Szemmel láthatóan eszkalálni kívánja az őt érintő konfliktust Irán. A cél érdekében sorra támadja meg a térségbeli szomszédjait, az ott lévő amerikai támaszpontokat - ezzel is egyre nehezebb helyzetbe hozva az érintettek haderejét és politikai vezetését.
Elvileg (!) nem Jordánia és Bahrein ellen indultak azok az Iránból, az Iszlám Forradalmi Gárda (IRGC) által „szélnek eresztett" rakéták, melyeket a két érintett állam hadereje szedett le mára virradólag az égből. A bahreini belügyminisztérium például három külön riasztást küldött ki az éjszaka folyamán, amelyekben arra figyelmeztették a lakosokat, hogy sürgősen keressék meg a legközelebbi menedéket. Az iráni MTI, azaz az IRNA szerint az IRGC megsemmisített több fegyverraktárat, egy műholdas kommunikációs központot, egy épületet valamint egy amerikai haditengerészeti légiforgalmi irányító radart.
Közben kissé odább, Jordánia állami hírügynöksége tudatta, kedden kora reggel négy iráni rakétát semmisítettek meg az ország felett. Ugyanakkor sem áldozatokról, sem anyagi károkról nem futott be jelentés. Ezzel kapcsolatban az IRGC azt állította, hogy szintúgy amerikai bázisokat tettek a célkeresztbe - de egyben hozzátették azt is, hogy „nem táplálnak ellenséges érzületet” Jordánia kormánya vagy népe iránt.
A mai támadások kapcsán több kérdés is megfogalmazódhat az emberben. Egyrészt vajon ennyire helytállóak azok a korábbi, nagy hangon közzétett amerikai és izraeli állítások, melyek Irán rakéta és drónképességeinek totális elpusztításáról szóltak. Másrészt azt sem érdektelen fölvetni, mennyi efféle, itt-ott eldugott eszköze lehet még a siíta államnak? Illetve ennek kapcsán azt is érdemes átgondolni, hogy mely állam/ok azok, akik - ha nem is túl nagy, de mégis megfelelő mértékben - folytonosan kisegítik Teheránt az aktuális bajaiból...
Minden szép szó ellenére egyértelműen úgy tűnik, Teherán eszkalálni kívánja az őt érintő konfliktust, s a „szent" cél érdekében sorra támadja meg a térségbeli szomszédjait, az ott lévő amerikai támaszpontokat - ezzel is egyre nehezebb helyzetbe hozva az érintettek haderejét és politikai vezetését. Minden elfogórakéta durva pénzbe kerül, arról nem is beszélve, hogy egyre kevesebb van belőlük, a gyártásuk pedig inkább döcög mint száguld. E mellett az a tétel, amit a Perzsa-öböl menti monarchiák eldurrogtatnak, fájóan hiányzik Európában és legfőképpen Ukrajnában. Az anyagi tételek nem véletlenül kerültek szóba, lévén sok esetben pár ezer dolláros iráni eszközökről forog a szó, melyek leradírozásához fejlett technikát kell vásárolni és fenntartani, továbbá sokba kerülő légvédelmi lőszert és rakétát elpazarolni.
Visszakanyarodva az eszkalációs folyamathoz, a jelenlegi tendenciák azt jelzik, Irán eléggé elszánt, s - megnyugtató nyilatkozatok ide vagy oda - könnyű szívvel rakétázik át az idegen államok célpontjaira. A helyi légvédelem hatásos, de azért tudható, fizikai képtelenség mindent befogni - s a pontosság sem száz százalékban garantálható. Elég egy mellé ment (mondjuk óvodát eltrafáló) ballisztikus rémálom, vagy egy kevéssé jól irányzott aprócska drón - s máris beláthatatlan folyamatok bontakozhatnak ki.
Mindent összevetve az is áll, pusztán légitámadásokkal nem lehet egy államot térdre kényszeríteni - a totális rendrakáshoz személyesen is oda kellene menni. Az USA erre - bármekkora hatalom is - egymaga képtelen. A jövő dönti el, térségbeli szövetségesei mikor unnak rá az iráni tűszúrásokra, s csatlakoznak hozzá...
