Semmit, ami a világban történik, és senkit, aki a világban van vagy volt, nem érthetünk és ismerhetünk meg az őt körülvevő viszonyrendszer nélkül. A történelem nem holt anyaggal foglalkozó tudomány, hiszen minden, ami a területéhez tartozik, emberi, azaz élő volt valamikor. Így tekinthetünk ma vissza elődeink életére.
II.Géza korai halála után zavaros évek következtek. Apját nagyobbik fia, III.István (1162-1172) követte. Megkoronázásának hírére azonban a Bizáncba menekült István herceg Manuel császár fegyvereseinek élén elindult Magyarországra a trón megszerzéséért. A magyar urak alkut ajánlottak a császárnak. István helyett elfogadták volna királynak testvérét, Lászlót. A római katolikus esztergomi érsek, Lukács nem volt hajlandó a bizánci császár hívét megkoronázni. Lászlót 1162-ben a kalocsai érsek koronázta meg, szétszakadt az ország. Két királya volt, ám 1163-ban László váratlanul meghalt. A gyenge III.István és hívei nem fogadták el királyuknak IV.Istvánt (1163-1165), és folytatódtak a zavaros évek, melyek lényegében az 1054-es nagy keresztény vallásszakadás, a szkizma utóhullámait is jelentették.
Az Istvánok harca a fiatalabb győzelmével végződött, nagybátyja visszament Bizáncba. Ám megegyezés született arról, hogy III. István öccse, Béla herceg jegyezze el a bizánci császár lányát. A viszály nem csitult, ennek csak IV. István halála vetett véget. A római katolikus vallás azonban megszilárdult az országban, ez főleg Lukács, esztergomi érsek következetességének volt köszönhető.
A huszonöt éves korában meghalt III.István után végül mégiscsak öccse, Béla került trónra (1173-1196). Bélát – bár biztosította a magyar urakat arról, hogy nem hozza be a bizánci vallást – gyanakodva fogadták. Az sem segített helyzetén, hogy végül nem a bizánci császár lányával kötött házasságot, hanem antiochiai Chatillon Ágnest vette feleségül. Béla minden ellenségeskedést félretéve oklevélben szavatolta, hogy nem csorbítja az esztergomi érsek koronázási jogkörét. Az ellenségeskedés, határozottsága következtében, rövid idő alatt megszűnt. Igaz, ennek ára az volt, hogy börtönbe zárta öccsét, Gézát és édesanyját, Eufrozina anyakirálynét is.
III.Béla felvirágoztatta országát. Hiteles adatok maradtak fenn arról, hogy a magyar király gazdagsága a német és a bizánci császár után következett, a francia és az angol királyéval volt egy szinten. A királyi birtokok jövedelmein kívül jelentős bevételei voltak a felségjogon szedett jövedelmekből és a pénzben, veretlen ezüstben befolyó összegekből. Jellemző, hogy a gazdag király egy egész vártartományt adományozhatott 1193-ban a Frangepánoknak.
Béla teremtette meg a királyi kápolna és a királyi kancellária elválasztásának lehetőségét. Elrendelte, hogy minden, a király jelenlétében tárgyalt ügy írásban is megerősíttessék: ekkortól él a magyar hivatali írásbeliség.
A király visszaszerezte a korábban elvett országrészeket, a magyar határt a Duna-Száva vonalon szilárdította meg. Megözvegyülvén a francia király nővérét választotta második feleségének.
Hosszú uralkodásának derekán jelölte ki utódjául idősebb fiát, Imrét. Második fiának, Andrásnak hatalmas birtokokat és vagyont hagyott, hogy saját be nem váltott fogadalmát ő teljesítse: indítson keresztes hadjáratot a Szentföldre.
