Választás
Az EU már beélesítette a magyar választás hivatalos befolyásolását
Alig néhány nappal ezelőtt az Európai Bizottság(EB) aktiválta azt a rendszert, amellyel közvetlen módon be lehet avatkozni a magyarországi parlamenti választásba. Látszólag persze minden törvényszerű, de a gyakorlat mást mutat. Az EU Digitális Szolgáltatások Rendelete(DSA) 2024-től hatályos, hivatalos célja a felhasználók jogainak védelme a jogellenes tartalmak elleni fellépés, valamint az online platformok átláthatóságának növelése.
A szakmai szempontok előtérbe helyezése, illetve a felhasználók jogainak védelmének kinyilatkoztatása mögött egy jól felépített cenzúrarendszert találunk, amelynek egyetlen célja:
hatékony eszközt biztosítson Brüsszelnek az információáramlás alakítására, lehetőséget adva egy adott ország közvéleményének az EU szája íze szerinti formálására és az uniós narratívával szembemenő tartalmak eltávolítására.
Az egész rendszernek van egy „gyorsreagálású” mechanizmusa, amelyet most, a magyar parlamenti választások előtt aktiváltak.
Ez az eljárás felhatalmazza az EU-t, hogy azonnali fellépést követeljen meg azoktól a platformoktól, amelyek a brüsszeli „fősodortól” eltérő tartalmakat hoznak nyilvánosságra. Az ilyen írásokat, videókat az EU vezetése dezinformációs kockázatnak minősíti. Számos kritikus a módszert „politikailag motivált beavatkozásként” értékeli.
Milyen eszközöket alkalmaz az EB, hogy akaratát érvényesítse?
A DSA nem más, mint egy csalás.
Brüsszel úgy állítja be a dolgot, hogy független civil szervezetek kapnak jogosultságot a különböző platformokon megjelenő tartalmak ellenőrzésére, még a kommentszekcióhoz is hozzáférésük van. Az EB olyan hatalmat ad ezeknek a szervezeteknek, hogy azok eldönthetik, mely tartalmak maradjanak láthatóak az online térben és melyek tűnjenek el onnan.
De melyek ezek az állítólagosan a politikai viták felett álló független, semleges civil szervezetek, amelyek dönteni hivatottak egy-egy tartalom sorsáról?
Például itt van a német Democracy Reporting International (DRI) szervezet, amely tavaly 3,9 millió eurót kapott az Európai Bizottságtól, 1,9 millió eurót a német, illetve közel egy millió eurót a holland külügyminisztériumtól. A sort lehet még folytatni,
Az Alliance4Europe és a Debunk EU több százezer eurót kapott a Horizon Europe program keretében. A GLOBSEC az EU-val szerződött pénzügyi segítségre, a Riporterek Határok Nélkül 2023-ban és 2024-ben számos intézményi támogatásban részesült.
Többek között ezeket a formációkat tekinti az EU semleges szervezeteknek, ami komoly kérdéseket vet fel azzal kapcsolatban, hogy ki ellenőrzi az információáramlást a magyar választás időszakában.
A Magyar Hírlap olvasóinak bizonyára nem kell külön magyarázatot adni arra, hogy az EU milyen tartalmakat akar eltüntetni, mert évek óta folyik a magyar patrióta kormány Brüsszel általi megbuktatásának kísérlete.
A helyzetet talán idén februárban az amerikai Képviselőház Igazságügyi Bizottságának jelentése jellemzi a legmarkánsabban, amikor az Európai Unió intézkedéseit „külföldi cenzúrafenyegetésként” értékelte.
A bizottság központi érve szerint az EU a választási beavatkozás és a dezinformáció elleni fellépés ürügyén valójában az uniós tagállamok demokratikus folyamataiba avatkozik be.
A testület szerint az EU fegyverként használja a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabályt.
Az EB tehát március 18-án ennek a DSA mechanizmusnak a „gyorsreagálású részlegét” aktiválta, amely a magyar parlamenti választást követő egy hétig fog üzemelni.
De miért kell „üzemben” tartani még egy hétig a platformok szigorú ellenőrzését, ha egyszer már kihirdették a választás végeredményét?
Azért, mert kezd az EU-ban az a szemlélet eluralkodni, hogy a szavazás lezárása után az eredmény megváltoztatható.
Ez történt 2024 decemberében, amikor a román alkotmánybíróság először törvényesnek, két nappal később pedig törvénytelennek ítélte meg az elnökválasztás első fordulójának eredményét, ezért azt megismételtette. Az indok: a kampányban orosz befolyás volt érzékelhető. Az első fordulót Calin Georgescu soviniszta elnökjelölt nyerte meg, akit különböző jogi kifogásokra hivatkozva kizártak a megismételt elnökválasztásból.
Nem azért mert, szélsőséges nézeteket vallott, hanem azért, mert rendezett kapcsolatokat akart Oroszországgal, valamint meg akarta szüntetni Ukrajna támogatását. A kampányban az orosz befolyásolásra nem volt konkrét bizonyíték, és furcsa is lett volna, hogy néhány közösségi oldalon megjelent bejegyzés dönthette volna el a választás kimenetelét.
Az EU attól félt, hogy Románia „átcsúszik” a másik „oldalra” és Ukrajna hátában megerősíti az „ukrán szkeptikus” magyar-szlovák tömböt.
Ezt nem lehetett hagyni. Abban biztosak lehetünk, hogy a román alkotmánybíróság nem önként csinált magából bohócot, amikor 48 órán belül két egymásnak ellentmondó ítéletet hozott.
Viszont a leköszönő elnök, Klaus Iohannis elrendelte „bizonyos” hírszerzési dokumentumok titkosításának feloldását és nyilvánosságra hozatalát. A dokumentumok egy hatalmas online kampányról szóltak, amelyet „egy állam” támogatott, azért, hogy Calin Georgescu választási sikerét előmozdítsa.
Ez lett volna a bizonyíték az orosz beavatkozásra.
A megismételt elnökválasztást a globalista brüsszelita, Nicusor Dan nyerte meg.
A mozaik darabjai kezdenek összeállni, és a román elnökválasztás körülményei több vonatkozásban is hasonlóak a mostani magyar helyzethez. De szerencsére nem mindenben és éppen ezért, bár „bezzeg” Románia példája figyelemfelkeltő és pontosan rávilágít az EU módszereire, nálunk ez mégsem fog működni.
