Mindannyian megérezzük a Hormuzi-szoros ismételt lezárását – de az igazán durva helyzet akkor alakulna ki, ha a jemeni hútik is elzárnák a Vörös-tenger kijáratát. A kétszáz dolláros hordónkénti olajár egyáltalán nem valami légből kapott mutató, hanem egy lehetséges, vérre menő valóság.
Szó szerint páholyból zaklathatják, zárhatják le a Vörös-tenger kijáratát a jemeni hútik. A tőlük kőhajításra lévő Báb el-Mandeb épp olyan stratégiai jelentőségű tengerszoros, mint a manapság a hírekben sokat szereplő Hormuzi. Apró különbség, hogy az utóbbi valamivel szélesebb, mint a Szuezi-csatorna „kijáratának" is felfogható Báb el-Mandeb - lévén ez a legszűkebb pontján mindössze huszonhat kilométer. Azaz lefogásához nem szükséges semmiféle szofisztikált ballisztikus rakéta vagy irgalmatlan drága és fejlett drón, hanem bőven elég egy pár száz dollárból kijövő UAV, esetleg harminc kilométeres hordtávolságú tarack, s máris kész a baj. (Mármint a világkereskedelem szemszögéből pillantva.)
Ha pusztán földrajzi értelemben tekintjük a kérdését, akkor az ázsiai, Arab-félszigeten fekvő Jement és az afrikai térfélen terpeszkedő Dzsibutit és Eritreát elválasztó vízi út köti össze a Vörös-tengert az Ádeni-öböllel és az Indiai-óceánnal. Azaz térkép nélkül is megérthető, hogy annak birtoklása mind a globális tengeri kereskedelemben, mind az energiaszállításban az egyik legfontosabb kérdésnek tekinthető.
Mindössze három mondat erejéig érdemes közbe vetni: a magyarban hangoztatott latin mondás, a Nomen est omen (azaz a név maga a sors) esetünkben nagyon is találó módon használható. Az arabban ugyanis a Báb el-Mandeb annyit tesz, mint „a siralom kapuja”, ami veszélyes hajózhatóságára utal. Ennek ellenére korunkban is igen forgalmas nemzetközi közlekedési folyosó.
Utóbbit az magyarázza, hogy a hajóknak sokkal egyszerűbb, kényelmesebb s legfőképpen nagyságrendekkel olcsóbb itt átkelni a Földközi-tengerre majd Európába menni, mint két-három hét alatt megkerülni Afrikát. Ahol ugye még a jellemzően durva viharokkal sújtott Horn-fokot is meg kell kerülni. Emellett azt sem szabad elfeledni, hogy a világkereskedelem nem csak a nyugodt hajózástól, hanem a fénysebességgel áramló egyesektől és nulláktól, azaz a világhálótól is mérhető mód függ. S mivel az Ázsia és Afrika között lefektetett optikai kábelek a szoros és Jemen tájékán merülnek el a vízben, azok eltépése is káoszt tud(na) okozni a „parketten".
Mivel jelen pillanatban a Hormuzi-szorosra a „Háború miatt bizonytalan ideig zárva" tábla lett kiakasztva, érthető, hogy a nagy szereplők aggódva figyelik a Jemen környéki vizeket. Ha ugyanis a mindenkivel hadban álló hútik hallgatnak Teheránra, s valóban elkezdik zaklatni az arra járó tankereket és kereskedelmi hajókat, akkor valaki(k)nek oda kell(ene) mennie és rendet tenni a környéken. Azonban ez ismét rengeteg pénzbe fog kerülni, arról nem is szólva, hogy igencsak idegőrlő és dollárpocsékolós dolog millió dolláros eszközöket elpazarolni azért, hogy egy legfeljebb ötszáz dolláros drón ne pusztítson el egy olajjal csurig töltött tankhajót vagy púposra pumpált úszó LNG hordozót...
