A történet múlt héten robbant be a közéletbe, mely szerint előkerült egy nem nyilvános kormányhatározat, amelyből kiderült, hogy az Orbán-kabinet a választási vereség lehetőségével is számolt és még a kormányváltás előtt fel akarta gyorsítani a már vállalt kötelezettségek kifizetését.
Egy hét múltán azonban nem maga a kiszivárgott irat az igazán fontos. A Magyar Hírlap most annak jár utána, milyen kormányzati döntési rendszer tette lehetővé, hogy egy közpénzügyi szempontból ennyire jelentős utasítás egyáltalán eltűnhessen a Magyar Közlöny mögött.
A 2080/2026. számú határozat nem minősített, tehát nem titkos dokumentum volt. Mégsem tették közzé. Az állam tudott róla, a miniszterek ismerték, az érintett szerveknek végre kellett hajtaniuk, az ország azonban nem láthatta.
Ez a „Közlöny nélküli állam” valódi problémája: nem feltétlenül jogellenes titkokról, hanem jogszerűen láthatatlanná tett döntésekről beszélünk.
Amit a 2080-as határozat bizonyít, és amit nem
A HVG által megszerzett dokumentum címe: „A kormányzati átadás-átvételi folyamattal kapcsolatos költségvetési kérdésekről”. A határozat szerint a kabinet célja az volt, hogy a ciklus végéig a kormány által vállalt kötelezettségek pénzügyi teljesítése maradéktalanul megtörténjen.
A szöveg valamennyi jogszerűen vállalt, fedezettel rendelkező kifizetés lezárását sürgette, lehetőség szerint további mérlegelés nélkül. Ennek érdekében visszavontak egy korábbi, 2025-ben hozott korlátozó határozatot, a minisztereket pedig arra utasították, hogy szükség esetén költségvetési átcsoportosítással teremtsék elő a pénzt.
A dokumentumból alappal következtethetünk arra, hogy az Orbán-kormány a nyilvános győzelmi kommunikáció mellett intézményesen készült a hatalomátadásra és csökkenteni kívánta annak lehetőségét, hogy az utódja felülvizsgálja a még ki nem fizetett kötelezettségeket.
Az viszont önmagában nem következik ebből, hogy minden érintett szerződés szabálytalan volt, vagy minden kifizetés politikai kedvezményezettekhez került. Az államnak a jogszerűen elvégzett munkáért fizetnie kell, a kormányváltás pedig nem szolgálhat indokul érvényes tartozások visszatartására.
A kérdés az időzítés és a mérlegelés kiiktatása. Miért kellett valamennyi kifizetést még az előző ciklusban lezárni? Mely szerződéseket érintette az utasítás? Mekkora összeg mozdult meg? Milyen ellenőrzés előzte meg a teljesítésigazolásokat? Ezekre a határozat szövege nem ad nyilvános választ.
Száznyolc helyett százhetet sem láthattunk
A választási év január 1-je és az új Országgyűlés május 9-i megalakulása között az előző kormány összesen 107 nem nyilvános határozatot hozott. Közülük hetven volt úgynevezett kétezres, huszonhat négyezres, tizenegy pedig háromezres döntés.
A három kategóriát nem szabad összemosni.
A kétezres határozatok nem minősített dokumentumok, de nem jelennek meg a Magyar Közlönyben. Többnyire a kormány alá rendelt szervek számára állapítanak meg feladatokat. A háromezres határozatok minősített adatokat tartalmaznak, ezért nyilvánosságukat honvédelmi, nemzetbiztonsági vagy külpolitikai érdek is korlátozhatja. A 2019-ben bevezetett négyezres határozatok jellemzően belső munkaszervezési döntések, bár nem kizárólag ilyen ügyeket tartalmazhatnak.
A döntések száma önmagában nem bizonyít rendkívüli választási pénzosztást. Az összesítések szerint a kétezres határozatok időarányos mennyisége még csökkent is a korábbi évek gyakorlatához képest. A történet súlyát tehát nem a hetvenes szám, hanem a tartalom ismeretlensége adja.
A 2080-as határozatból már tudjuk, hogy legalább egy láthatatlan döntés jelentős költségvetési és hatalomátadási kérdést szabályozott. Ettől kezdve nem elegendő azt mondani, hogy a többi hatvankilenc valószínűleg ártalmatlan ügyviteli utasítás volt. Ezt nem feltételezni, hanem bizonyítani kellene.
A hiányjegyzék fontosabb, mint a vádirat
A Tisza-kormány májusban teljes körű és soron kívüli felülvizsgálatot rendelt el a nem nyilvános kormányhatározatok, a titkosított nemzetközi szerződések, a kiemelt beruházások és a 2010 óta készült kormányülési összefoglalók ügyében. A határozat a nyilvánosságra hozatal lehetőségének mérlegelését is előírta.
Augusztus végéhez közeledve azonban továbbra sem érhető el teljes, nyilvános leltár az előző kabinet 107 döntéséről. Nem ismerjük valamennyi határozat címét, előterjesztőjét, pénzügyi hatását, végrehajtási állapotát és azt sem, melyiket vizsgálta már felül az új kormány.
Pedig a nyilvánosságnak nem azonnali vádiratra, hanem pontos hiányjegyzékre volna szüksége.
A hetven kétezres határozat esetében közzétehető lenne legalább a döntés száma, dátuma, címe, előterjesztője, végrehajtásért felelőse, pénzügyi kihatása és jelenlegi státusza. Ha valamely rész üzleti titkot, személyes adatot vagy védendő állami érdeket érint, azt ki lehet takarni. Egy nem minősített dokumentum teljes elzárása azonban nem válhat automatikus megoldássá.
A háromezres határozatok tartalmát nem lehet felelőtlenül nyilvánosságra hozni. De még ezeknél is közölhető volna egy olyan nyilvántartás, amelyből megismerhető a döntés létezése, tárgyköre, minősítésének szintje, időtartama és felülvizsgálatának esedékessége. A titok védelme nem követeli meg azt, hogy még a titok létezése is titok legyen.
Az új szabály fontos, de nem zár be minden hátsó ajtót
A Tisza-kormány augusztus közepén érdemi önkorlátozást vezetett be. A költségvetési fejezetek és előirányzatok átcsoportosításáról, a rendkívüli kormányzati tartalékok felhasználásáról, valamint az ötmilliárd forintot elérő kötelezettségvállalásokról ezentúl nyilvános kormányhatározatban kell dönteni. A felhasználási célt részletesen be kell mutatni.
Ez sokkal több egyszerű technikai módosításnál. A kormány saját mozgásterét korlátozta és kimondta, hogy bizonyos nagyságrend fölött a politikai kellemetlenség nem lehet indoka a titkolózásnak.
A szabály azonban nem teljes körű. Az ötmilliárdos küszöb alatt továbbra is lehetnek jelentős, egymással összefüggő kötelezettségvállalások. Egy nagy program kisebb döntésekre bontható. Az állami tulajdonú társaságok szerződései sem minden esetben jelennek meg közvetlenül a Közlönyben. A négyezres határozatok munkaszervezési címkéje mögött pedig elvileg olyan döntés is meghúzódhat, amelynek közvetett pénzügyi vagy személyi következménye van.
Ráadásul az augusztus eleji összesítés szerint már a Tisza-kormány is hozott egy kétezres és hét négyezres, nem nyilvános határozatot. Ezek lehetnek teljesen indokolt belső döntések, de az új rendszer hitelessége érdekében legalább a tárgyukat és jogalapjukat nyilvánosságra kellene hozni.
Az átláthatóság ugyanis nem az előző kormány múltjának feltárására szolgáló politikai eszköz, hanem a jelenlegi kormány önmagára vállalt kötelessége.
Nem mindennek kell a Közlönyben megjelennie
Egy működő államnak szüksége van belső munkaszervezési döntésekre, biztonságos tárgyalási pozíciókra és valóban védendő információkra. Nem volna életszerű minden értekezleti feladatkiosztást vagy folyamatban lévő nemzetközi tárgyalási utasítást azonnal közzétenni.
A választóvonalat a döntés hatása jelenti.
Ha a határozat kizárólag a közigazgatás belső munkarendjét szabályozza, korlátozott nyilvánossága indokolható. Ha azonban közpénzt mozgat meg, több évre vállal kötelezettséget, állami vagyont érint, jogokat korlátoz vagy a következő kormány mozgásterét szűkíti, akkor főszabály szerint helye van a Magyar Közlönyben.
A nyilvánosság nem a kormányzás akadálya. A nyilvánosság annak bizonyítéka, hogy az állam nem magánlevelezésben rendelkezik a közös pénzről.
A hetven borítékot fel kell bontani
A 2080/2026. számú határozat azért fontos, mert egyetlen példán keresztül láthatóvá tett egy teljes döntési szintet. Most már nem elegendő ezt az egy iratot lobogtatni. Nyilvánosságra kell hozni a hetven kétezres döntés tételes jegyzékét, meg kell nevezni a belőlük származó pénzügyi kötelezettségeket, és közölni kell, melyeket hajtották végre, melyeket függesztették fel, illetve melyeknél indult jogi vagy pénzügyi felülvizsgálat.
A régi rendszer elszámoltatása akkor lesz több politikai látványosságnál, ha a feltárás szabályt teremt a jövő számára. A Tisza-kormány helyesen tette nyilvánossá a nagy költségvetési döntéseket, de a reform akkor válik teljessé, ha saját, nem nyilvános határozatairól is kereshető nyilvántartást vezet.
Az állam nem kormányozhat lábjegyzetben. A Magyar Közlöny pedig nem egyszerű nyomdai termék, hanem a közhatalom emlékezete. Ami a közös pénzről dönt, annak ott kell nyomot hagynia, ahol nemcsak a következő miniszter, hanem az ország is megtalálhatja.
