Kis szigetállamok egy csoportja saját kezébe venné az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás finanszírozását. A terv szerint a külföldön élő szigetlakók által hazaküldött pénzekre kivetett alacsony díjakból hoznának létre egy állandó alapítványi alapot. A cél, hogy a működés tizedik évére éves szinten mintegy 3 milliárd dollárt mozgósítsanak olyan projektekre, amelyek csökkentik a nemzeteik klímaválsággal szembeni sebezhetőségét.
Ez az összeg jelentősen meghaladná azt a nagyjából 2 milliárd dolláros nemzetközi közfinanszírozást, amelyet a kis szigetállamok 2021 és 2022 között kaptak az alkalmazkodásra – derül ki a Climate Policy Initiative nonprofit kutatócsoport 2025-ös tanulmányából.
A globális felmelegedéshez való alkalmazkodás finanszírozásának növeléséről épp ezen a héten is tárgyalnak az országok képviselői a jövő hét végéig tartó törökországi COP31 klímacsúcson, a Földközi-tenger partján fekvő Antalyában.
A kis szigetfejlődő államok (Small Island Developing States, SIDS) képviselői azonban úgy döntöttek, nem várhatnak tovább a finanszírozásról folyó, régóta húzódó nemzetközi viták eredményére.
„Arra jutottunk, hogy kell lennie egy olyan módszernek, amellyel megbízhatóbb finanszírozási forrásokat tudunk garantálni a szigetek számára” – nyilatkozta Walton Webson, Antigua és Barbuda ENSZ-nagykövete. „Nem hagyatkozhatunk újra és kizárólag a fejlesztési segélyekre. Most azon dolgozunk, hogy létrehozzuk a sajátunkat.”
Kiemelten fontos, hogy az új alaphoz nem társulnának olyan feltételek, amelyek a donorok meglévő pénzügyi támogatásához köthetők – hangsúlyozta Ritu Bhardwaj, a programot kidolgozó Nemzetközi Környezetvédelmi és Fejlesztési Intézet igazgatója. „Teljes kontrolljuk lesz a források felett.”
A SIDS-csoport a Csendes-óceán, a Karib-térség, az Atlanti-óceán, az Indiai-óceán és a Dél-kínai-tenger szigetországait tömöríti. Ezek a nemzetek különösen érzékenyek a bolygó felmelegedésével járó tengerszint-emelkedés hatásaira. Többségük ráadásul jelentős államadóssággal is küzd, ami erősen korlátozza a védelmi beruházások – például a part menti erózió megállítását célzó intézkedések – lehetőségeit.
Webson elmondta, hogy már előzetes megbeszéléseket folytattak több fejlesztési bankkal, januárra pedig egy szélesebb körű találkozót terveznek velük és a SIDS vezetőivel, hogy a 2027-es COP32 csúcsig érdemi előrelépést érjenek el.
A tervük létrehozná az első olyan platformot, amely a tengerentúli diaszpóra által hazaküldött pénzekből származó bevételeket – a nemzetközi fejlesztési segélyekre való várakozás helyett – egy állandó alapítványi tőke felépítésére használná fel az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás elősegítésére.
A kivándoroltak milliárdokat küldenek haza
A SIDS-csoport adatai szerint a kivándorolt szigetlakók teljes hazautalása mintegy 22 milliárd dollárt tett ki, és ez az összeg 2010 és 2023 között évente átlagosan 7 százalékkal nőtt.
A cél az, hogy a tervezett platform a működésének tizedik évére ennek az összesített volumennek körülbelül az egyharmadát lefedje.
A Nemzetközi Környezetvédelmi és Fejlesztési Intézet segítségével kidolgozott program első fázisa a nyitóévben a Dominikai Köztársaságba, Haitire, Jamaicába és Guyanába irányuló átutalásokra épülne. A második évben Fidzsi-szigetek, Szamoa és Tonga, a harmadikban pedig a Comore-szigetek, a Zöld-foki Köztársaság és Mauritius csatlakozna a rendszerhez.
A SIDS-platform tranzakciónként 3 százalékos díjat számítana fel a pénzküldőknek. Ez az arány jóval alacsonyabb, mint a vizsgált piacokon jelenleg tapasztalható 5–9 százalékos átlagos költség.
Egy friss SIDS-dokumentum szerint a kereskedelmi szektor jelenleg évente összesen akár 1,3 milliárd dollárt is felszámít a szigetlakóknak az átutalási díjak és a devizaárfolyam-marzsok fedezésére. Ezzel szemben a multilaterális klímaalapok 2023-ban mindössze 202 millió dollárt hagytak jóvá a SIDS-országok számára.
A költségek levonása után minden tranzakcióból 2–2,5 százalékpontnyi összeg kerülne a közös alapba, amelyet alaptőkeként tartanának nyilván és fektetnének be, 6,5 százalékos megcélzott hozammal. A hozam 85 százalékát közvetlenül a rugalmassági és klímavédelmi intézkedésekre költenék, a fennmaradó részt pedig katasztrófatartalékként képeznék.
Az alapeseti forgatókönyv becslései szerint a 10. évre az alapítványi tőke elérné a 2,59 milliárd dollárt. Kiegészítő támogatásokkal és egyéb bevételi forrásokkal (például idegenforgalmi adókkal) ez az összeg 5,53 milliárd dollárra emelkedhetne, ami évi 306 millió dollárnyi azonnal felhasználható, elosztható többletet eredményezne. Az olyan pénzügyi eszközök, mint a garanciák, pedig akár évi 3,13 milliárd dollárt is mozgósíthatnak a projektekre – írta a Reuters.
Surangel Whipps Jr., Palau elnöke rámutatott a jelenlegi rendszer visszásságára: azoktól a kis szigetektől, amelyek nem okozták a klímaválságot, a világ azt várja, hogy több hitelt vegyenek fel a kezelésére, mint azok az országok, amelyek előidézték azt.
„Ez a javaslat megfordítja ezt a logikát. Olyan pénzt használ, ami már a miénk, ami már most is áramlik hazafelé a Csendes-óceánon, a Karib-térségen és a többi régión keresztül, és mindezt a saját ellenálló képességünk növelése érdekében használja fel” – szögezte le az elnök.
