A Holdon a geológiai értelemben vett közelmúltig is aktív vulkáni tevékenység zajlott – derült ki a kínai Csang'o–5 (Chang'e-5) űrszonda által a Földre hozott minták elemzéséből. A kutatók radiometrikus kormeghatározással kimutatták, hogy a holdi talajban talált mikroszkopikus vulkáni üveggyöngyök nagyjából 120 millió évvel ezelőtt keletkeztek, ami rácáfol a korábbi termikus modellekre.
A Holdon található magmás kőzetek kiterjedt ősi vulkanizmusra utalnak, ám a folyamat pontos időtartama eddig tisztázatlan volt. A legfiatalabb, eddig pontosan datált vulkáni holdkőzetek korát mintegy 2 milliárd évre becsülték, így a tudomány eddig úgy vélte, hogy az égitest vulkáni aktivitása ekkorra már leállt.
A Hold felszínén található mikroszkopikus üveggyöngyök kétféleképpen jöhetnek létre: meteoritbecsapódások vagy vulkánkitörések (magmaszökőkutak) során. Egy kutatócsoport a Csang'o–5 űrszonda által gyűjtött holdi talajmintákból mintegy 3000 ilyen üveggyöngyöt vizsgált meg. A szakemberek a textúra, a kémiai összetétel, valamint a kénizotópos mérések alapján választották el a becsapódási és a vulkáni eredetű darabokat.
A hatezer vizsgálati mintából összesen hármat azonosítottak egyértelműen vulkáni eredetűként. Ezeken az urán-ólom (U-Pb) radiometrikus kormeghatározást alkalmazva kiderült, hogy a gyöngyök mindössze 123 ± 15 millió évvel ezelőtt keletkeztek, és geológiai folyamatok révén csak később kerültek a szonda leszállóhelyére. Az eredmény egyértelműen bizonyítja a közelmúltbeli holdvulkanizmust, amellyel a korábbi hőfejlődési modellek nem számoltak.
A meglepő jelenségre az üveggyöngyök kémiai összetétele adhat magyarázatot. A kutatók kiemelkedően magas ritkaföldfém- és tóriumkoncentrációt mértek a vulkáni mintákban. Ez arra utal, hogy a szokatlanul kései vulkanizmust a holdköpeny magmaforrásaiban található, hőt termelő elemek (például a radioaktív bomlásból hőt leadó tórium) lokális feldúsulása tette lehetővé, amely elegendő hőt biztosított a kőzetolvadáshoz – írta a Science.org.
