani, és így átvészeli a világrend viharait… Most ugyanerre a megközelítésre van szükségünk a katonai fronton. Fel kell készülnünk azokra a forgatókönyvekre, amelyekben Bardella Franciaország elnöke lesz, Kaczynski pedig Lengyelországban tér vissza a hatalomba.”
Vagyis a centralizálódó Európának közös hadseregre van szüksége, legalábbis Weber szerint.
Nem kell hozzá túl nagy képzelőerő, hogy értelmezzük ezeket a szavakat. Eddig „csak” arról volt szó, hogy az EU leendő közös hadseregének katonáit Ukrajnába kellene küldeni. De ha már van egy közös uniós hadsereg, akkor miért is ne lehetne azt bevetni az olyan demokratikus választás végeredményének megváltoztatása érdekébe, amely nem tetszik az EU centralizációját a kontinensre erőltetni akaró brüsszeli bürokráciának.
Nem érdemes a továbbiakban kerülgetni a forró kását, ezt úgy hívják: katonai puccs.
