Van egy ókori isten, akiről szinte semmilyen történet nem maradt fenn. Nem tudjuk, hogyan imádkoztak hozzá, milyen ünnepet tartottak a tiszteletére, sőt még azt sem, hogy valóban ugyanazt az alakot látjuk-e a különböző ábrázolásokon. Mégis elég ránézni a szarvasagancsos férfira és rögtön azt mondjuk: Cernunnos.
Ez már önmagában különös.
A név legbiztosabb és legismertebb előfordulása a Pillier des Nautes, vagyis a hajósok oszlopa nevű római kori emléken maradt fenn, amelyet Párizsban találtak, és az 1. század elejére datálnak. Az egyik kőtömbön egy férfialak feje látható, fölötte a részben sérült, de Cernunnosként olvasott felirattal. A figura fején szarvasagancsok vannak.
És itt kezdődik a rejtély.
A kelta világ vallásáról ugyanis nincs olyan összefüggő írásos hagyományunk, mint a görögöknél vagy a rómaiaknál. A druidák nem hagytak ránk mitológiai kézikönyvet, amelyben szépen felsorolnák, hogy melyik isten miért felelős. Amit tudunk, azt feliratokból, tárgyakból, szobrokból és későbbi szerzők beszámolóiból próbáljuk kikövetkeztetni.
Cernunnost ezért gyakran a természet, az állatok, a termékenység és a bőség isteneként írják le, de ezt nem úgy kell érteni, mintha egy ókori felirat közölné velünk a munkaköri leírását. Ezek modern régészeti és vallástörténeti értelmezések.
A képi világ valóban csábító.
A Cernunnosszal kapcsolatba hozott alakokat gyakran állatok veszik körül, olykor torquest, vagyis jellegzetes kelta nyakperecet tartanak, máskor kígyó jelenik meg mellettük. Ezek alapján egyes kutatók a gazdagsággal, a termékenységgel, a vadállatok világával vagy az ember és természet közötti határterülettel kapcsolják össze.
A legismertebb lehetséges párhuzam a Gundestrup-üstön látható.
A Dániában 1891-ben előkerült hatalmas ezüstüst valószínűleg a Kr. e. 2–1. században készült, és eredete máig vitatott. Stílusa több kulturális világ elemeit vegyíti. Egyik lemezén keresztbe tett lábbal ülő, agancsos férfi látható. Egyik kezében torquest tart, a másikban egy különös, kos szarvával ábrázolt kígyót, körülötte pedig szarvas, kutya és más állatok jelennek meg.
Első pillantásra szinte kiáltja magáról, ő Cernunnos.
Csakhogy nincs mellette név.
Ezért tudományosan pontosabb úgy fogalmazni, hogy Cernunnoshoz hasonló, esetleg vele azonosítható alakot látunk. Nem bizonyítható, hogy az üst készítői vagy használói ugyanazon a néven ismerték.
Hasonló óvatosság szükséges az észak-itáliai Val Camonica sziklarajzainál is. Itt található egy agancsos, emberalakú figura, amelyet gyakran Cernunnos egyik korai ábrázolásaként mutatnak be. A probléma az, hogy a sziklarajzok datálása és kulturális értelmezése rendkívül összetett, ezért nem lehet egyszerűen kijelenteni, hogy „íme, Cernunnos Kr. e. 400-ból”.
Lehet kapcsolat. Bizonyosság nincs.
És talán éppen ez teszi az egész történetet ennyire izgalmassá.
Az agancs ugyanis önmagában is rendkívül erős szimbólum. A szarvas minden évben elhullajtja, majd újranöveszti agancsát. Nem nehéz elképzelni, hogy egy ősi közösség ebben halált és újjászületést, elmúlást és megújulást látott. De ismét el kell mondanunk, hogy ez csak egy értelmezés, nem fennmaradt kelta magyarázat.
Még maga a Cernunnos név jelentése sem teljesen biztos. Gyakran a „szarv” jelentéskörével hozzák kapcsolatba, így nagyjából „szarvas/szarvakkal rendelkező” alakra utalhatott.
A modern kultúra közben megtette azt, amit a modern kultúra rendszerint megtesz, kitöltötte az üres helyeket. Cernunnos megjelent neopogány vallási irányzatokban, fantasyvilágokban, regényekben, játékokban és filmekben. Ezekben gyakran már kész személyiséget, pontos hatáskört és részletes mitológiát kapott.
Az ókori Cernunnos azonban sokkal csendesebb.
Nem beszél hozzánk fennmaradt mítoszokból. Nem tudjuk, milyen imát mondtak előtte. Még azt sem tudjuk biztosan, hogy a különböző agancsos alakokat ugyanannak az istennek tekintették-e Galliában, Britanniában vagy más kelta közösségekben.
Csak a kép maradt mag, egy agancsos férfi, körülötte állatokkal, kezében a hatalom és gazdagság jelképeivel.
Talán erdei isten volt. Talán a bőség ura. Talán az élet és halál közötti átjárás alakja. Vagy ezek közül egyik meghatározás sem írja le pontosan azt, amit kétezer évvel ezelőtt jelentett.
Cernunnos igazi varázsa éppen ebben rejlik.
Az ókori világ legtöbb híres istenét történetekből ismerjük.
Őt szinte csak egyetlen pillantásból.
