És akkor 153. – Salamon Béla hagyatéka

Nem érdektelen kikanyarodnunk a saját történetünkből, és megidézni annak az embernek az életét, aki ezt a bizonyos, nagyon ismert mondatot Lepsényről annyira mélyen beleégette a kabarétörténetbe.

A nagytermetű, nagy kezű, nagy lábú és nagy orrú Salamon Bélát a maga esetlen stílusával együtt szerette a közönsége. Jöhettek, mehettek, akár Lepsényen át is náci németek és kommunista ruszkik, Nóti Károly és Salamon Béla hagyatéka elpusztíthatatlannak bizonyult. Abba most ne képzeljünk bele semmi különlegeset, hogy Nóti Károly abban az évben, 1954-ben halt meg, amikor én megszülettem, és nem mellesleg Amerikában Chuck Berry lemezre énekelte a világ első rock and roll dalát.

A múlt század közepének talán legismertebb és legnépszerűbb magyar komikusa, Salamon Béla 1885. március 4-én született a kárpátaljai Beregrákoson. Édesapja szatócs volt. A család, amikor Salamon Béla hat éves lett, Berettyószentmártonba költözött. A Salamon-gyerekek innen jártak át a szomszédos újfalusi elemi iskolába. A későbbi kabarészínész itt öt elemit végzett el és egy ráadás évet. Budapestre került, orvosnak szánták.

Furcsa véletlen, vagy talán annál is több, hogy a Wesselényi utcai izraelita iskolában a padtársa neve Kann Gyula volt. Később Kabos Gyulaként vált, mondhatjuk, világhírű komikussá. A két fiú - mivel meglehetősen elevenek voltak - az első padban ült. Menet közben derült ki, hogy Salamon Béla nem éppen orvosnak való. Egy textilüzletbe tanoncot kerestek, jelentkezett, felvették. Kereskedősegédből vált színésszé 1913-ban. Mivel nem tanulta ki ezt a szakmát, kezdetben a Szabók Szakegyesületében és a Trocadero mulatóban dolgozhatott segédszínészként. Később is megmaradt, jellemzően rekedt hangja miatt eltanácsolták innen. Salamon csalódottan távozott a színházból, köténykészítő vállalkozóként próbálkozott, de belebukott. Nyolc varrógépet vett hitelbe, ám a háborúban minden áru elveszítette az értékét, ráadásul Salamont katonának sorozták be. Hadi munkásként a Wolfhner bőrgyárba került Újpestre.

Gyárfás Dezső, az akkor már ismert komikus vitte be őt a fővárosi Orfeumba, tehát a színészi pályát folytatta. Itteni első fellépése elég egyszerű volt, egy katonát játszott, aki a darab elején a színpadi priccsre fekszik, és ott alszik a felvonás végéig. Az egész Salamon család elment a premierre, hogy láthassa Béla tehetségét. Az előadás elkezdődött, Salamon lefeküdt és követve a szerephez járó utasítást, elaludt. Ám ez nem színpadi alvás volt, hanem valódi. A felvonás végén hiába várták, hogy Salamon Béla elmondja a szövegét. Miután rájöttek, hogy valóban alszik és a horkolása is valódi, megpróbálták felébreszteni, nem sikerült. A közönség azonban nem a színészek várakozásának megfelelően reagált, a nézőtéren óriási nevetés tört ki. Erre riadt fel a színész.