Az ember személyiségét sokáig elsősorban a neveltetés, a környezet és az élettapasztalatok formálják – egy új, nagyszabású kutatás azonban azt mutatja, hogy a genetika is mérhető szerepet játszik abban, milyenné válunk.
A kutatók 46, egyenként több százezer, illetve több mint egymillió embert felölelő csoport genetikai adatait elemezték, és azt vizsgálták, hogyan kapcsolódnak az egyes génváltozatok az úgynevezett Big Five személyiségjegyekhez: a nyitottsághoz, lelkiismeretességhez, extraverzióhoz, barátságossághoz és neuroticizmushoz.
A vizsgálat során összesen 1260 olyan vezető genetikai variánst azonosítottak, amelyek összefüggésbe hozhatók a személyiségjegyekkel, közülük 824-et korábban még nem írtak le ilyen kapcsolatban. Az eredmények alapján ezek a genetikai tényezők a személyiségjegyek változatosságának körülbelül 5–9 százalékát magyarázzák, a kutatók szerint azonban a legmegbízhatóbb mérési módszereket figyelembe véve ez az arány akár 13 százalékra is emelkedhet.
A kutatók közeli rokonok, összesen több mint 50 ezer ember genetikai adatait is elemezték, hogy elkülönítsék a genetikai hatásokat a közös környezet és a hasonló neveltetés hatásaitól. Az eredmények arra utalnak, hogy a személyiséghez kapcsolódó genetikai különbségek valóban önálló szerepet játszanak, ugyanakkor a gének korántsem határozzák meg előre, milyen emberré válunk. A személyiséget számos környezeti, társadalmi és élettapasztalati tényező alakítja.
Érdekes módon a genetikai hajlamok bizonyos életútbeli különbségekkel is összefüggést mutattak. A neuroticizmusra való nagyobb genetikai hajlam és az alacsonyabb barátságosság például egyes kockázatosabb viselkedésekkel hozható összefüggésbe, míg a lelkiismeretességhez kapcsolódó genetikai tényezők bizonyos esetekben alacsonyabb droghasználati kockázattal jártak együtt. A genetikai profilok még azzal is kapcsolatot mutattak, hogy az emberek milyen környezetben éltek későbbi életük során: a nyitottsághoz kapcsolódó genetikai jellemzők például nagyobb eséllyel társultak kozmopolita, professzionális városi környezethez, míg a lelkiismeretességhez kötődő tényezők a külvárosi élethez kapcsolódtak.
Mindez azonban nem jelenti azt, hogy léteznének egyszerű „személyiséggének”, amelyek eldöntik, ki lesz extrovertált, szorongó vagy éppen lelkiismeretes. A kutatás inkább azt mutatja, hogy nagyon sok gén apró hatása adódik össze, miközben a környezet és az élet során szerzett tapasztalatok legalább ilyen fontos szerepet töltenek be. A DNS tehát bizonyos hajlamokat befolyásolhat, de önmagában nem írja meg előre az ember személyiségének történetét - írja az IFLScience.
