Amiről Fonyód mesél
ĀFonyódon, ha jól körülnézünk, ott van minden a szemünk előtt, ami a Balatont a legtöbb ember számára vonzóvá teszi

ĀFonyódon, ha jól körülnézünk, ott van minden a szemünk előtt, ami a Balatont a legtöbb ember számára vonzóvá teszi
ĀFelálltok, kimegyünk az autótokhoz, beülünk, és eltűzünk innen. Csak néztünk. Miért? Hát itt parkol mögöttetek egy zöld Trabant
ĀIsmert belpesti körökben az az általános nézet, hogy az okos, tájékozott ember csak fővárosi lehet, a vidékiek buták és tájékozatlanok. Műveletlen tahók
ĀAz első alkalommal, amikor Kolozsvárra mentünk, még nem volt betiltva az, hogy magánlakásokban vendégül lássák a magyarok a magyarokat
ĀÁtugrottunk az egyik évből a másikba, a világban minden változik, minden mozgásban van. A hülyeség viszont állandó
ĀMindennek, minden tanulásnak ugyanaz a kezdete: írni és olvasni. Meg persze számolni, összeadni, kivonni, osztani, szorozni
ĀÉrdemes végiglapozni a cseppet sem szégyenlősen kereszténység-, hagyomány-, korábban általánosan elfogadott emberi értékek és törvények ellenes baloldali sajtótermékeket
ĀÖnálló életem második karácsonyának nagyívű elképzelésekkel vágtam neki
ĀAz Amerikai Egyesült Államok magyarországi nagykövete David Pressman sokoldalú ember. Minden, aminek nem kéne lennie
ĀKözvetítőket kellett tehát beiktatni, akik az ott amúgy teljesen szabadon megvásárolható alkatrészeket hazahozhatták
ĀA romantikus stílusú épületet 1894-ben Hofer Ottó soproni építész tervezte, és a borkereskedő Lenck-család építtette
ĀA fene nagy magyar diktatúrában a balliberális ellenzék még a spanyolviaszt sem tudja feltalálni. Eszelősen ragaszkodnak a már ezerszer eredménytelen módszereikhez
ĀA munkanapokon estére én eléggé elfáradtam, behúzódtam a szobánkba, és a skót költő verseit olvastam
ĀA hivatásos rettegők most éppen a Fidesz által a parlamentnek benyújtott szuverenitási törvény miatt kotkodácsolnak
ĀA létezett szocializmus utolsó éveiben sem volt egyszerű mutatvány Nyugat-Európába utazni
ĀNézzük, a nemzeti konzultációs plakát ürügyén mi mindent is kiáltott bele abba az európai parlamenti sötétségbe a mi egyik derék hazaárulónk
ĀFutott tehát az életem az örömök és bánatok közötti ösvényen. Nem nagyon ügyeltem arra, hogy kidekázzam a helyes egyensúlyt
ĀFél évszázad elteltével, 2022 szeptemberében ismét ünnepelni gyűltek össze Balatonalmádi vörösberényi városrészének lakói
ĀKorosztálya legtehetségesebb szobrászaként tartják számon. 1954-ben született, akárcsak én, és 1993-ban, harminckilenc évesen halt meg
ĀA nagy magyar diktatúrában állítólag betiltott CEU (a Soros-egyetem) Demokrácia Intézete vitát rendezett az úgynevezett alternatív élelmiszerekről
ĀRácz Zsuzsa írónőt a Kovácsné kivan című új könyve ürügyén kérdezték feminizmusról, egyenjogúságról, családbarát kormányról
ĀAz úgy volt, hogy a valamikori falusi, kisvárosi és nagyvárosi fúvós-vonószenekarok helyét átvették a gitáros fiatalemberek
ĀMindent megtudtunk, ami nem volt fontos az ügyben. Csak arra nem derült fény, hogy valójában kiket és miért kellett az utcára rakniuk a rendőröknek
ĀFelugattak a gépkarabélyok, a Szerbiához tartozó Horgosnál. Migránsbandák keveredtek tűzpárbajba, amelynek három halálos áldozata volt
ĀMindig most van. Amikor visszaemlékezünk arra, ami volt, látszólag kiszakadunk a jelenből. Pedig dehogy
ĀAz Öreg-tó partjának meghatározó része a tatai vár. Zsigmond király építette, 1409-re készült el
ĀLeszállt közénk az európaiság csúcsairól egy izlandi ember. Ő író, a neve Jón Kalman Stefánsson. A balközönség és a balsajtó ájult tisztelettel fogadta
ĀÖsszművészeti megmozdulás volt a bálteremben. Ott voltak a képzőművészek, az írók, már csak a zene hiányzott
ĀKarsai Dániel az aktív eutanázia törvényességéért és annak a magyar társadalomban való elfogadottságáért harcol
ĀItt élt a faluban az óriási tekintélyű Meggyes József doktor. Már nyugdíjas volt, amikor ide kerültünk
