A csillagászok közelebb kerülhettek annak megfejtéséhez, mi okozza a világűrben észlelt különös, rendkívül gyors röntgenvillanások egy részét.
Az Einstein Probe űrtávcső 2024. januári felbocsátása óta több ilyen, úgynevezett gyors röntgentranzienst figyeltek meg, amelyek eredete eddig nagyrészt rejtély maradt. Egy új megfigyelés azonban arra utal, hogy legalább néhány ilyen jelenség két neutroncsillag összeütközéséhez kapcsolódhat.
A kutatók figyelmét az EP250704a/GRB 250704B jelű esemény keltette fel, amelyet három különböző műhold is érzékelt. Először egy mindössze fél másodpercig tartó, rövid gamma-kitörést észleltek. Az ilyen kitörésekről már korábban is tudták, hogy neutroncsillagok ütközésével állhatnak kapcsolatban. Ezek az objektumok egyes szupernóva-robbanások után maradnak vissza, és elképesztően sűrűek: a Nap tömegénél is nagyobb tömeget zsúfolhatnak egy nagyjából város méretű gömbbe.
A gamma-kitörés után azonban valami szokatlan történt. Az Einstein Probe ugyanabból a térségből egy közel tíz percig tartó röntgenvillanást is érzékelt. Korábban már felmerült, hogy a gyors röntgentranziensek és a neutroncsillagok összeolvadása között kapcsolat lehet, de ezt nehéz volt bizonyítani, mert ezek a jelek rendkívül gyorsan elhalványulnak. A mostani esemény az eddig megfigyelt leghosszabb, neutroncsillag-összeolvadáshoz köthető közvetlen röntgenvillanás lehet.
A csillagászok azt is megállapították, hogy a röntgensugárzás körülbelül hatmilliárd fényévet utazott, mire elérte a Földet. A kutatók először azt vizsgálták, nem egy hatalmas csillag szupernóva-robbanása okozta-e a jelenséget, ám ennek nem találták nyomát. A különböző műszerekkel összegyűjtött adatok alapján a legvalószínűbb magyarázat az, hogy két neutroncsillag ütközött össze.
Az ütközés eredménye különösen érdekes lehetett: a kutatók szerint egy új neutroncsillag, azon belül is egy magnetár jöhetett létre. A magnetárok rendkívül gyorsan forgó neutroncsillagok, amelyek elképesztően erős mágneses térrel rendelkeznek. Az általuk felszabadított energia felerősítheti és meghosszabbíthatja az ilyen kozmikus kitöréseket, ami magyarázatot adhat arra, miért tartott a mostani röntgenjel szokatlanul sokáig.
A felfedezés ugyanakkor még nem jelenti azt, hogy minden rejtélyes gyors röntgenvillanást neutroncsillagok ütközése okoz. A neutroncsillag-összeolvadások sem mindig magnetárt hoznak létre: korábban már megfigyeltek olyan ütközést, amelynek végén fekete lyuk keletkezett. A kutatók ezért további hasonló eseményeket szeretnének megfigyelni, hogy kiderítsék, milyen gyakran születnek magnetárok két neutroncsillag összeolvadásából, és valóban ezek az objektumok állnak-e a világűrből érkező rejtélyes röntgenvillanások jelentős része mögött - írja az IFL Science.
