És akkor 154. – Aki nagy lábon élt

Salamon Béla kisebb-nagyobb kanyarok után a Royal Sörkabaréba került, ahol sikerrel lépett fel Szőke Szakáll darabjaiban. Jó játékának szétszaladt a híre, és Bárdos Artúr, aki Harmath Imre Király utcai kabaréjában, a Trocaderóban is fellépett, Salamonért küldetett, hogy vegye át Kabos Gyula visszaadott szerepét a Belvárosi Színházban. Salamon vállalta, ám mégsem állt össze az előadás, mert összekülönböztek Bárdossal. Pillanatok alatt átszerződött az Apolló Kabaréhoz. Két darabban is szép sikert ér el Salamon Béla az új helyen. Ennek egyik összetevője a színész Pesten villámgyorsan elterjedt alvós történetének a híre és az a tény, hogyha csak megjelenik a színpadon, még mielőtt megszólalna, már nevet a közönség. Salamon Béla alakja, kacsázó járása, esetlen tartása, hatalmas, 47-es lába, kék szeme és bárgyú tekintete színre kerülésének első pillanatától sikerének egyik titka.

A komikus 1922-ben aratta első átütő erejű sikerét. A Szőke Szakáll művésznéven dolgozó Gärtner Sándor írta Vonósnégyes című jelenetben futott be. A kalandos sorsú és furcsa nevű író, akinek a másik álneve egyébként Gerő Jenő volt, érdekes pályát futott be. Magyarországról Ausztriába került, aztán következett Németország, majd az Amerikai Egyesült Államok. Itthon kezdetben hivatalnokként dolgozott, majd Salamon Bélához hasonlóan mellékállásban lépett fel a különböző kabarékban, és kezdte el jelenetei írását. Rengeteg filmben szerepelt, többek között a Casablancában is. Igaz, nem egy Humphrey Bogart léptékű szerepet kapott, a főpincért alakította. A Vonósnégyes egyfelvonásos bohózata – a négy zenész közül egyik sem tud muzsikálni – ma is népszerű, ám születésekor sehol nem akarták bemutatni. Salamon Bélára itt tapadt rá az a személyiségének szerves részét megjelenítő szerep, melynek segítségével mindig hitelesen tudta megjeleníteni: a félszeg, de ügyefogyottságában is ravasz kisember figuráját.

Salamon Béla 1923-tól 1931-ig a Teréz körúti Színpad igazgatója volt. A következő években operett szerepeket vállalt, majd visszatért a kabarékhoz, ám közben nyolc filmben is dolgozhatott. 1939-től 1945-ig a zsidótörvények értelmében nem szerepelhetett színpadon. A II. világháború után a Vígszínházban lépett fel, majd 1951-ben a Vidám Színpad alapítói között volt.

Szuhay Balázs, Salamon Béla egykori partnere – akit a nagyközönség leginkább Kandúr Bandi magyar hangjaként tud azonosítani – így írta le Salamon Béla kivételes tehetségének jellemzőit: „Színésznek kegyetlenül rossz volt. Salamon Bélának: egyedülálló zseni. Egyszeri, megismételhetetlen, utánozhatatlan, követhetetlen. Az, amit ő a színpadon csinált, ellenkezett mindazzal, amit a színjátszásról tanítanak. Ha a partnere a színpadon véletlenül hozzá beszélt, letolta: „Aranyoskám, nem én fizettem, hanem a közönség… Kifelé mondja aranyoskám és hangosan!” Dikciója, beszédstílusa is ellentétben áll minden fennálló szabállyal. Mondatai az ő jellegzetes, kántáló, éneklő hangsúlyozásával válnak szállóigévé: „Ha én egyszer kinyitom a számat, ha én egyszer elkezdek beszélni!”

Salamon Béla a népszerű kabarémester, akit egy egész ország szeretett, szép kort élt meg. 80 éves korában, 1965-ben halt meg. Alakja, jelenetei azonban ma is gyakran felbukkannak a különböző televíziós műsorokban.