Kétszáznyolcvan éve, 1746. július 9-én halt meg V. Fülöp, az első Bourbon-házi és a leghosszabb ideig uralkodó spanyol király.
Anjou hercegeként született 1683. december 19-én Versailles-ban Lajos trónörökös, XIV. Lajos francia király elsőszülött fia és Mária Anna Viktória bajor hercegnő második gyermekeként. Nagyapja udvarában nevelkedett, többek között Francois Fénelon, a felvilágosodás egyik előfutárának kezei alatt. Tizennyolc évesen lett Spanyolország királya, s ezután már soha nem tért vissza Franciaországba.
Az utolsó Habsburg-házi spanyol király, II. Károly gyermektelenül halt meg. Koronájára az osztrák Habsburgok és a francia Bourbonok is igényt tartottak, II. Károly pedig halála előtt Fülöpöt nevezte meg utódjául, de kikötötte, hogy a két trón nem egyesíthető. Fülöpöt 1701-ben Madridban meg is koronázták, de ebbe a nagyhatalmak nem nyugodtak bele, mert attól tartottak, felborul az európai hatalmi egyensúly. A spanyol királyok uralma alá tartozott ugyanis Németalföld déli része (a mai Belgium), Lombardia, Szicília és Nápoly, s Brazília kivételével szinte egész Latin-Amerika.
A spanyol-francia hegemóniától tartó Nagy-Britannia, Hollandia és az osztrák Habsburgok szövetségre léptek, s 1701-ben megkezdődött a sokak által "első világháborúnak" tekintett spanyol örökösödési háború. A Nagy Szövetség, amely 1702. május 15-én üzent hivatalosan hadat Franciaországnak, az osztrák uralkodó, I. Lipót fiatalabb fiát, Károlyt (a későbbi III. Károly magyar királyt) támogatta, akit 1706-ban ugyancsak spanyol királynak kiáltottak ki, de nem tudta megvetni lábát Madridban. Fülöp bázisát Kasztília, Navarra és Baszkföld jelentette, míg Károlyét a félsziget keleti része.
A fordulópont 1711-ben következett be, amikor meghalt az osztrák I. József, akit a bécsi, a magyar és a cseh trónon is öccse, Károly követett. A hatalmi egyensúlyra ekkor már nagyobb veszélyt jelentett a spanyol és az osztrák örökség egy kézbe kerülése, ezért Ausztria addigi szövetségesei tárgyalást kezdeményeztek Franciaországgal. A konfliktust lezáró 1713-14-es utrechti és rastatti békék zárták le, amelyek megtiltották a francia és a spanyol Bourbonok birtokainak egyesítését, az immár Borbón V. Fülöpnek le kellett mondania németalföldi és itáliai területeiről, ám az amerikai spanyol gyarmatbirodalmat megtarthatta.
A béke megkötését követően Fülöp nekilátott hatalma konszolidálásához, célja egy francia mintájú abszolút monarchia kiépítése volt. A háború során a Habsburgokat támogató Katalóniát, Aragóniát és Valenciát megfosztotta autonómiájától és kiváltságai nagy részétől, megszüntette akkor már némileg anakronisztikus, rendi alapokon nyugvó intézményeiket, saját törvényeik helyett mindenhol a kasztíliai jog- és igazgatási rendszert vezette be. A királyságot kizárólag az ő személyéhez hű, ugyanakkor szakértelemmel rendelkező hivatalnokokkal irányította, az államigazgatásban megkezdte a minisztériumok kiépítését, egységes adórendszert vezetett be, a kiváltságok jelentős részét eltörölte. Infrastrukturális fejlesztésbe kezdett, utakat és csatornákat építtetett, igyekezett modernizálni a hadsereget, manufaktúrákat létesíttetett, kereskedelmi társaságokat alapított. Támogatta a kultúrát és a tudományokat is: nevéhez fűződik a Királyi Könyvtár és a Spanyol Királyi Akadémia létrejötte.
Az országa megújításán oly sokat munkálkodó Fülöp kortársai szerint melankóliára hajlamos, mentálisan instabil személyiség volt, élete második felében már valószínűleg depresszióval küzdött. Ez magyarázhatja, hogy 1724-ben váratlanul lemondott legidősebb fia, a 17 éves I. Lajos javára – de az is elképzelhető, hogy abban bízott, unokaöccse, a fiatal XV. Lajos francia király utód nélkül hal meg, és ő az utrechti szerződést megkerülve felülhet a francia trónra. I. Lajos azonban alig hét hónapos uralkodás után himlőben meghalt, Fülöp pedig visszatért a spanyol állam élére.
Első felesége Savoyai Mária Lujza volt, akivel boldog házasságban élt és aki nehezebb időszakai alatt támasza volt, 1714-ben bekövetkezett halála mélyen megviselte Fülöpöt. Még abban az évben újraházasodott, Farnese Erzsébet pármai hercegnőt vette feleségül. A hatalomvágyó és erőszakos, az udvari intrikák terén is jártas asszony nagy befolyást gyakorolt férjére, a korban is sokan vélték úgy, hogy ténylegesen ő irányította az államügyeket, különösen azután, hogy a trónra visszatérő Fülöpön elhatalmasodott a depresszió. Az itáliai származású királyné fő céljának a Földközi-tenger medencéjében való terjeszkedést tekintette. Az 1733-38 között lezajlott lengyel örökösödési háború után a spanyol Bourbonok megszerezték Nápolyt és Szicíliát, amelyek királya Fülöp fia, Károly infáns lett, az 1740-48-as osztrák örökösödési háború után pedig Parmát is, amelynek trónjára másik fia, Fülöp infáns került. E területek azonban nem váltak a spanyol korona részévé, önálló fejedelemségek maradtak, a spanyol állam területe nem gyarapodott. Fülöp volt az első spanyol király, aki - sikertelenül - megkísérelte az 1704-ben brit kézre került Gibraltár visszaszerzését.
A leghosszabb ideig (45 évig, kilenc hónapig és 8 napig) a spanyol trónon ülő V. Fülöp, a máig regnáló Bourbon-dinasztia első tagja 62 éves korában, 1746. július 9-én halt meg Madridban, vélhetően szélütés következtében, utóda első házasságából származó fia, VI. Ferdinánd lett. Uralma alatt birodalma területe csökkent, de a gyarmati területeket meg tudta tartani, s megállította a spanyol királyság hosszú ideje tartó hanyatlását. Érdekesség, hogy a valenciai Xátiva városában, amelyet a spanyol örökösödési háború közelben vívott döntő csatája után felégettek és San Felipe névre kereszteltek át, a helyi múzeumban a mai napig fordítva van felakasztva V. Fülöp arcképe a megaláztatásra emlékezve.
