Egy új gázvezeték építésének előkészítése közben különleges régészeti felfedezést tettek Németország északkeleti partjainál. A Greifswaldi-öböl fenekén egy körülbelül 400 éves hajó maradványaira bukkantak, amely évszázadokon keresztül rejtőzött az iszap alatt. A roncsból mindössze néhány nagyobb faszerkezeti elem maradt fenn, a körülötte talált tárgyak azonban meglepően sokat elárultak arról, milyen hajó lehetett, mire használták, és talán még arról is, hogyan süllyedt el.
A régészeknek rendkívül kevés idejük volt a munkára. Mivel a területen egy cseppfolyósított földgáz szállítására szolgáló vezeték építését készítették elő, a búvárok mindössze 12 napot kaptak a leletek kimentésére. Ötfős csapatok dolgoztak a nagyjából 7,5 méteres mélységben fekvő roncsnál, és összesen 22 merülést hajtottak végre.
A körülmények egyáltalán nem voltak ideálisak. A víz zavaros volt, a tengerfenék puha iszapja pedig tovább rontotta a látási viszonyokat. A tárgyak jelentős része szinte teljesen eltemetve feküdt, ráadásul nagy területen szétszóródott.
Ennek ellenére hatvan régészeti leletet sikerült felszínre hozni. Előkerült két kovácsoltvas horgony, hosszú kötéldarabok, elveszített cipőtalpak, különféle szerszámok és egy csaknem 3,7 méter hosszú fenékvízszivattyú-cső is. Utóbbit egyetlen tölgyfatörzsből faragták ki, és arra szolgált, hogy a hajótestbe bejutó vizet kiszivattyúzzák, majd a hajó oldalán keresztül a tengerbe vezessék.
A hajótest legnagyobb fennmaradt darabja körülbelül 7,3 méter hosszú. A fa évgyűrűinek vizsgálata alapján a hajó építéséhez használt fákat 1615 és 1639 között vághatták ki, így a kutatók a 17. század első felére teszik a hajó korát.
Az építési módot is sikerült azonosítani. A hajót úgynevezett klinkerpalánkozással készítették, vagyis a hajótestet alkotó fadeszkák szélei egymásra feküdtek. A palánkokat vasszegekkel rögzítették, a réseket pedig kátránnyal tették vízhatlanná. Ez a technika évszázadokon keresztül elterjedt volt Észak-Európában.
A roncs körül talált két horgony, a fából készült bója és a nagy mennyiségű kötél arra utal, hogy a hajó valószínűleg lehorgonyozva állt a Greifswaldi-öbölben, amikor elsüllyedt. A hajó egyes fadarabjain égésnyomokat is találtak, ezért a kutatók szerint elképzelhető, hogy fedélzeti tűz okozta a vesztét.
A roncs azonban nemcsak elsüllyedésének körülményei miatt érdekes. A szerszámok alapján úgy tűnik, hogy a hajó hosszabb utakra is fel volt készítve. Vésők, fúrók és élezéshez használt eszközök kerültek elő, ami arra utal, hogy a fedélzeten egy kisebb műhely működött. A legénység így menet közben is elvégezhette a szükséges javításokat.
A kutatók szerint a hajó felszereltsége arra utal, hogy nem kizárólag rövid, part menti utakra használták. A szivattyú, a horgonyok és a jól felszerelt műhely együttes jelenléte alapján hosszabb tengeri utak megtételére is alkalmas lehetett.
A feltárás egyik tárgya azonban továbbra is komoly fejtörést okoz a szakembereknek. Egy sárga agyagtéglát találtak, amelyet fába foglaltak, és több lyukat alakítottak ki benne. A régészek egyelőre nem tudják teljes bizonyossággal megmondani, mire szolgált.
Az egyik elképzelés szerint rögtönzött élezőeszköz lehetett, amellyel fúrószárakat vagy vésőket élesítettek. Az is elképzelhető, hogy egy korábban megsérült szerkezet egyik darabját hasznosították újra, majd új fa foglalatot készítettek hozzá. Michal Grabowski víz alatti régész azonban elismerte, hogy a tárgy pontos funkcióját egyelőre nem sikerült megfejteni.
A roncs szerencsére nem semmisült meg a vezetéképítés miatt. A nyomvonalat végül úgy módosították, hogy elkerülje a lelőhelyet. A hajó maradványait homokzsákokkal fedték le, így azok továbbra is a tengerfenéken maradhatnak.
A kutatók ezért abban bíznak, hogy a jövőben visszatérhetnek a helyszínre, és további tárgyakat találhatnak. Grabowski szerint a roncs egyfajta apró időkapszula: önmagában csak egy kis darabja a térség múltjának, de segítségével sokkal pontosabb képet lehet alkotni arról, hogyan hajóztak, dolgoztak és éltek az emberek a Balti-tenger térségében négyszáz évvel ezelőtt.
A hajó történetének jelentős része azonban továbbra is rejtély. Nem tudni biztosan, honnan indult, hová tartott, milyen rakományt szállított, kik voltak a fedélzetén, és pontosan mi történt azon a napon, amikor elsüllyedt. A tűz nyomai egy lehetséges magyarázatot kínálnak, de a végleges válaszhoz további kutatásokra lesz szükség. Négyszáz évvel a hajó pusztulása után tehát a Greifswaldi-öböl iszapja még mindig őrzi történetének egy részét - írja a Popular Mechanics.
