Christina Onassis a világ egyik leggazdagabb örökösnőjeként élt, mégis úgy halt meg 37 évesen, mintha a pénz csak díszlet lett volna körülötte. Élete kegyetlen példázat arról, hogy a vagyon megveheti a csendet, a jachtot, a szigetet és a nevet – de nem tudja megvásárolni azt, hogy valakit önmagáért szeressenek.
Az Onassis név a huszadik században nem egyszerűen gazdagságot jelentett. Hajókat, olajat, acélt, kikötőket, bankokat, politikusokat, sztárokat, operadívákat és elnöki özvegyeket. Arisztotélisz Onassis nem csak rengeteg pénzt keresett, hanem mítoszt épített fel maga köré. Olyan férfi volt, aki úgy mozgott a világban, mintha a tengerek is az ő döntése szerint hullámoznának.
Ebben a birodalomban született Christina Onassis 1950-ben, New Yorkban. Egy olyan családba, ahol a luxus természetes volt, a szeretet viszont nagyon nem jellemezte a mindennapjaikat. A gyermekkorát Franciaország, Görögország és Anglia között töltötte, paloták, internátusok, nevelők és személyzet között. Kívülről nézve minden adott volt egy kiváltságos élethez. Belülről azonban ez a világ hamar repedezni kezdett.
A családban a fiú, Alexander volt az örökös. Ő hordozta a dinasztia folytatásának reményét, ő volt az a gyermek, akiben Arisztotélisz Onassis a folytatást látta. Christina sok visszaemlékezés szerint már korán megtanulta, milyen érzés egy hatalmas név árnyékában láthatatlanná válni. Apja erős, gyakran kíméletlen személyiség volt. A családi életet pedig nem a meghittség, hanem a botrányok és hűtlenségek ritmusa formálta.
Szülei házassága 1960-ban széthullott. Arisztotélisz Onassis viszonya Maria Callasszal, majd későbbi házassága Jacqueline Kennedyvel nem csupán társasági szenzáció volt, hanem egy családi seb is. Alexander egyszer kegyetlen pontossággal fogalmazott apja és Jackie kapcsolatáról: apja a nagy neveket szerette, Jackie pedig a pénzt. A mondat lehet igazságtalan, de a gyerekek sértettsége benne van.
Aztán jött az összeomlás.
1973-ban Alexander Onassis 24 évesen repülőgép-szerencsétlenségben meghalt Athén közelében. Nem egyszerűen egy fiú halt meg, hanem maga az Onassis-birodalom kijelölt örököse tűnt el. Arisztotélisz Onassis beleroppant a tragédiába. A család történetét ismerők szerint ettől kezdve mintha a pénz már csak önmagát fialtatta volna tovább, de az akarat, a zsenialitás mögüle kiveszett.
Christina számára Alexander elvesztése nemcsak testvéri gyász volt. Vele együtt eltűnt az egyetlen közeli ember, aki gyermekkora világából valóban hozzá tartozott. A következő évben meghalt édesanyja, Tina Livanos is. 1975-ben pedig Arisztotélisz Onassis is követte fiát a sírba.
Christina huszonévesen ott állt a világ egyik leghíresebb vagyonának örököseként. A szigetek, hajók, cégek, számlák, részvények, ügyvédek és tanácsadók világa hirtelen rázúdult. A kívülálló csak annyit látott, hogy egy nő mesés vagyont örökölt.
A valóság sajnos ennél sokkal drámaibb volt.
Kevesebb mint három év alatt elvesztette apját, anyját és testvérét. Mindent megkapott, amit pénzben mérni lehetett, és szinte semmit, amit nem.
A tragédia egyik kevésbé ismert része az az, hogy Christina nem volt ostoba, üres örökösnő.
A róla szóló felszínes bulvárképpel szemben képes volt átlátni az üzletet. Apja halála után beleszólt a vállalatbirodalom irányításába, tárgyalt, döntött és igyekezett megőrizni azt, amit az Onassis név jelentett. A pénz világában tehát jól tudott lavírozni. Csak éppen az életében nem talált kapaszkodót.
Szerelmei és házasságai olyanok voltak, mint kétségbeesett kísérletek egy elveszett otthon pótlására. Négyszer ment férjhez és mind a négy házassága válással végződött. Első férje, Joseph Bolker jóval idősebb amerikai ingatlanfejlesztő volt. Később jött Alexander Andreadis görög üzletember, majd Sergei Kauzov orosz hajózási szakember. Végül Thierry Roussel francia üzletember, akitől megszületett egyetlen lánya, Athina.
A gyermek érkezése rövid időre mintha értelmet adott volna mindennek. Athina lett Christina utolsó reménye. Valaki, aki nem a pénzéhez ragaszkodott, hanem belőle született. De ez a házasság is széthullott. Rousselről kiderült, hogy a házasságuk alatt más nőnek is gyermeket nemzett. Christina számára ez nem pusztán hűtlenség volt, hanem a régi átok újabb beteljesedése lenne, mintha megint azt üzente volna neki az élet, hogy őt nem lehet csak nőként, feleségként szeretni.
Közben a külvilág csak a fényűzést látta. A jachtokat, a villákat, a Skorpios szigetét, a drága ruhákat, a repülőutakat, a társasági köröket. De a fényűzés mögött egy nő küzdött saját démonjaival, depresszióval, súlyproblémákkal, gyógyszerekkel, magánnyal és azzal a kínzó gyanúval, hogy körülötte mindenki valamit akar tőle.
A róla szóló visszaemlékezések egyik legfájdalmasabb motívuma, hogy Christina idővel mintha már nem is hitt volna az érdek nélküli közelségben. Kísérők, bizalmasok, társasági segítők, fizetett jelenlétét látta, a vagyon köré mindig épül egy udvar, de az udvar, az bizony nem család. A legenda szerint embereknek azért fizetett, hogy mellette legyenek. Ezt a részletet óvatosan kell kezelni, de az igazságmagja megrendítő: Christina tudta, hogy a pénze vonz embereket, mégis félt egyedül maradni.
Ebben van az ő tragédiájának rideg valósága. Nem naiv áldozat volt, akit egyszerűen becsaptak. Sokszor pontosan látta, milyen világ veszi körül. Csak nem volt hová hátralépnie. Aki Onassisnak született, az nem tudott névtelenné válni. Aki ekkora vagyont örökölt, az nem tudta kipróbálni, ki maradna mellette pénz nélkül. A neve ajtókat nyitott ki, de ugyanaz a név be is zárta a normális élet lehetőségét.
1988 novemberében Argentínában tartózkodott, barátainak házában, Buenos Aires közelében. Harminchét éves volt. Egy fürdőszobában találtak rá eszméletlenül, de később már halottnak nyilvánították. A hivatalos magyarázat szerint, akut tüdőödémával összefüggő szívleállás volt halálának oka. A hatóságok nem találtak közvetlen bizonyítékot öngyilkosságra vagy idegenkezűségre. A körülmények azonban azóta is sötét árnyékot vetnek a történetre, mert Christina halála túlságosan pontosan illeszkedett az életéhez, magányosan, idegen országban, egy kölcsönvett térben ért véget.
Testét Skorpios szigetén temették el, apja és testvére mellé. A család, amely egykor a fél világot vendégül látta, végül egy kis görög szigeten talált egymásra közös sírjukban.
Hároméves lánya, Athina örökölte a vagyont és a nevet. A világ egyik leggazdagabb gyermekévé vált, de ezzel együtt örökölte a történetet is, a pénz, a hatalom, a családi veszteség és a bizalmatlanság örökségét. A Onassis-dinasztia így nem egyszerűen gazdasági legenda maradt, hanem modernkori görög tragédia.
Christina Onassis élete azért megrázó, mert lerombolja a gazdagság egyik legmakacsabb illúzióját. Azt hisszük, akinek mindene megvan, annak legalább kevesebb oka van szenvedni. Az ő története ennek az ellenkezőjét mutatja. Lehet valakinek saját szigete, hajóflottája, palotája, neve, bankszámlája és hatalma, ha közben nincs egyetlen hely sem, ahol feltétel nélkül várják, akkor a világ összes pénze is csak egy kiürült szoba marad egy fényűző kastélyban.
Christina Onassis nem azért lett tragikus alak, mert gazdag volt. Hanem azért, mert a gazdagság sem tudta megmenteni attól, amitől a legszegényebb ember is fél miszerint, végül, senki sem önmagáért szereti.
