Egy új kutatás szerint elképzelhető, hogy a nyelv egyik legfontosabb sajátossága, amelyet eddig kizárólag az emberi kommunikáció sajátjának tartottak, valójában már a majmoknál is jelen van.
A kutatók rhesusmakákókkal végeztek kísérleteket, és arra jutottak, hogy ezek az állatok képesek lehetnek az úgynevezett kompozicionalitásra – vagyis arra, hogy különálló jelentéseket rugalmasan összekapcsoljanak egy új, összetett jelentés létrehozásához.
A vizsgálat során a majmoknak először meg kellett tanulniuk egy absztrakt jel jelentését, amely a „nem” fogalmát képviselte. Ezután ezt a jelet különböző képekkel – például egy kutya képével – kombinálták. Az állatoknak ilyenkor azt kellett felismerniük, hogy melyik kép nem a kutyát ábrázolja. A kísérletek eredményei szerint a makákók nem egyszerű szabályokat memorizáltak, hanem képesek voltak minden egyes új feladatnál a „nem” jelentését összekapcsolni az éppen látott képpel, ami a magasabb szintű gondolkodás egyik fontos jele - írja a ScienceAlert.
A kompozicionalitás az emberi nyelv egyik alapköve, hiszen ennek segítségével tudunk végtelen számú új mondatot létrehozni ismert szavakból. A kutatás eredményei arra utalnak, hogy ennek a képességnek az evolúciós gyökerei sokkal régebbiek lehetnek, mint eddig gondolták, és már a főemlősök közös őseinél is kialakulhattak. Bár a makákók természetesen nem beszélnek emberi nyelven, a vizsgálat szerint rendelkezhetnek azokkal az alapvető kognitív mechanizmusokkal, amelyekből az emberi nyelv később fejlődhetett ki.
A kutatók hangsúlyozzák, hogy az eredmények nem jelentik azt, hogy a majmoknak emberihez hasonló nyelvük lenne. Inkább azt mutatják, hogy a nyelvhez szükséges egyik alapvető mentális képesség nem kizárólag az ember sajátja, hanem mélyebb evolúciós eredetű lehet. Ez új megvilágításba helyezheti a nyelv kialakulásának történetét, és segíthet jobban megérteni, hogyan fejlődött ki az emberi kommunikáció egy egyszerűbb, ősi kognitív rendszerből.
